23. rész

Kai szemszöge

Másnap valamikor délben kikeltem az ágyból, elkészültem, majd elindultam a városba, hogy szerezzek valami kaját. Zenét hallgatva járkáltam az utcákon és vásároltam a különböző ételeket, mikor valaki megkopogtatta a vállamat. Kíváncsian hátrapillantottam, de inkább ne tettem volna.

            - Jó, hogy így összefutunk. –mondta az egyik.

            - Miben segíthetek? –sóhajtottam egy nagyot, várva a folytatásra.

            - Ne hidd, hogy elfelejtettem a tegnapi kis akciódat. –kezdett bele Lay.

            - De semmi akcióm sem volt. –vágtam közbe azonnal.

            - Ne nézz hülyének! Rájöttem, mit is akartál végig. Lient akartad felhasználni, hogy bosszút állj rajtunk! –vetette a fejemnek, nekem meg az állam a talajt súrolta.

            - Mi van? –nyögtem ki nehezen.

            - Azt hiszed beveszem ezt az elevenítsük fel a régi dolgokat és legyünk újra barátok szöveget?

            - Ti nem vagytok normálisak. Remélem tudjátok mennyire nevetségessé teszitek magatokat. –nevettem, miközben cikázott a szemem a két alak között.

            - Ajánlom, hogy vegyél vissza és szállj le Lienről! Nem kellesz neki, ahogyan senkinek sem. –jött közelebb és feszült meg az arca.

            - Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! –váltam én is komollyá.

            - Csak figyelj! –sziszegte, majd ott hagytak.

Ez most mi volt? Nem is értem, hogy miket mondott. Ki akarja felhasználni Lient? Pont én lennék az, aki rámászik.

Nem bírtam lenyugodni, így frusztráltan mentem haza, amit a fiúk azonnal kiszúrtak rajtam.

            - Mi történt? –kérdezte BaekHyun.

            - Találkoztam Layjel meg Taoval és elkezdtek megfenyegetni, hogy hagyjam békén Lient vagy megbánom. Meg hogy én csak rá akartam mászni és felhasználni, hogy bosszút álljak rajtuk. –meséltem el a megdöbbentő történetet.

            - Most viccelsz? –esett le Sehun álla is pont, mint az enyém.

            - Nem. És tök komolyan mondták, de nem értettem. Biztos valami félreértés vagy mit tudom én, de nagyon felhúztak. –néztem a barátaimra, akik szintén szájtátva hallgatták a beszámolómat, bár BaekHyun arcán valami mást is felfedeztem. Nem tudom mit, de remélem ki fog derülni.

Lien szemszöge

            - Hol voltatok? –vontam kérdőre a testvéremet és a barátomat, mikor megjöttek.

            - Csak elintéztünk valamit. –válaszolta nyugodtan Lay és már jött is közelebb, hogy megcsókoljon, de eltoltam magamtól.

            - Ugye nem Kaijal beszéltetek? Nem fogjátok fel, hogy nem akar semmit?

            - Csak te nem látod. –legyintett az idősebb családtagom.

            - Hogy mi van? Jó, Kai mit mondott nektek? –húztam fel a szemöldökömet.

            - Persze tagadta és adta a hülyét, hogy nem tudja, miről van szó. –túlozta el Tao.

            - Nem ő a hülye, hanem ti. –mondtam keményen és bevágtattam a szobámba. Nagyokat fújtattam és már hívni is akartam az említett személyt, de ekkor az én telefonom kezdett el csörögni.

            - Te beszéltél Layéknek rólunk? –hadarta gyorsan, ahogy megnyomtam a zöld gombot.

            - Neked is szia és nem, elment az eszed?

            - Kai most mesélte, hogy letámadta a két kis embered őt. Mi történt tegnap a klubban és mi ez az egész?

            - Ne beszélj úgy, mintha én küldtem volna őket! Fogalmam sincs, miben sántikálnak, eldöntötték, hogy Kai miatt veszekedtem Layjel és hogy csak ki akart engem használni.

            - De hát ez baromság, Kainak semmi köze sincs hozzá.

            - Tudom, de mivel nem mondhatjuk el neki, így nem érti. –suttogtam.

            - Akkor mondjuk el!

            - Nem! –tiltakoztam azonnal- Figyelj, nem a te gondod, hagyj békén! –nyomtam ki a telefonomat, majd levágtam az ágyra. Megőrülök. Ötletem sincs, hogy mi fog ebből kisülni, vagy hogy hogyan fogunk kimászni ebből.

Kai szemszöge

            - Beszéltél Liennel? –kérdezte BaekHyun, mikor délután videojátékoztunk.

            - Nem, próbáltam hívni, de nem vette fel.

            - Mit gondolsz, mi ez a hirtelen fellángolás felőlük? –kérdezgetett tovább.

            - Fogalmam sincs, de kíváncsi lennék. Biztos van köze ahhoz, hogy Lien egy időben eltávolodott Laytől. Meg tegnap a buliban mesélt valamit, hogy rosszat tett és nem tudja mit csináljon. De semmi konkrétat nem osztott meg velem, így nem tudok neki segíteni. –nyomkodtam tovább a kis gombokat a készüléken.

            - És mondott még valamit? –kérdezte félénken, mire nevetve ránéztem.

            - Miért kérdezgetsz ennyit felőle?

            - Csak kíváncsi vagyok, elég fura, hogy megfenyegettek.

            - Neveket nem mondott, csak valami olyat, hogy szörnyen utál valakit, de közben fontos neki és nem tudja, mihez kezdjen. Először azt hittem én vagyok az, de rájöttem, hogy engem nem utál. –húztam ki magamat büszkén, majd folytattuk a játékot. Láttam, hogy BaekHyun gondolatai valahol máshol járnak, de nem akartam megzavarni az eszmeturkálásban.

BaekHyun szemszöge

Lien gyűlöl. Ez fáj, nem is kicsit. Az egyetlen remény, amit Kai mondott. Még mindig fontos vagyok neki. Egy percre megijedtem, hogy valami bensőségesebb információt is kiadott kettőnkről, de nem így van. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnának rólunk vagyis hogy mi történt. Nem hiszem, hogy Lien valaha is felém fordulna. Már bánom, amit tettem, nagyon is.

            - Tudnál haragudni rá? –törtem meg a csendet kettőnk között, amit eddig a játék alapzaja zavart.

            - Lienre? Nem. Annyira rég óta ismerem, nagyon fontos nekem és már nem nagyon van olyan dolog, ami miatt haragudnánk egymásra. Sokkal több ő nekem, mint egy barát. Ő a húgom. –magyarázta a képernyőt bámulva.

Szerintem semmit nem veszítenénk vele, ha elmondanánk. Biztos, hogy nem fogom ennyiben hagyni.

            - BaekHyun, megbeszéltük, hogy nem mondjuk el! Mit nem értesz meg ezen? Nem akarok ott is feszültséget csinálni. –állította határozottan Lien a telefon túlsó végén.

            - De nem lenne feszültség. Kai sosem tudna rád haragudni.

            - Ezt meg honnan veszed?

            - Ő mondta. –rántottam meg a vállamat.

            - M-mi? Te elmondtad neki?

            - Nem, de legszívesebben azt tenném. –célozgattam elég erősen.

            - Én meg nem, most mennem kell, és kérlek, ne hívj többet! –nyomta ki én pedig szomorúan emeltem el a fülemtől a fekete tárgyat.

Kai szemszöge

A sötét utcákon mentem haza este. Az egyik barátomnál voltam, de a fiúk felhívtak, hogy menjünk el megnézni egy filmet, így eljöttem.

Este volt, de még nem kezdődött el az éjszakai élet. Mondhatni ez volt az átmeneti óra. Az emberek mind a házaikban pihentek, a fiatalok készültek az éjszakára. A főutakon mentek csak az autók, de a parkokban, szűk kis utcákban sehol senki.

Öt percre voltam a lakásunktól, mikor két hangot hallottam meg magam mögül.

             - A magányos farkas, akinek nem sikerült elhódítani a lányt. –mondták gúnyosan, mire fújtatva egyet megfordultam.

            - Még mindig ez a téma? Jó lenne, ha leszállnátok rólam.

            - Csak valld be, hogy ki akartad használni Lient! Bár úgyis tudjuk az igazat.

            - Sosem tennék ilyet, ő a legjobb barátom.

            - Persze, ezért nem köszöntél el tőle, mikor ott hagytad Kínát. –vágták a fejemhez.

            - Ne avatkozzatok bele olyanba, ami nem rátok tartozik! –indultam el, de Lay megragadta a vállamat és visszafordított.

            - Nem fejeztük be! Szállj le a barátnőmről, szakíts meg minden kapcsolatot vele!

            - Mert ha nem akkor mi lesz? –húztam fel a szemöldökömet, mire látszott, ahogyan elborul Lay agya, majd keze már lendült is, de szerencsésen kibújtam az ütés elől, viszont Tao ellen, nem volt esélyem.  Egy pontos rúgással gyomorszájon rúgott, mire a fájdalomtól előrehajoltam, ekkor viszont kaptam egy jó nagy öklöset a bal arc felemre.

            - Ne próbáld meg elvenni tőlünk Lient! Neki mi vagyunk a családja, nem pedig te. –sziszegte, majd még egyet behúzott, majd még egyet.

Nyögtem egy fájdalmasat, miközben a földre rogytam. Letöröltem a vért, ami a felrepedt számból fakadt.

            - Értsétek már meg, hogy nem akarok semmit tőle! –ordítottam.

Válaszul csak kaptam még egyet az arcomra, egyet a sípcsontomba és egy utolsót a bordámba.

            - Remélem megjegyezted. –mondták, majd ott hagytak a hideg úton. Egy nagy nyögéssel keresztezve fordultam a hasamról a hátamra. Nem bírtam felkelni, vérzett a szám, az orrom, fájtak a bordáim. Nagy nehezen előkapartam a zsebemből a telefonomat és hívni kezdtem valakit a csapatból.

            - Kai, itt várunk a mozi előtt, hol vagy? –hallottam meg ChanYeol hangját, de nem volt erőm válaszolni, csak egy fájdalmas hang hagyta el felrepedt ajkaimat.

            - Kai….Kai!