25. rész

Lien szemszöge

            - Valamit el kell mondanom. –jelentette ki határozottan BaekHyun, Kai szemébe nézve. Egy gyors pillantást vetett rám, mire könnyes szemmel ráztam meg a fejemet épphogy láthatóan. De folytatta; itt az idő.

            - Mi ez az egész? –kérdezte a barátom, miközben felült az ágyban és kérdőn járt a tekintete köztem és Baek között.

            - Mi vagyunk a hibásak, amiért megvertek téged. És én vagyok a hibás, amiért Lien eltávolodott Laytől. –kezdte halkan, nekem pedig egyre sűrűbben potyogtak a könnyek a szememből.

            - Hogy érted ezt? –nézett ránk ferdén Kai.

            - Viszonyom volt Liennel. –ismerte be őszintén, mire síri csend uralkodott a szobára.

            - Mi? –nyögte ki nehezen a rézbőrű.

            - Nem tudom, csak megtetszett és tudom, hogy nem szabadott volna, de nem bírtam ki és egyre közelebb kerültem hozzá, aztán.. –halkult el egy pillanatra, mire rám nézett. Meredten bámultam szép, barna szemeibe. Hiányzik BaekHyun.

            - Aztán? –lett egyre idegesebb Kai.

            - Lefeküdtünk. –hajtotta le a fejét Baek, én pedig kezeimbe temettem arcomat.

            - Lien, mondd, hogy ez nem igaz!

            - Kai, é-én.. –néztem rá, de nem tudtam semmit sem mondani. Képtelen voltam rá, teljesen lefagytam.

            - Ne hidd, hogy kaland volt, mert nem az! Kedvelem Lient, nagyon is. –vágta rá BaekHyun, mire megdobbant a szívem.

            - Nem az érdekel, hogy kedvelitek egymást, hanem, hogy elhallgattátok, pont előlem. Lien, legjobb barátunk vagyunk, azt hittem mindent megosztunk egymással.

            - Meg is, én csak…

            - Te mi? Mégis mióta tart ez az egész?

            - Két hónapja. –ismerte be halkan BaekHyun.

            - Szóval két hónapja átversz engem? –nézett mérgesen rám. Átkoztam magamat, azt kívántam, bárcsak elnyelne a föld.

            - Kai, erről nem Lien teh… -kezdett el védeni Baek, de nem sikerült neki.

            - Szerinted haragudnék, amiért megkedvelsz valakit? Nem! Dehogy átversz, hazudsz, kihasználsz? Ezt nem néztem volna ki belőled. –mondta lenézően.

            - Fejezd be! –szólt rá hangosan BaekHyun.

            - Ne szólj közbe! Magadtól be sem ismerted, mikor rákérdeztem, csak hallgattál és hazudtál össze-vissza. Most pedig menj el! -halkult el a végére.

            - Kai –néztem rá kisírt szemekkel, de ilyen dühösnek régen láttam.

            - Menj! –mondta feszülten, mire sírva kirohantam a szobájából, majd a lakásból. Nem láttam merre megyek, csak futottam minél messzebb. Szörnyen rosszul éreztem magamat, ennél borzalmasabb már nem is lehetne.

BaekHyun szemszöge

Idegesen figyeltem, ahogyan Lien elrohan, majd hallottam az ajtó csapódását.

            - Ezt miért csináltad? Nem fogod fel, hogy nem ő tehet róla? Lényegében én erőltettem az elején, most miért őt hibáztatod? –kértem számon az ágyon ülő társamat.

            - Ő a legjobb barátom, te mit tettél volna?

            - Meghallgattam volna. Most viszont nyugodj le és gondol át a dolgokat! És ha már haragszol valakire, akkor ne csak rá zúdíts mindent, mert nem ő tehet róla. –mondtam határozottan, majd felkaptam a kabátomat és Lien után rohantam.

Eleinte nem találtam sehol, majd pár utcányira tőlünk megláttam a járdaszegélyen ülni, felhúzott lábakkal és még mindig sírt. Odasiettem, és simogatni kezdtem a hátát.

            - Utál engem. –mormogta lehajtott fejjel.

            - Csak ideges, meg fog nyugodni, de most kelj fel, mert megfázol! –húztam magammal, de még mindig nem nézett rám. Közvetlen magam elé állítottam, egyik kezemmel az övét fogtam a másikkal álla alá nyúltam, hogy szemeibe tudjak nézni.

            - Hidd el, hogy jobb lesz! Nem engedem, hogy egyedül csináld végig. –suttogtam halkan, miközben kitűrtem egy tincset arcából. Mélyen a szemembe nézett, de semmi konkrétat nem tudtam kiolvasni belőle.

            - Sajnálom BaekHyun. –lehelte halkan.

            - Micsodát? –simogattam selymes bőrét.

            - Hogy úgy neked támadtam a múltkor. Nekem…ne-nekem hiányzol. –mondta félénken, mire valami isteni melegség járt át belülről.

            - Te is nekem Lien, nagyon is. –mosolyodtam el, majd lágyan csókolni kezdtem puha ajkait, amit olyan régen érezhettem. Ujjaival barna tincseimbe túrt és egy mély sóhaj hagyta el szánkat, ahogyan nyelvünk összetalálkozott. Amíg ízlelgettem édes párnáit, az egész testében remegett és megállás nélkül potyogtak a könnyek a szeméből.

            - Miért sírsz? –suttogtam a szájába, miközben két oldalról fogtam szép arcát és tartottam közel az enyémhez.

            - M-mert… -szipogta halkan.

            - Mondd el, én itt vagyok. –simogattam a haját.

            - Pont ez az. Hiányoztál és most, hogy megcsókoltál...

             - Tudom, édes, tudom. –mosolyogtam, majd mellkasomra húztam a fejét. Szorosan ölelte a derekamat és hosszú percekig nem engedtük el egymást. Már teljesen lenyugodott, mikor nehezen elváltunk.

            - Tudod, nálam aludhatsz. Gondolom, most nem akarsz hazamenni. –ajánlottam fel és belülről őrjöngtem, hogy igent mondjon.

            - Igen, most nem akarom látni se Layt, se Taot, viszont Kaijal sem lenne jó egy házban lenni. Hihetetlen, hogy nem tudom hova menjek, vagy mit csináljak? –szomorodott el.

            - Van egy ötletem. –mosolyodtam el és húzni kezdtem magammal.

            - Mit csinálsz? –kérdezte a szemeit törölgetve.

            - Majd meglátod édes. –kacsintottam és az út további részén csendben ballagott mögöttem. Lassan meg is érkeztünk az eltervezett helyhez, majd mikor felismerte a környéket és a házat, megtorpant és kikapta a kezét az enyémből.

            - Mit csinálunk itt? Miért jöttünk ide? –kérdezte félénken.

            - Nem akarsz otthon aludni, nálunk sem lehet, így elhoztalak magamhoz. –magyaráztam egyszerűen.

            - BaekHyun nem teheted ezt! –rázta a fejét.

            - Mit? –zavarodtam össze.

            - Nem fordíthatsz hátat a csapatodnak, a családodnak miattam.

            - Nem fordítok hátat, hanem kiállok azért, akit szeretek. –léptem közelebb hozzá, ő pedig kikerekedett szemekkel nézett fel rám.

            - Mit mondtál?

            - Azt, hogy szeretlek. Nem tudom mennyire vagyok szerelmes, lehet nem vagyok még, de sokkal többet érzek egy szimpla kedvelésnél. –mondtam őszintén, mélyen a szemébe nézve.

            - BaekHyun –lehelte erőtlenül a nevemet és láttam, ahogyan megcsillan a szeme az éjszakában, de nem az örömtől, hanem a könnyektől. Lehet örült neki, de ezt most nem tudom eldönteni.

            - Semmit nem kell mondanod, tudom, hogy a lehető legrosszabbkor mondtam ezeket, de muszáj volt. –még szerettem volna folytatni, de nem hagyta, hanem szenvedélyesen ajkaimra nyomta az övéit. Kicsit meglepődtem, de természetesen viszonoztam.

            - Köszönöm, hogy itt vagy velem. –motyogta halkan, majd szemeimbe nézett.

            - Ez természetes. Gyere, menjünk be! –húztam magammal, de megint megtorpant.

            - Anyukádék? –kérdezte félve.

            - Nyugi, valami baráti családdal vannak a hegyekben. –mosolyogtam biztatóan, majd végre bejutottunk a házba.

Főztem egy meleg teát és leültünk a kanapéra. Beszélgettünk, próbáltam egy kis lelket önteni belé, de eléggé zavaró volt, hogy a telefonja megállás nélkül rezgett. Fújtatva elővette a zsebéből, majd ledöbbenve bámult a képernyőre.

            - Mi az? –kérdeztem.

            - Huszonnyolc nem fogadott hívásom van és kilenc üzenetem. Mind Taotól, Laytől és pár Luhantól.

            - Visszahívod őket? –kérdeztem félve, de szerencsére azt a választ kaptam, amit akartam hallani.

           - Dehogy is, nem akarok beszélni velük, se látni őket. –kapcsolta ki a készüléket, majd letette az üveg asztalra. Láttam rajta, hogy mindjárt elalszik, hiszen mindkettőnket kifárasztott a mai nap és a tegnap este.

           - Gyere, menjünk aludni! –húztam fel magamhoz, majd lassan felballagtunk az emeltre. Adtam neki egy pólót, amit komótosan átvett, közben hátulról figyeltem minden mozdulatát. Olyan szép volt és annyira vágytam rá, de nem akartam még jobban leterhelni.

Bebújtam az ágyamba az alsónadrágomban, majd megvártam, míg bemászik mellém. Közvetlen mellém feküdt, magunkra húztam egy takarót és átöleltem. Feje a mellkasomon pihent, míg ujjával kicsi köröket írt le meztelen bőrömre.

            - Be fogok indulni. –mormogtam, mire kuncogni kezdett és elkapta a kezét.

            - Ne haragudj.

            - Rád sosem. –pusziltam meg a fejét, majd még közelebb magamhoz vontam.

            - Köszönöm BaekHyun, jó éjszakát. –suttogta halkan.

            - Szép álmokat Lien. –szippantottam egy utolsót finom illatából, majd szépen lassan mindkettőnket elnyomott az álom. Fáradtak voltuk, mint fizikailag, mint érzelmileg.

Érzem, hogy nem fog hamar lecsengeni ez az ügy, de mi itt vagyunk egymásnak és nem is fogom elengedni őt. Kiállok mellette, jelentsen ez bármit.

24. rész

 BaekHyun szemszöge

Istenem vedd már fel!- mondogattam végig magamban, amíg idegesen járkáltam fel-le a kórház folyosóján.

            - Hol van? –fordult felém Suho.

            - Ötször hívtam, de nem veszi fel. –ráztam a fejemet, miközben sietősen írtam az üzenetet.

            „Hívj fel, nagyon fontos!”

Fújtattam párat, majd végre megcsörrent a fekete készülék a kezemben, amit egy pillanat alatt emeltem a fülemhez és már beszéltem is bele.

            - Miért nem vetted fel, ha láttad, hogy egyfolytában téged kereslek? –kértem számon.

            - Meg mondtam, hogy ne hívogass!

            - Nem gondoltad, hogy esetleg valami komoly történt?

            - Miről be…

            - Kai kórházban van- vágtam közbe- Mind itt vagyunk, de szerintünk kellenél neki.

            - Micsoda? Úristen, máris megyek. –hallottam az aggodalmat és a pánikot a hangjában, majd gyorsan kinyomta. Nagyot sóhajtva ültem le ChanYeol mellé. El sem hiszem, hogy ki volt erre képes. Még szerencse, hogy időben rátaláltunk elveszett társunkra.

            „- Mit mondott a telefonba? –kérdezte idegesen Suho, miközben szaladtunk ki a moziból.

            - Semmit. Egy fájdalmas hangot hallottam és ennyi. –válaszolta magas, göndör hajú társam. Azonnal a keresésére indultunk, de nehéz volt. Bejártuk az egész parkot, a klub körül, az egyetemi helyeket, de sehol senki. Visszamentünk a lakásunkhoz, hátha megtalálnánk vagy ott lenne, de tévedtünk. Az utcákon senki, vak sötét, hideg őszi este.

            - Hívd megint! Hátha meghalljuk a telefonja hangját. –utasította Suho, amit ChanYeol azonnal teljesített. Levegőt visszatartva hallgatóztunk, miközben halkan tettünk pár lépést különböző irányokba.

            - Semmit nem hallok. –mondta kétségbeesetten KyungSoo.

            - Várjatok! Hallok valamit. –intett csendre minket Sehun, majd elindult az egyik irányba. Mind követtük, és ahogyan haladtunk, úgy erősödött a zaj. Elértünk egy kereszteződéshez és pásztázni kezdtük az utcákat a sötétben.

            - Ott van! –kiáltotta el magát a legfiatalabbik tag, majd mind rohanni kezdtünk a mozdulatlan test felé.

            - Úristen Kai, hallasz minket? –ütögettük lágyan az arcát, de semmi. Szörnyen nézett ki. Több helyen vérzett, néhol felszakadt a bőre és nem volt magánál. Megnéztük és még épphogy volt pulzusa.

            - Jó estét, azonnal küldjenek egy mentőt a Szedzsong központ előtti térre! A barátom megsérült és nincs magánál. –hadartam a telefonba.

Tíz perc múlva már meg is érkeztek és elvitték a kórházba, ahova mind követtük. Ott bevitték valamilyen terembe, amíg mi a folyosón várakoztunk.

            - Hívjátok fel Lient! Tudnia kell, hogy mi történt. –mondta Suho.

            - Próbálom, de nem veszi fel. –sóhajtottam, miközben újra és újra tárcsáztam a számát.”

            - Hol van Kai? Mi történt? –érkezett meg Lien ijedt arckifejezéssel.

            - Megtámadták az utcán, mi találtunk rá. Nem volt magánál, de több mindent nem tudunk, amíg az orvosok meg nem vizsgálják. –avatta be Suho, mire erőtlenül ült le az egyik székre és bámult könnyes szemekkel a padlóra.

            - Istenem. –suttogta maga elé.

            - Jól lesz. –simogattam meg a hátát biztatóan, mire rám emelte tekintetét. Már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor egy orvos lépett elénk.

            - Önök a hozzátartozók?

            - Igen, hogy van? –pattantunk fel azonnal és kíváncsian néztünk a fehér ruhás emberre.

            - Eltört pár bordája, több helyen van zúzódása, de szerencsére ennél nagyobb baja nem lett. Ha felébred megtudjuk, mennyire emlékszik, az is lehet, hogy agyrázkódása van.

            - Bemehetünk hozzá? –kérdezte halkan az egyetlen lány tag.

            - Persze, de még alszik. Meg kell várni még felébred. –mondta, majd elment. Azonnal elindultunk a szobája felé, majd halkan benyitottunk. Egy fehér ágyban feküdt, több helyen leragasztva a bőre. A sok vért lemosták róla, így jobban lehetett látni a sérüléseket az arcán.

            - Istenem szegény. –suttogta Lien, ahogyan őt nézte.

            - Ki tehette ezt és miért? –tette fel a kérdést ChanYeol, amit mindenki tudni szeretett volna. Leültünk a székekre és csak vártunk, hogy felébredjen. Az eltelt órák alatt páran elaludtak és ahogyan észrevettem Lien is megszunnyadt mellettem. Óvatosan fejét a vállamra hajtottam, majd én is lecsuktam pilláimat. Egyből megcsapott finom illata, ami annyira hiányzott nekem.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mikor újra kinyitottam szemhéjamat, már világos volt. Lassan mindenki ébredezni kezdett, majd lepillantottam a vállamon nyugvó szépségre.

Pár perc múlva ő is mocorogni kezdett, majd fáradt szemeivel nézett fel rám. Láttam valami ijedtséget a szemében a közelségemtől, mire azonnal elhúzódott és kíváncsian nézett körül a teremben.

            - Még nem ébredt fel, csak mi aludtunk el egy kicsit. –válaszoltam a kimondatlan kérdésére. Bólintott egy aprót, majd Kai felé nézett.

Úgy egy fél óra múlva meghallottuk sérült barátunk nyöszörgését, így mind az ágya mellé gyűltünk.

            - Kai hallasz minket? –szólította meg halkan Lien, mire kinyitotta a szemeit. Egy darabig csak nézett ránk, míg sűrűn pislogott, hogy megszokja a fényt.

            - Hol vagyok? –kérdezte olyan halk, rekedt hangon, hogy alig lehetett hallani.

            - Kórházban. Tegnap baleseted volt, hogy érzed magad? –folytatta Suho.

            - Jól csak fáj az oldalam.

            - Pár bordád eltört. Mennyire emlékszel a dolgokra? Tudod, ki tette ezt veled?

            - Épp jöttem haza, mikor ketten rám támadtak és megvertek. –emlékezett vissza.

            - Kik vertek meg? –kérdezte ChanYeol. Nem válaszolt csak szomorúan Lienre nézett. Senki nem értette mi folyik itt, az említett viszont ledöbbenve hátrált egy lépést.

            - Nem. –rázta a fejét. Kai épp mondani akart volna valamit, de Lien kirohant a teremből. Mind értetlenül néztünk egymásra, majd a sérültre.

            - Mi volt ez? –tette fel a kérdést Suho.

            - Lay és Tao tette. –mondta halkan Kai és meredten nézte Lien helyét. Mindenkinek az álla hatalmasat koppant a padlón, sokaknak düh csillant meg szemeiben. Azonnal Lien után mentem, de nem találtam az épületben. Kirohantam az utcára, ahol megláttam az egyik padon a térdeire hajolva. Sírt.

Gyorsan odasiettem és kezemet a hátára tettem. Nem reagált semmit, így leültem mellé és átöleltem.

            - Ez nem lehet igaz. Hogy lehetnek ilyenek? –nézett fel rám könnyes szemekkel.

            - Shh, minden rendben lesz. –húztam magamhoz. Arcát nyakamba temette, én pedig úgy öleltem amennyire csak tudtam. Lágyan simogattam a hátát és próbáltam megnyugtatni.

Aznap már haza is vihettük Kait, csak még pihennie kell egy darabig. Nagy nehezen lenyugodott Lien és meggyőztem, hogy jöjjön hozzánk. Nem akartam amúgy sem a két érintettel találkozni, így belement.

            - Hogy van? –kérdeztem a többieket, mikor beértünk a nappaliba.

            - Jobban. Bevittük a szobájába, most próbál pihenni. –ült le a kanapéra Sehun KyungSoo mellé.

            - Bemehetek hozzá? –kérdezte tőlem Lien.

            - Persze. –bólintottam, mire lassú léptekkel elindult a megfelelő szoba irányába. Követtem őt és megálltam az ajtó mellett, hogy hallhassam őket.

            - Annyira sajnálom Kai. –hallottam meg Lien lágy hangját.

            - Ne kérj bocsánatot, nem te tehetsz róla. –válaszolta Kai rekedt hangján.

            - De igen, miattam van, de ha megtudod, akkor soha többé nem akarsz majd látni.

            - Miről beszélsz? –ekkor mentem be és szóltam közbe a beszélgetésbe.

            - Nem csak Lien hibája, az enyém is. –mindketten felém kapták a fejüket. Kai szemében értetlenséget, míg Lien tekintetében félelmet láttam.

            - Valamit el kell mondanom.

23. rész

Kai szemszöge

Másnap valamikor délben kikeltem az ágyból, elkészültem, majd elindultam a városba, hogy szerezzek valami kaját. Zenét hallgatva járkáltam az utcákon és vásároltam a különböző ételeket, mikor valaki megkopogtatta a vállamat. Kíváncsian hátrapillantottam, de inkább ne tettem volna.

            - Jó, hogy így összefutunk. –mondta az egyik.

            - Miben segíthetek? –sóhajtottam egy nagyot, várva a folytatásra.

            - Ne hidd, hogy elfelejtettem a tegnapi kis akciódat. –kezdett bele Lay.

            - De semmi akcióm sem volt. –vágtam közbe azonnal.

            - Ne nézz hülyének! Rájöttem, mit is akartál végig. Lient akartad felhasználni, hogy bosszút állj rajtunk! –vetette a fejemnek, nekem meg az állam a talajt súrolta.

            - Mi van? –nyögtem ki nehezen.

            - Azt hiszed beveszem ezt az elevenítsük fel a régi dolgokat és legyünk újra barátok szöveget?

            - Ti nem vagytok normálisak. Remélem tudjátok mennyire nevetségessé teszitek magatokat. –nevettem, miközben cikázott a szemem a két alak között.

            - Ajánlom, hogy vegyél vissza és szállj le Lienről! Nem kellesz neki, ahogyan senkinek sem. –jött közelebb és feszült meg az arca.

            - Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! –váltam én is komollyá.

            - Csak figyelj! –sziszegte, majd ott hagytak.

Ez most mi volt? Nem is értem, hogy miket mondott. Ki akarja felhasználni Lient? Pont én lennék az, aki rámászik.

Nem bírtam lenyugodni, így frusztráltan mentem haza, amit a fiúk azonnal kiszúrtak rajtam.

            - Mi történt? –kérdezte BaekHyun.

            - Találkoztam Layjel meg Taoval és elkezdtek megfenyegetni, hogy hagyjam békén Lient vagy megbánom. Meg hogy én csak rá akartam mászni és felhasználni, hogy bosszút álljak rajtuk. –meséltem el a megdöbbentő történetet.

            - Most viccelsz? –esett le Sehun álla is pont, mint az enyém.

            - Nem. És tök komolyan mondták, de nem értettem. Biztos valami félreértés vagy mit tudom én, de nagyon felhúztak. –néztem a barátaimra, akik szintén szájtátva hallgatták a beszámolómat, bár BaekHyun arcán valami mást is felfedeztem. Nem tudom mit, de remélem ki fog derülni.

Lien szemszöge

            - Hol voltatok? –vontam kérdőre a testvéremet és a barátomat, mikor megjöttek.

            - Csak elintéztünk valamit. –válaszolta nyugodtan Lay és már jött is közelebb, hogy megcsókoljon, de eltoltam magamtól.

            - Ugye nem Kaijal beszéltetek? Nem fogjátok fel, hogy nem akar semmit?

            - Csak te nem látod. –legyintett az idősebb családtagom.

            - Hogy mi van? Jó, Kai mit mondott nektek? –húztam fel a szemöldökömet.

            - Persze tagadta és adta a hülyét, hogy nem tudja, miről van szó. –túlozta el Tao.

            - Nem ő a hülye, hanem ti. –mondtam keményen és bevágtattam a szobámba. Nagyokat fújtattam és már hívni is akartam az említett személyt, de ekkor az én telefonom kezdett el csörögni.

            - Te beszéltél Layéknek rólunk? –hadarta gyorsan, ahogy megnyomtam a zöld gombot.

            - Neked is szia és nem, elment az eszed?

            - Kai most mesélte, hogy letámadta a két kis embered őt. Mi történt tegnap a klubban és mi ez az egész?

            - Ne beszélj úgy, mintha én küldtem volna őket! Fogalmam sincs, miben sántikálnak, eldöntötték, hogy Kai miatt veszekedtem Layjel és hogy csak ki akart engem használni.

            - De hát ez baromság, Kainak semmi köze sincs hozzá.

            - Tudom, de mivel nem mondhatjuk el neki, így nem érti. –suttogtam.

            - Akkor mondjuk el!

            - Nem! –tiltakoztam azonnal- Figyelj, nem a te gondod, hagyj békén! –nyomtam ki a telefonomat, majd levágtam az ágyra. Megőrülök. Ötletem sincs, hogy mi fog ebből kisülni, vagy hogy hogyan fogunk kimászni ebből.

Kai szemszöge

            - Beszéltél Liennel? –kérdezte BaekHyun, mikor délután videojátékoztunk.

            - Nem, próbáltam hívni, de nem vette fel.

            - Mit gondolsz, mi ez a hirtelen fellángolás felőlük? –kérdezgetett tovább.

            - Fogalmam sincs, de kíváncsi lennék. Biztos van köze ahhoz, hogy Lien egy időben eltávolodott Laytől. Meg tegnap a buliban mesélt valamit, hogy rosszat tett és nem tudja mit csináljon. De semmi konkrétat nem osztott meg velem, így nem tudok neki segíteni. –nyomkodtam tovább a kis gombokat a készüléken.

            - És mondott még valamit? –kérdezte félénken, mire nevetve ránéztem.

            - Miért kérdezgetsz ennyit felőle?

            - Csak kíváncsi vagyok, elég fura, hogy megfenyegettek.

            - Neveket nem mondott, csak valami olyat, hogy szörnyen utál valakit, de közben fontos neki és nem tudja, mihez kezdjen. Először azt hittem én vagyok az, de rájöttem, hogy engem nem utál. –húztam ki magamat büszkén, majd folytattuk a játékot. Láttam, hogy BaekHyun gondolatai valahol máshol járnak, de nem akartam megzavarni az eszmeturkálásban.

BaekHyun szemszöge

Lien gyűlöl. Ez fáj, nem is kicsit. Az egyetlen remény, amit Kai mondott. Még mindig fontos vagyok neki. Egy percre megijedtem, hogy valami bensőségesebb információt is kiadott kettőnkről, de nem így van. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnának rólunk vagyis hogy mi történt. Nem hiszem, hogy Lien valaha is felém fordulna. Már bánom, amit tettem, nagyon is.

            - Tudnál haragudni rá? –törtem meg a csendet kettőnk között, amit eddig a játék alapzaja zavart.

            - Lienre? Nem. Annyira rég óta ismerem, nagyon fontos nekem és már nem nagyon van olyan dolog, ami miatt haragudnánk egymásra. Sokkal több ő nekem, mint egy barát. Ő a húgom. –magyarázta a képernyőt bámulva.

Szerintem semmit nem veszítenénk vele, ha elmondanánk. Biztos, hogy nem fogom ennyiben hagyni.

            - BaekHyun, megbeszéltük, hogy nem mondjuk el! Mit nem értesz meg ezen? Nem akarok ott is feszültséget csinálni. –állította határozottan Lien a telefon túlsó végén.

            - De nem lenne feszültség. Kai sosem tudna rád haragudni.

            - Ezt meg honnan veszed?

            - Ő mondta. –rántottam meg a vállamat.

            - M-mi? Te elmondtad neki?

            - Nem, de legszívesebben azt tenném. –célozgattam elég erősen.

            - Én meg nem, most mennem kell, és kérlek, ne hívj többet! –nyomta ki én pedig szomorúan emeltem el a fülemtől a fekete tárgyat.

Kai szemszöge

A sötét utcákon mentem haza este. Az egyik barátomnál voltam, de a fiúk felhívtak, hogy menjünk el megnézni egy filmet, így eljöttem.

Este volt, de még nem kezdődött el az éjszakai élet. Mondhatni ez volt az átmeneti óra. Az emberek mind a házaikban pihentek, a fiatalok készültek az éjszakára. A főutakon mentek csak az autók, de a parkokban, szűk kis utcákban sehol senki.

Öt percre voltam a lakásunktól, mikor két hangot hallottam meg magam mögül.

             - A magányos farkas, akinek nem sikerült elhódítani a lányt. –mondták gúnyosan, mire fújtatva egyet megfordultam.

            - Még mindig ez a téma? Jó lenne, ha leszállnátok rólam.

            - Csak valld be, hogy ki akartad használni Lient! Bár úgyis tudjuk az igazat.

            - Sosem tennék ilyet, ő a legjobb barátom.

            - Persze, ezért nem köszöntél el tőle, mikor ott hagytad Kínát. –vágták a fejemhez.

            - Ne avatkozzatok bele olyanba, ami nem rátok tartozik! –indultam el, de Lay megragadta a vállamat és visszafordított.

            - Nem fejeztük be! Szállj le a barátnőmről, szakíts meg minden kapcsolatot vele!

            - Mert ha nem akkor mi lesz? –húztam fel a szemöldökömet, mire látszott, ahogyan elborul Lay agya, majd keze már lendült is, de szerencsésen kibújtam az ütés elől, viszont Tao ellen, nem volt esélyem.  Egy pontos rúgással gyomorszájon rúgott, mire a fájdalomtól előrehajoltam, ekkor viszont kaptam egy jó nagy öklöset a bal arc felemre.

            - Ne próbáld meg elvenni tőlünk Lient! Neki mi vagyunk a családja, nem pedig te. –sziszegte, majd még egyet behúzott, majd még egyet.

Nyögtem egy fájdalmasat, miközben a földre rogytam. Letöröltem a vért, ami a felrepedt számból fakadt.

            - Értsétek már meg, hogy nem akarok semmit tőle! –ordítottam.

Válaszul csak kaptam még egyet az arcomra, egyet a sípcsontomba és egy utolsót a bordámba.

            - Remélem megjegyezted. –mondták, majd ott hagytak a hideg úton. Egy nagy nyögéssel keresztezve fordultam a hasamról a hátamra. Nem bírtam felkelni, vérzett a szám, az orrom, fájtak a bordáim. Nagy nehezen előkapartam a zsebemből a telefonomat és hívni kezdtem valakit a csapatból.

            - Kai, itt várunk a mozi előtt, hol vagy? –hallottam meg ChanYeol hangját, de nem volt erőm válaszolni, csak egy fájdalmas hang hagyta el felrepedt ajkaimat.

            - Kai….Kai!

22. rész

BaekHyun szemszöge

Egy kis undorral smároltam a lánnyal, akinek a nevét sem tudtam. De valahogy muszáj volt lehűtenem magamat, mivel teljesen felbosszantott Lienék látványa, meg a tudat, hogy kedvel engem, lehet többet is érez nem is beszélve rólam. Egy csodálatos estét töltöttünk el nem rég, tudom, hogy velem akar lenni, erre azt kell néznem, hogy Lay nyalogatja és bármikor letámadhatja. Elegem lett ebből. Nem akartam ezt csinálni, de el kellett terelni a gondolataimat és ez volt a legegyszerűbb most. Érzelemmentesen daráltam az iramot, igazából nem is foglalkoztam a lánnyal csak a gondolataimmal remélve, hogy valahogy kitörlődnek az agyamból.

Lihegve elszakadtam tőle, majd nagyujjammal letöröltem nedves ajkaimat. Hátrébb léptem, de ügyeltem, hogy ne nézzek rá. Oldalra pillantottam, de ekkor a levegő a tüdőmben akadt.

Egy kikerekedett szemű, ledöbbent Liennel találtam szemben magamat.

- Most menj el! –vetettem oda a csajnak, aki megvonta a vállát, majd távozott- Lien…

kezdtem volna, de azonnal közbeszólt.

- Én is ennyi lennék neked? Ha megunsz, akkor elküldesz?

- Dehogyis, ezt te is tudod, hogy nem így van. –mentem közelebb hozzá.

- Most dugtad le a nyelved egy csajnak a szájában és lefogadom, hogy azt sem tudod

ki ő. Nem hiszem el, hogy ennyire félreismertelek.

            - Nem ismertél félre, de azért nem csak én vagyok a bűnös. Az nem jut eszedbe, hogy nekem is rossz nézni, ahogyan faljátok egymást Layjel?

            - De hát a barátom, mit kéne tennem? –tárta szét a kezét tehetetlenül.

            - Azért vicces, hogy ennyire mondogatod ilyenkor, hogy így a barátod, meg nem teheted, de ahhoz képest jól elszórakozgatsz velem. –mondtam egy kicsit túlságosan is keményen, mert kövér könnycseppek gördültek le sima arcán.

            - És még hogy nem ismertelek félre? Te undorító seggfej. –sziszegte, majd elrohant.

            - Lien, én nem… -hiába folytattam volna, nem hallotta. Ott hagyott teljesen egyedül- Basszus! –ütöttem egyet a levegőbe, majd idegesen a hajamba túrtam. Tudtam, hogy oltári baromságot csináltam, de annyira feldühített, hogy más is hozzá ér, hogy nem bírtam magammal. Legszívesebben utána mentem volna, de úgysem érnék el semmit. Hozzám sem szól, látni se akar.

Lien szemszöge

Gyorsan elmentem a bárhoz, hogy magamba dönthessek valami tömény italt. Ki is kértem a megfelelő alkoholt, majd egy mozdulattal húztam le a sárgás folyadékot. El sem hiszem, hogy ezt mondta. Elvileg vele csalom meg Layt, vagyis csaltam. Soha többé hozzá sem érek, undorodom tőle. Most már tudom, hogy csak egy éjszakra kellettem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy mennyire más igazából. Egy kedves, törődő, barátságos fiút ismertem meg, lehengerlő mosollyal és csodálatos személyiséggel. És most egy beképzelt, nagyképű, undorító személyt véltem fel benne. Lehajtott fejjel ültem hosszú ideig és próbáltam összetenni magamban a kirakó darabjait, hogy miért is engedtem neki? Teljesen elrontottam mindent. Hagytam, hogy birtokba vehesse az elmémet és elhitethesse velem, hogy nem szeretem Layt.

            - Miért ülsz itt egyedül? –huppant le mellém Kai- Mi történt? –kérdezte azonnal, ahogyan meglátta az arcomat.

            - Próbálom elfelejteni a rossz emlékeket. –sóhajtottam, miközben az üres poharamat forgattam a kezemben.

            - Mesélj! –nézett rám kíváncsi szemekkel.

            - Nem lehet.

            - Lien, én vagyok a legjobb barátod. Minden kis apró dolgot tudok rólad, olyat is, amit lehet nem kéne, és most azzal jössz, hogy nem lehet?

            - Egy szörnyű dolgot tettem. Nem akarok neveket mondani, de tényleg borzasztó. Félek, ha kiderül sosem bocsájtják meg nekem és most összetörtem belülről. Nem tudom, mit tehetnék, mivel gyűlölöm azt a valakit, de közben nem akarom teljesen elveszíteni.

            - Ez tényleg bonyolult. –motyogta.

            - Csak mondd meg, mit kéne tennem! –néztem rá könyörgő szemekkel.

            - Mivel nem ismerem a teljes sztorit és láthatólag nem mondod el, ami miatt próbálok nem megsértődni, csak annyit tudok mondani, hogy várj! Kell egy kis idő, amíg leülepszik, aztán te is tisztábban fogod látni a dolgokat. És nincs olyan dolog, amit neked nem lehetne megbocsájtani. –tette kezét a combomra, majd biztatóan elmosolyodott.

            - Köszönöm Kai. –viszonoztam kedves gesztusát. Benne bíztam meg a világon a legjobban és ha jobban belegondolok, akkor őt is átvertem. Lehet, hogy később elmondom neki ezt a kis kalandot, de még nem. Nem állok készen rá, először magammal kell elszámolnom. Lágyan simogatta a lábamat, miközben próbálta elterelni szomorú gondolataimat.

Hirtelen valaki megragadta Kai vállát és elfordította a székkel együtt. Én is hátrapillantottam és egy feldühödött Layt és Taot láttam meg.

            - Ti meg mit csináltok? –kérdeztem zavartan.

            - Csak nem akarod elvenni más barátnőjét? –sziszegte Lay.

            - Mi? Te hallod, amit mondasz? –hitetlenkedett Kai.

            - A legjobb barátok, mi? Így akartál bosszút állni rajtunk, igaz? –folytatta a kínai, mire felpattantam a székről és eltávolítottam barátom kezeit a rézbőrű fiúról.

            - Lay, állj le! Mi ütött beléd, ez ostobaság!

            - Láttam, ahogyan nyomult rád. –szinte tüzet hánytak a szemei.

            - Semmit nem láthattál, inkább menjünk haza, jó? –fogtam kezeim közé az arcát, mire lassan lenyugodott.

            - Vigyázz magadra! –vetette oda neki, majd visszament a többiekhez, hogy összeszedjék a cuccaikat.

            - Ne haragudj, ez hihetetlen volt. Annyira sajnálom. –fordultam Kaihoz.

            - Menjetek haza, majd beszélünk. Hívj, ha van bármi! –mosolygott, majd gyorsan megölelt, mielőtt bárki megláthatta volna. Az egész csapat hazament, majd hogy ne legyen nagy feszültség áthívtam Layt magamhoz aludni. Valahogy úgy érzem ennek még lesz visszhangja, bár ez egy oltári nagy félreértés. Nem is értettem a reakcióját, de hátha holnapra elfelejtik.

Másnap reggel még mindenki aludt, mikor kimentem és valami reggelit próbáltam előállítani. Teljesen belemerültem a gondolataimba, amíg két kar át nem kígyózódott rajtam.

            - Jó reggelt édes. –búgta a nyakamba.

            - Neked is. –motyogtam magam elé, míg vágtam a zöldségeket egy tányérra.

            - Jó volt a tegnapi buli és végre rájöttem, hogy miért utasítottál el egy időben. –folytatta, de nem engedett el, viszont erre a kijelentésére felkaptam a fejemet.

            - Mi?

            - Kai rád hajtott. Nem is értem eddig, hogy nem vettem észre, de tegnap összeállt a kép. Túl sokat találkoztatok mostanában és biztosan hátsószándékai voltak.

            - Te hallod, amit mondasz? Ez baromság, hogy jutott ilyen az eszedbe? –hitetlenkedtem, miközben felé fordultam.

            - Ugyan, biztosan nem vetted észre, mert olyan jóban vagytok, de lehet ezt akarta felhasználni. Mindegy, majd gondoskodom róla, hogy több ilyen ne forduljon elő.

            - Nem kell semmiről gondoskodnod! Kai a legjobb a barátom, most pedig egy csomó mindent beleképzelsz a dologba, ami lehetetlen és hülyeség.

            - Ugyan, ő is biztosan ezt akarja beadni.

            - Ugye tudod, hogy nem tilthatsz el tőle? -húztam fel a szemöldökömet.

            - Nem lesz szükség eltiltásra. –mosolyodott el sunyin, majd megcsókolt, aztán visszament a szobámba felöltözni. Pár percig még lehalva álltam a konyha közepén. A bacon hangos sercegése zökkentett ki, ami a tűzhelyen pattogott.

Teljesen össze voltam zavarodva. Mit akar Lay Kiajal? Fogalmam sincs, hogy mit vetett a fejébe, de biztosan valami rosszat. Ő csak megvigasztalt tegnap, semmi sem történt. És hogy Kai rám hajtana? Ez baromság, komolyan évek óta ismerjük egymást ez abnormális. Vajon BaekHyunnak van valami köze ehhez az egészhez?

21. rész

BaekHyun szemszöge

            - Istenem, mit tettem? –suttogta maga elé, majd pár könnycsepp gördült le az arcán. Közelebb ültem hozzá és átöleltem, de szinte azonnal lelökte magáról a karomat és felállt a takaróval maga körül.

            - Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Mit képzeltem? Undorító vagyok. –járkált idegesen, miközben szidta magát. Gyorsan kiültem az ágy szélére egy takaróval, ami az ölemen pihent, megfogtam Lien csuklóját és közvetlen magam elé húztam.

            - Hé, mindenhez két ember kell. Nem egyedül csináltad, nem vagy hibás. –magyaráztam nyugodtan.

            - De hibás vagyok. Most csaltam meg a barátomat, hazudtam neki és mindenkinek. Taonak, Kainak, az egész csapatnak. –folytatta.

            - Egy csodás hónapon vagyunk keresztül és ez a mai este volt a legjobb. Fontos vagy nekem, többet érzek irántad egyszerű kedvelésnél. Nem vagy rossz ember és imádok veled lenni. Nem bízol már bennem? –fontam át a derekát és néztem fel rá lágyan.

            - Dehogynem, de…

            - Nincsen de! Kedvelsz? –húztam egyre közelebb.

            - Igen.

            - Akkor nincs miről beszélni. –mosolyogtam, majd ledöntöttem az ágyra és fölé tornyosultam. Lassan ízlelgettem édes ajkait, majd mélyen szemébe néztem.

            - Ne félj, nem lesz gond! –suttogtam, majd nyomtam még egy puszit ajkaira. Ezután elhelyezkedtünk, szorosan öleltem a mellkasomhoz, majd elnyomott minket az álom.

Felemelő érzés volt a karjaim közt tartani őt. Elhiszem, hogy fél és hogy bizonytalan, de senki nem veheti el tőlem. És már a tudat, hogy lefeküdhettem vele egy álom volt. Teljesen feltöltött és boldognak éreztem magamat.

Másnap reggel álmosan nyitogattam pilláimat, mikor egy kellemes, jó illat csapta meg az orromat. Óvatosan kikeltem Lien mellől, majd úgy, ahogy voltam egy szál alsóban ballagtam le az emeletről. Egyből a konyhába mentem, ahol anya sürgött-forgott.

            - Jó reggelt! –köszöntem rekedtes hangon.

            - Szia drágám! Hogy aludtál? –kérdezte nekem háttal.

            - Nagyon jól. –mosolyodtam el, de ezt ő nem láthatta- Milyen volt a bál?

            - Fantasztikus, remekül ére….BaekHyun, menj fel és vegyél fel valamit! –utasított, mikor meglátott.

            - Miért? –néztem végig magamon.

            - Legalább egy nadrágot magadra kaphatnál. –tért vissza a tojásfőzéshez. Én csak megrántottam a vállamat és visszaballagtam Lienhez.

Még mindig nyugodtan aludt, miközben leültem mellé és kémlelni kezdtem az arcát. Olyan gyönyörű volt. Nem bírtam ki, ezért pici puszikkal kezdtem elhalmozni a vállát és a nyakát. Dörmögött párat és mocorgott, de nem ébredt fel. Kuncogtam párat, majd folytattam az előző tevékenységemet. Lassan felém fordult és kinyitotta sötét szemeit.

            - Jó reggelt! –suttogtam mosolyogva halkan, hogy senki meg ne hallja.

            - Neked is. Hány óra? –dörzsölgette álmos szemeit.

            - Mindjárt kilenc.

            - Úristen, nekem mennem kéne. –pattant ki gyorsan és sietősen kezdte felvenni a ruháit. Az ágyon fekve néztem végig a jelenetet, majd beharaptam alsó ajkamat.

            - Ne nézz már ennyire! –kuncogott, míg lehúzta a felsőjét a hasán.

            - De olyan szép vagy. –ültem fel nevetve. Már épp vette volna fel a táskáját, mikor ijedten megragadtam a csuklóját és leállítottam.

            - Nem mehetsz ki!

            - Miért? –nézett rám értetlenkedve.

            - Anyum lent van. Nem tudhatja, hogy itt aludtál. Kimegyek én először, elterelem a figyelmét és akkor ki tudsz surranni. –bólogatott párat, majd hosszan ajkaira tapadtam és adtam neki egy jó édes búcsúcsókot. Aranyosan kuncogott utána, magamra kaptam egy nadrágot, majd visszamentem anyához. Kitaláltam valamit, mire bement a spájzba, ekkor Lien halkan kiszaladt, intett nekem egyet, majd el is ment. Egész nap nem lehetett a mosolyt levakarni az arcomról, majd mikor visszamentem a fiúkhoz, rá is kérdeztek.

            - Mi történt, hogy ilyen boldog vagy megint? –szegezte nekem a kérdést Sehun.

            - Semmi, mégis mi történhetett volna anyáéknál?

            - Tudod, szerintem elhallgatsz valamit. –mondta határozottan ChanYeol.

            - Ti meg beképzeltek egy csomó mindent. –zártam le a témát azzal, hogy bementem a szobámba. Kíváncsi leszek a reakciókra, ha kiderül az igazság.

Lien szemszöge

            - Milyen volt? –kérdezte XiuMin, mikor átmentem az ő lakásukra.

            - Jó, nagyon jó volt végre csajos estét tartani. –huppantam le, Lay pedig azonnal átölelte a vállamat. Egyből rám tört a lelkiismeret fordulás, de elmondtam magamban BaekHyun szavait, amire megnyugodtam.

Öt nap telt el a bizonyos este óta. Ma éppen Kaihoz tartok, hogy együtt menjünk futni.

            - Mizu kislány? Régen láttalak. –ölelt meg az ajtóban, majd bentebb mentünk.

            - Semmi, sok volt a dolgom mostanában. –adtam meg egy egyszerű választ.

            - Jól sejtettem, hogy női hangot hallok. –jött ki Channie meg BaekHyun. Mikor az utóbbival összetalálkozott a tekintetünk, mindketten elmosolyodtunk. Gyorsan elkaptam a fejemet, hogy ne legyen feltűnő.

            - Mi akkor megyünk is. –vette fel a vizét Kai, majd elköszöntünk és indultunk is.

            - Neked bejön BaekHyun? –kérdezte hirtelen, miközben melegítettünk a futásra.

            - Mi? –böktem ki meglepetten. Egy pillanatra a vér is megállt bennem, de próbáltam leplezni az izgatottságomat.

            - Szerintem bejössz neki és csak érdekel, te mit gondolsz.

            - Semmit. Nagyon kedves, de ennyi. Miért gondolnék bármi mást? –daráltam egy levegővétellel.

            - Jól van, csak kérdeztem. –tette fel a kezét egy sunyi mosollyal, amiről azt következtettem, hogy átlátott rajtam. Szerencsére nem folytattuk tovább ezt a kínos eszmecserét, hanem nekiláttunk a folyópartnak.

Aznap este elmentünk egy klubba, kiereszteni a fáradt gőzt. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság, a zene. Jól szórakoztunk a fiúkkal, mikor Lay megragadta a kezemet és elhúzott a táncparkettre. Nem messze megláttam Sehunt, Kait, BaekHyunt és KyungSoot. A többiek láthatólag nem voltak itt. Egy darabig csak néztem Baeket, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szememet. Egy szűkebb farmert viselt, egy divatos inggel, amit lazán gombolt be. Haja mesterségesen kócos volt, amit imádtam. Nem tagadom, megkívántam őt.

Lay csókja húzott vissza a rózsaszín felhők közül. Volt benne egy kis pia, így most sokkal nyomulósabban, érzékibben kezdett táncolni. Keze a hátamon járkált fel-le, néha lecsúszva a fenekemre vagy a combomra.

            - Olyan izgató vagy. –suttogta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.

            - Lay, ne itt! –toltam el magamtól.

            - Miért? Nincs ebben semmi rossz, hogy két szerelmes kimutatja az érzéseit. –tért vissza ajkaimhoz, amit nem szívesen, de hagytam. Erősen marcangolta párnáimat, nem is volt fogható BaekHyun csókjához. Hihetetlen, hogy pár hét alatt idáig jutottam. Most hasonlítgatom a barátom csókját Baekéhoz, és az övé ezerszer jobb. Ahogy elszakadt tőlem, azonnal Kaiék felé pillantottam, ahol szembetaláltam magamat Baek szomorú arcával. Ami meglepett, hogy nem csak szomorúság, hanem düh, csalódottság és féltékenység is látszódott.

            - Pihenjünk egy kicsit. –kértem Layt, amibe bele is ment, majd visszaültünk a többiekhez. Kikértem magamnak egy koktélt, ami kicsit elterelte a gondolataimat. Jót beszélgettem Luhannal meg Chennel, ami után visszajött a jókedvem. Kimentem a mosdóba, hogy felfrissítsem magamat, kijavítottam a szemfestékemet, majd visszaindultam a többiekhez, de az egyik sarkon megtorpantam. Egy nagyon mini ruhás lányt nyomtak a falhoz és egy fiú turkált a nyelvével a torkában. Látszott a lányon, hogy semmi tartás nincs benne, minden este itt van és minden alkalommal más férfinek a társaságát keresi. A hányinger kerülgetett, ahogy láttam ezt a jelenetet. A csaj a fiú haját túrta és mély sóhajokat engedett ki magából, egyáltalán nem törődve senkivel, hogy hallja vagy nem. Könnyek szöktek a szemembe, mikor az agyam végleg felfogta, kit is nézek és keserűen ordította: BaekHyun.

20. rész

Lien szemszöge

Egy hét telt el, amióta kibékéltünk Layjel, bár ez idő alatt számtalanszor találkoztam és beszéltem BaekHyunnal. Csúnya és rossz dolgot teszek ezzel, de nem bírom ellökni magamtól. Magamban még nem mondtam ki, hogy szeretem, pedig minden porcikámban ezt érzem. De mit tehetek, mikor ott van a barátom, akit szeretek, de BaekHyun egyre közelebb kerül hozzám. Egyre jobban megérint, egyre jobban megismer és levesz a lábamról.

            - Végre láthatlak. –mosolyodott el Baek, mikor egyik délután találkoztunk a parton.

            - Tegnap előtt találkoztunk. –kuncogtam rajta.

            - De hiányoztál. –biggyesztette le a száját, majd magához húzott és cirógatni kezdte a derekamat.

            - Te nem gondolsz rosszakat rólam, hogy veled vagyok, miközben barátom van? –bukott ki belőlem a kérdés, ami a kezdetektől nyomja a szívemet.

            - Hogy érted? –nézett rám ferdén.

            - BeakHyun barátom van, de itt vagyok. Veled találkozgatok, megcsókollak és ettől rossz embernek tartom magamat. Nem csak Layt csapom be, de a csapatot is, magamat is.

            - Lien, te ettől nem vagy rossz ember. Egyszerűen összezavarodtál és még nem tudod, mit is akarsz igazán. Persze én lennék a legboldogabb, ha egészében az enyém lehetnél, de ne merj ilyenekre gondolni, hogy rossz ember vagy! –magyarázta aranyosan, ami elmondhatatlanul jól esett a lelkemnek.

            - Köszönöm. –bújtam a mellkasába, ő pedig hátamat simogatta.

Ismét hetek napjait hagytuk magunk után. Egy táskába dobáltam bele pár ruhámat, fésűt meg minden olyan dolgot, amire egy lánynak szüksége van. Felszálltam a buszra és már indultam is a helyszínre. Ahogy bámultam ki az üveg ablakon, lejátszódott bennem, hogy is alakult ki ez a mai kiruccanás.

            „ –Ma az egyik barátnőmnél alszok. –mentem ki a konyhába, ahol éppen Tao főzött valamit Krisszel. 

            - Kinél? -nézett rám értetlenkedve. 

            - Az egyik lánynál, akivel egy suliba járok. -próbáltam nem túl sokat mondani.

            - Rendben, de honnan jött ez az ötlet ilyen hirtelen? –nézett rám értetlenkedve a bátyám.

            - Most beszéltünk telefonon és megkérdezte én pedig belementem. –magyaráztam.

            - Oké, de vigyázz magadra! Amúgy mikor indulsz? –kérdezte zöldség aprítás közben.

            - Nem sokára, úgyhogy megyek is készülődni. –ezzel magukra hagytam őket. Miután átöltöztem, felvittem egy leheletnyi sminket, felkaptam a táskámat és már úton is voltam.”

Izgatottan sétáltam a már ismert utcán, az ismert házhoz. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon csöngettem és vártam, hogy kinyissák az ajtót. Pár pillanat múlva egy szintén mosolygó alak lépett ki rajta engem nézve.

            - Végre ketten lehetünk. –búgta, majd azonnal ajkaimra tapadt. A Taonak való bejelentésem előtt ugyanis egy kicsit máshogy alakultak a dolgok.

            „Az ágyamon fekve lazítottam, mikor megcsörrent a telefonom. Ahogy megláttam a számot, gyorsan az ajtómra pillantottam, majd mikor láttam, hogy be van csukva, halkan felvettem.

            - Szia. –köszöntem lágyan.

            - Van egy jó hírem. Ma anyáéknál alszok, de kiderült, hogy nekik valamilyen bálba kell menniük, így egyedül leszek. Remélem, tudod, hogy mire gondolok? –vált pajkossá a hangja, ami nagyon tetszett.

            - Nem teljesen tudom eldönteni, hogy mit értesz ez alatt.

            - Lien, gyere át aludni!

            - Mi? Neked teljesen elment az eszed? Bárki rájöhet, ez túl kockázatos. Amúgy is, mit mondanék Taonak, hol éjszakázok?

            - Mondd azt, hogy az egyik barátnődnél! Név nem kell, így ő is megnyugszik. Kérlek, Lien, hiányzol és veled akarok lenni. Itt egy remek lehetőség.

            - Én félek BaekHyun.

            - Nem kell, nem lesz semmi gond. Hidd el, nem fogod megbánni!

            - Rendben. –egyeztem bele, majd már mentem is a konyhába, hogy minél hamarabb beavassam testvéremet a dolgokba.”

Így jutottunk el a jelenhez. Éppen egy nyelv simogatja az enyémet és jelen pillanatban, nincs bűntudatom.

            - Nem mehetnénk inkább be? –szakadtam el gyorsan, mielőtt bárki meglátna minket.

            - Dehogynem. –fűzte össze ujjainkat és már húzott is maga után- Gondoltam csinálhatnánk valami vacsit, aztán meg eldönthetnénk, mihez van kedvünk. –mondta huncutul, mire azonnal komoly lettem.

            - BaekHyun, én nem akarok ünneprontó lenni, de nem tudom megtenni. –mondtam halkan, mire azonnal közelebb jött.

            - Megértem és nem akarok tolakodó lenni, de annyira örülök, hogy végre együtt vagyunk, nincs itt senki csak mi. És végre veled aludhatok. Tudod te hányszor gondoltam már rád, mielőtt elalszok?

            - Én is sokat gondolok rád. –olvadtunk össze egy újabb csókban. Most senki sincs, aki megakadályozna minket, miénk az éjszaka.

Elkezdtünk zöldséges, csirkés tésztát csinálni, miközben végig beszélgettünk. Mindig volt témánk, sosem untattuk egymást.

Ahogy készen lettünk, leültünk a TV elé, miközben Baek berakott egy filmet. Jó ízűen falatoztunk, nevettünk a történeten. Miután megettük a vacsorát, BaekHyun kivette a kezemből a tálat és a sajátjával együtt az asztalra helyezte. Közelebb húzott magához, mellkasára hajtotta a fejemet, miközben az oldalamat kezdte el simogatni. Átöleltem a derekát és szorosan hozzábújtam. Finom illatát szívtam mélyen magamba és hallgattam egyenletes szívverését. Könnyen el tudtam volna aludni, de megéreztem, hogy a keze egyre jobban bekúszik a felsőm alá és ott a hasamat kezdi cirógatni. Nem reagáltam rá, vártam egy kicsit, hogy mi következik. Percekig nem lépett többet, az én figyelmem meg már el is kalandozott a filmen, mikor puha ajkai a fülem tövét vették célba. Lentebb csúszott, így a fejem a vállára helyezkedett, ezzel feltárva előtte pucér nyakamat. Nem is habozott, azonnal lentebb ment és minden egyes kis centire egy-egy csókot nyomott. Egy bizonyos pontos megállt, ahol jobban elidőzött. Mondhatni a mellkasán feküdtem ferdén, ő az egyik kezén könyökölt, a másikkal a felsőtestemet simogatta. Lehunyt szemekkel hagytam, hadd tegye, amit akar. Néha fogai közé vette vékony bőrömet és lágyan harapdálta, majd forró nyelvével nyalt végig rajta.

            - Hmm –engedtem ki egy élesebb sóhajt, mire felült, lefektetett a fehér kanapéra és rám nehezedett. Nyelve azonnal utat tört a számban, amit készségesen engedtem. Mélyen túrtam barna tincsei közé és szorítottam a lehető legjobban magamhoz. Pólómat feltolta a mellem aljáig, majd egyre lentebb ment. Kifeszített hasamon hagyott puszikat, mire egyre szaggatottabban kezdtem venni a levegőt.

            - BaekHyunhh –leheltem erőtlenül, majd visszahúztam magamhoz. Vad csókban forrtunk össze és hátát kezdtem simogatni a póló alatt, mire egy mély sóhaj hagyta el a száját.

Elszakadt párnáimtól és szám szélére nyomott forró csókokat, majd végig az állkapcsomon, le a nyakamra. Szépen lassan elhalványult bennem bűntudat és a tiltakozás. BaekHyun teljesen elvette az eszemet, akartam, vele akartam lenni és kihasználni az időt, hogy kettesben lehetünk. Visszahúztam magamhoz és türelmetlenül kezdtem falni édes párnáit, ami láthatólag tetszett neki. Ujjaim elvesztek barna szálai között, testünk teljesen összefonódott. A csókot meg nem szakítva ült fel engem is magával húzva, majd felálltunk. Mosolyogva elszakadt tőlem és végig simított az arcomon. Elindult fel a lépcsőn, majd elballagtunk a szobájába. Becsukta az ajtót és azonnal nekinyomott. Éhesen tapadt ajkaimra, miközben kezei lecsúsztak végig az oldalamon és lassan a fenekemre vándoroltak. Először csak pihentette rajta őket, majd lágyan és végül egyre erősebben kezdte markolgatni. Belehümmögtem a nyelvcsatánkba, ami belőle is kicsalt egy kusza sóhajt. Éreztem, ahogyan ujjai a pólóm aljához érnek és bizonytalanul markolgatja azt. Nehezen, de megtette a következő lépést és lassan lehúzta rólam. Ekkor belehasított az elmémbe Lay arca és kicsit eltoltam magamtól. Azonnal tudta, mi történt és lágy hangon suttogott nekem.

            - Ne félj! Nem lesz semmi baj. –cirógatta az arcomat és felemelte a fejemet, hogy szemembe tudjon nézni. Félve, de bólintottam egy aprót és óvatosan megcsókolt. Ezt a csókot nem is lehetett összehasonítani az előzőkkel. Óvatos volt és gyengéd. Pont olyan, hogy újra megkívánjam őt, amit egy mély, elégedett sóhajjal adtam tudatára. Azonnal vette a lapot és lassan kezdett átváltani a vadabb énjéhez. Ujjaival végigzongorázott a gerincemen és kezével egész felsőtestemet bejárta. Derekamnál fogva elhúzott az ajtótól és elaraszoltunk az ágyáig. Óvatosan ledöntött rá, míg lábai közé vette a csípőmet. Felegyenesedett és magát is megszabadította a felsőtestét borító textil darabtól. Valahova az ágy mellé dobta, majd fejem mellett megtámaszkodott és így nézett mélyen a szemembe. Felnyújtottam kezeimet és végig simítottam az oldalán, majd a hátán és lehúztam magamhoz, hogy újra érezhessem finom ajkait az enyémen. Halkan cuppogtunk, amíg csókjaival egyre lentebb nem ment. Mellkasomra hintett ajkaival lágy érintéseket, majd az egész hasamon végighúzta nedves párnáit. Bizseregni kezdtem és éreztem, ahogyan libabőrös lesz a karom. Úgy csókolta a csupasz bőrfelületet, mintha ajkaim lettek volna, miközben a nadrágom gombjával szórakozott. Lábaim közé ült és lassan húzta le rólam a szűk ruhadarabot, majd végigsimított szabaddá vált combjaimon, mire megemelkedett a mellkasom és egy éles hangszerű valami hagyta el számat. Magát is megszabadította a felesleges tényezőtől, majd megfogta a csuklómat, felhúzott magához és az ölébe ültetett. Keze a csípőmet fogta, míg én átöleltem a nyakát. Arcunkat pár centi választotta el, de nem siettünk sehova. Egymást kémleltük, majd mikor ő megunta ezt, közelebb hajolt és ajkai közé vette az enyémet. Rátért az alsó párnámra, amivel pajkosan eljátszadozott. Kezével fekete hajamba túrt és gyengéden hátrabillentette a fejemet, hogy kényelmesen hozzáférhessen pőre nyakamhoz. Megéreztem, hogy erősebben kezdi szívni a bőrömet, mire eltoltam magamtól.

            - Neh –lihegtem homályos tekintettel. Gyorsan megcsókolt és melltartóm kapcsával kezdett szórakozni, majd mikor sikeresen elbánt vele, ledobta az ágy mellé. Kezei azonnal rátértek pucér melleimre és masszírozni kezdte azokat. Nem sokkal később nyelvét is bevetette, majd mikor kellően kijátszotta magát, visszacsúsztatott az ágyra és befeküdt lábaim közé. Mindkettőnk számára megszűnt a külvilág csak mi voltunk. Lassan húzni kezdte le rólam az utolsó ruhadarabot, majd gyorsan magát is megszabadította az alsójától. Nőiességemnél megéreztem a már teljesen merev férfiasságát, de nem csinált semmit. Mélyen szemeimbe nézett, ahogyan fejem mellett könyökölt. Mintha engedélyt kért volna a továbbiakra, de szerintem szemeimben meg is látta, amit akart. A szemkontaktust meg nem szakítva csúsztatta belém merevségét, mire szorosabban fogtam a hátát. Továbbra is engem nézett, miközben egyre mélyebbre nyomta magát bennem. Egy elégedett, mély sóhaj hagyta el számat, mikor minden centijét megéreztem magamban. Nyögött egy kisebbet, ahogyan mozogni kezdett. Közepes tempót diktált végig, miközben hol ajkaimat, hol melleimet kényeztette.

            - BaekHyunhh uhh –szegeztem hátra fejemet, mikor egy bizonyos pontot eltalált bennem. Nem kellett konkrét dolgokat mondanunk, nem volt rá szükség. Csak az élvezetünknek adtunk hangokat. Ahogy közeledtünk a végéhez, úgy gyorsított és lettek egyre erősebbek a lökései. Gyomrom remegni kezdett, végtagjaim megfeszültek és pár mélyebb mozdulat múlva értem el a csúcsra, amit szinte azonnal ő is követett.

            - Baekhh BaekHyuhhn –mondtam hangosan a nevét, míg körmeit hátába vájtam.

            - Ahh Lienh –nyomta meg utoljára a csípőjét, majd lihegve nyakamba temette arcát és teljes testsúlyával rám nehezedett. Együtt kapkodtuk a levegőt és próbáltunk lenyugodni. A szívem majd kiugrott a helyéről, de ahogy éreztem neki is. Lassan felkelt rólam és mellém feküdt, mikor viszonylag lecsillapodott a zihálása. Én még mindig rózsaszín felhőt láttam és bizsergett mindenem, mikor egy meleg, puha anyag ért hozzám. Oldalra pillantottam és láttam, ahogyan BaekHyun egy takarót húz magunkra és mosolyogva figyel engem. Hajamat kezdte el simogatni és épp nyitotta volna száját, de ekkor a telefonom őrült zenélésbe csengett. Lehajoltam és a nadrágom zsebéből kiturkáltam az ordító készüléket, majd felültem a mellkasomhoz szorítva a puha anyagot. Mikor megláttam a képernyőn, hogy ki is hív, hirtelen hasított az elmémbe a tudat. Erőtlenül kiejtettem a kezemből a készüléket és könnyes szemekkel suttogtam magam elé.

            - Istenem, mit tettem?