15. rész

Lien szemszöge

Megcsókolt. Megcsókolt! Pár pillanatra teljesen lefagytam, majd mikor észbe kaptam már szenvedélyesen marcangolta ajkaimat. El akartam lökni magamtól, de valami nem hagyta. És ez nem BaekHyun volt, hanem valami belülről. Jól esett a csókja és akármennyire akartam volna elszakadni, nem ment. A következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy visszacsókolok. El sem hiszem, mit művelek. Mikor egy halk sóhaj elhagyta a száját, ellöktem magamtól.

            - Ezt nem szabad! –kaptam ajkaimhoz idegesen.

            - Miért nem Lien? Akartad, tudom és visszacsókoltál. Engedj az érzéseidnek! –jött közelebb és végigsimított az arcomon.

            - Ezt fejezd be! Mi nem vagyunk együtt és soha nem is leszünk. –löktem le magamról kezeit.

            - És mi lesz, ha a drágalátos barátocskád megtudja, hogy mit tettünk? Vagy a testvéred? –kérdezte fenyegetően, mire leesett az állam.

            - Hogy lehetsz ekkora bunkó? –kérdeztem lehalva.

            - Ne haragudj, nem így gondoltam. De nekem veszett jóérzés volt ez a csók és tudom, hogy nem bántad meg.

            - Felejts el! –jöttem el onnan, amilyen gyorsan csak lehet. Feldúlt állapotban rohantam vissza a többiekhez.

            - Lien, baj van? –kérdezte egyből Luhan aggódva.

            - Nem, csak nem érzem jól magamat. Inkább hazamennék. –hazudtam gyorsan. Muszáj volt elszabadulnom innen, minél hamarabb.

            - Biztos? Ne menjek veled? –kérdezgette tovább. Olyan édes volt ez a fiú, annyit törődött velem.

            - Maradj csak, nem akarom elrontani az estédet. Megmondanád a többieknek, hogy elmentem, de ne aggódjanak?

            - Persze, de ha hazaértél, küldj egy üzenetet! Tudni akarom, hogy biztonságban vagy.

            - Rendben, köszönöm Luhan. –öleltem meg, majd eljöttem. Fogtam egy taxit, mert nem akartam éjjel egykor egyedül az utcán mászkálni.

Ahogy hazaértem, ledobtam a cuccaimat, írtam egy SMS-t Luhannak, majd átöltöztem valami kényelmesebbe. Egy kis rövidnadrágba, meg egy hosszabb pólót vettem fel.

Tényleg elegem lett a mai napból, így elindultam a szobám felé, de ekkor megszólalt a csengő. Először megtorpantam, de miután csak nem ment el az idegen, így óvatosan az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam. Ekkor az állam hatalmasat koppant a padlón. Nem éppen az állt ott, akire számítottam.

            - Te meg mit keresel itt? –kérdeztem felháborodottan.

            - Megígérted, hogy beszélünk ma este, de ez nem történt meg. Amúgy is látni akartalak. –mondta a végét halkan.

            - Nem hiszem, hogy beszélnünk kéne és nem akarlak látni. –vágtam volna be az ajtót, de megakadályozta a lábával, majd gyorsan bejött és be is csukta maga után a fehér falapot. 

            - Kérlek Lien! –nézett rám szép szemeivel.

            - Megőrültél? Mi van, ha hazajönnek a többiek és itt találnak téged? Azonnal megölnének. –próbáltam elküldeni, de nem jártam sok sikerrel.

            - Nem érdekel, elmondom, amit akartam. Sajnálom, hogy úgy letámadtalak, esküszöm nem akartam, de nem bírtam magammal. Amióta megláttalak tetszel és ez csak erősebb lett. Ezt akartam elmondani egész este. Nem akarlak a barátoddal látni, azt akarom, hogy velem legyél. –nézett mélyen a szemembe.

            - BaekHyun, kérlek, ne csináld ezt! –hátráltam, de ő egyre közelebb jött hozzám.

            - Csak kérlek ne dobj el magadtól! –simított végig az arcomon, és közelebb hajolt.

            - Ne… -leheltem erőtlenül, de közbevágott egy csókkal. Ajkait szorosan enyémre tapasztotta, miközben egy mély sóhajt engedett ki, ahogyan én is. Keze a hajamat simogatta, a másikkal pedig a derekamat ölelte. Teljesen elvesztettem az eszemet, mivel visszacsókoltam, megint. Egyik kezem felcsúszott a nyakára, a másikkal pedig hajába túrtam.

Egyre szenvedélyesebb lett és érzékibb a nyelvcsatánk. Nagy sóhajok törtek fel belőlünk közben, míg percekig el sem szakadtunk egymástól. Végül én parancsoltam megálljt és elhúzódtam, majd lehajtottam a fejemet. Mindketten kapkodtuk kissé a levegőt, hogy helyreálljon a légzésünk.

Állam alá nyúlt és lágyan felemelte. Angyalian mosolygott rám, de a távolságot még mindig nem változtatta meg, ugyanolyan közel volt az arca, mint eddig.

            - Csak kérlek, gondolkodj rajta! Nem várok el semmit, tudom, hogy barátod van, bár hozzám jobban illenél, de nem hagyom ennyiben.

            - Nem ígérek semmit. Szeretem Layt és nem akarok sem viszályt csinálni, sem megbántani.

            - De azzal is törődj, hogy te mit akarsz! –simogatta a hajamat.

            - Jó, de most jobb, ha mész, mert nem akarom, hogy a fiúk itt lássanak. –tértem ki előle, de megragadta a karomat és visszahúzott magához.

            - Ígérd meg, hogy holnap találkozunk! –suttogta közel az arcomhoz.

            - Nem ígérem, de írok. –zártam le a témát. Kinyitottam az ajtót, már sétált is ki rajta, de ekkor még egyszer megcsókolt. Kuncogva elszakadtam, majd kitessékeltem.

            - Álmodj szépeket! –mosolygott vissza az ajtóból.

            - Jó éjszakát. –csuktam be a bejáratot, majd percekig csak álltam egy helyben. Hirtelen olyan bűntudat tört rám. Sajnos vagy nem sajnos, de elindult valami bennem BaekHyun iránt. Szeretem Layt, de nem bírom kitörölni őt az agyamból. Gyorsan betrappoltam a szobámba, bebújtam az ágyamba és csak gondolkoztam. Úgy egy fél óra múlva hallottam, hogy megérkeznek a fiúk. Vagyis csak Lay és Tao hangját hallottam, majd nem sokkal később kinyílt az ajtóm.

            - Lien, ébren vagy? –suttogta halkan a bátyám, mire egy morgásszerű hangot adtam ki magamból- Jobban vagy?

            - I-igen. –dadogtam, és próbáltam nem feltűnő lenni.

            - Holnap beszélünk az estéről, de most aludjunk! –ment ki a testvérem, Lay viszont befeküdt mellém.

            - Remélem nem gond, ha maradok?

            - Nem. –ráztam meg a fejemet, mire a mellkasára húzta a fejemet. Ő percek múlva elaludt én viszont még órákig hánykódtam. Erős lelkiismeret fordulással küszködtem, ami majd megölt belülről. Itt fekszek a barátom mellkasának úgy, hogy egy órával ezelőtt egy másik fiúval csókolóztam. Meg kell szüntetnem a kapcsolatomat BaekHyunnal. Nem engedhetem, hogy ez elfajuljon, nem akarok vitát csinálni, sem felkavarni a családunk békéjét. Mi fog még ezután történni?

BaekHyun szemszöge

Hatalmas mosollyal az arcomon indultam el haza. A fiúk már mind otthon voltak és kérdőn néztek rám.

            - Te meg hova tűntél? –szegezte nekem a kérdést Suho.

            - Csak volt egy kis elintézni valóm- rántottam meg a vállamat és próbáltam lazának tűnni.  

            - Már régóta elmentél a buliról és még csak most jössz haza? Eddig tartott a dolgod? –nézett rám ferdén Kai.

- Igen, de most fáradt vagyok, majd holnap beszélünk. –indultam el a szobámba remélve, hogy befejeztük, de éreztem, hogy holnap ez még szóba fog kerülni. Mindenesetre befeküdtem az ágyamba és csak gondolkoztam Liennen.

Életem egyik legjobb estéje volt. Ahogy az ő ajka meg az enyém összetalálkozott az valami csodálatos volt. Ez még csak a kezdet, de érzem, hogy közel sincs vége.

Remélem nem tántorodik meg, bár mindent megteszek, hogy ez ne történjen meg. Azért kíváncsi leszek, hogy mi fog történni, ha ez az egész véletlen kiderülne. Engem megvernének, őt pedig egy életre elveszíteném. Ez nem történhet meg.