37. rész

BaekHyun szemszöge

Miután megebédeltünk a nappaliba foglaltunk helyet. Mindenki előkészítette az ajándékát, majd átadtuk egymásnak egyszerre. Nagy hangzavar lett a házban, de senki sem bánta. Utoljára hagytam Lient. Négyszemközt akartam megosztani vele az ajándékomat, így amikor már én is átadtam a meglepetésemet a srácoknak és ő is, megfogtam a kezét és a szobájába húztam.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd felé fordultam. Értetlenkedve nézett rám szép nagy sötét szemeivel. Megfogtam a derekát és rövid, de szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira.

            - Ezt meg akartam tenni, mielőtt átadom az ajándékodat. –magyaráztam neki, mire elmosolyodott. A hátam mögül előhúztam egy kis, díszes dobozkát, amin egy szép masni díszelgett.

            - Boldog karácsonyt Lien. –motyogtam halkan és felé nyújtottam a csomagot. Láttam rajta, hogy meghatódik és lassan kezdi leszedni a dobozkáról a csomagolást. Felnyitja a tetejét és megdöbbent arccal nézett rám, majd vissza a doboz tartalmára.

           - BaekHyun. –lehelte a nevemet, én pedig még mindig kezemet szorongatva álltam előtte. Még nem jöttem rá, hogy tetszik neki vagy nem.

            - Mit gondolsz? –kérdeztem nehezen, miközben kiemelte az ajándékot a rejtekéből.

            - Ez gyönyörű, annyira köszönöm. –ugrott a nyakamba. Megkönnyebbülve fújtam ki  levegőt és szorítottam magamhoz törékeny testét- Feltennéd?

            - Persze. –mosolyodtam el, ő pedig megfordult. Kisöpörtem a fekete hajtömeget a nyakából és felhelyeztem rá az ékszert. Egy nyakláncot kapott tőlem, amin két kicsi balett cipő lógott és mellette egy szív, ami kövekből állt. Ez a két dolog jellemez minket és mikor megláttam egyből Lien jutott eszembe. Mikor sikeresen bekapcsoltam, csupasz vállához hajoltam és egy hosszú csókot nyomtam rá. Hallottam, hogy sóhajt egy nagyot, így bátran folytattam és egyre fentebb mentem. Végig a nyakát, majd a fülénél álltam meg.

            - B-baekHyunhh állj le! Még át kell adnom az ajándékodat. –fordult felém mosolyogva.

            - Majd este folytatjuk. –tettem hozzá, mire kuncogni kezdett. Elsétált az asztaláig és elvett onnan egy kicsi dobozt, ami nagyon szépen be volt csomagolva. Megállt előttem és szégyenlősen mosolygott fel rám.

            - Boldog karácsonyt BaekHyun. –mondta és átnyújtotta az ajándékot. Kíváncsian szedtem le róla a csomagolópapírt, amit a földre dobtam. Egy fekete dobozt rejtett alatta, amit azonnal fel is nyitottam. Egy percig kikerekedett szemekkel néztem a doboz tartalmát, aztán Lient, de ő nem mert rám nézni. Tekintetemet visszairányítottam az ajándékra, majd kivettem a búvóhelyéről. Egy gyönyörű óra volt benne, aminek a számlapjában a mi monogramunk volt belegravíroztatva. Teljesen ledöbbentem, ennél jobb ajándékot nem is adhatott volna. Egy kicsit el is érzékenyültem, fiú létem ellenére.

            - H-hogy tetszik? –szólalt meg Lien halkan. Válasz helyett csak átöleltem a derekát és erősen megcsókoltam. Éreztem, hogy ledermed, de készségesen viszonozta.

            - Tökéletes, nagyon köszönöm. –suttogtam a szájába. Vállai megkönnyebbülve zuhantak le, ahogy kifújta a levegőt.

            - Azt hittem utálod.

            - Viccelsz? Lien, nem is tudom, hogy köszönjem meg.

            - Sehogy. –vágta rá azonnal- Örülök, ha tetszik és ha hordani fogod.

            - Imádom, ahogyan téged. –húztam közelebb magamhoz.

            - Én is imádlak. –motyogta, majd visszatértünk egymás párnáihoz. Lágyan simogattam a derekát, ő meg a hajammal játszadozott.

            - Ideje kimennünk. –szakadt el gyorsan.

            - Rendben és még egyszer köszönöm. –mondtam halkan.

            - Én is. –mosolygott rám, majd először ő ment ki, aztán követtem én is, csak feltettem az új órámat.

Lien szemszöge

Sokkal könnyebb lett, hogy tudom, tetszik neki az ajándékom. Oda vagyok ezért a nyakláncért, annyira mi vagyunk. Nagyon örültem neki és ahogy láttam mindenki a saját ajándékának. Estefele már nagyon jó volt a hangulat. Egész álló nap nevettünk, iszogattunk egy kicsit, ami csak tetőzte a kedvünket. Mikor pár percre el tudtam szakadni, bementem a szobámba és leültem az ágyamra. Elővettem a telefonomat és először percekig csak tartogattam a kezemben, majd végül tárcsázni kezdtem.

Hosszú csörgés után, végre felvetette.

            - Szia. –köszönt halkan bele mély hangján.

            - Szia! Hogy telik a napotok?

            - Jobban, mint számítottam rá. –engedett el egy halk nevetésnek nem mondható hangot.

            - Az jó. –bólogattam, persze ezt nem láthatta- Csak boldog karácsonyt szerettem volna kívánni neked és a többieknek is.

            - Köszönjük, bár jobb lenne, ha itt lennél.

            - Hidd el, hogy jobb így!

            - Remélem hamarosan találkozunk, de most jobb, ha megyek, mert a végén felgyújtják a konyhát. –lett kedvesebb a hangja.

            - Akkor siess! –nevettem el magam- Hiányzol Tao és szeretlek. –mondtam halkan. Egy ideig csak síri csendet hallottam, majd végül megszólalt.

            - Nekem is hiányzol és én is szeretlek Lien, nagyon. Boldog karácsonyt hugi.

            - Jó éjszakát. –leheltem, majd letettem. Ekkor vettem észre, hogy halkan sírni kezdtem közben. Gyorsan megtöröltem az arcomat, majd pötyögni kezdtem.                         

 „Boldog karácsonyt!” –küldtem el mindenkinek a régi csapatból. Ahogy ezzel végeztem, már nyílt is az ajtóm.

            - Hát itt vagy! –örült meg Kai, majd letelepedett mellém- Minden rendben?

            - Persze. –mosolyogtam rá, de átlátott rajtam.

            - Így a jó. –fogta meg a kezemet.

            - Tudom. –bólogattam, majd megtöröltem az arcomat. A nyakamhoz nyúlt és kezébe vette a két kicsi medált.

            - Tudtál róla? –kérdeztem, miután láttam az arckifejezését.

            - Persze, ott voltam, mikor megvette. –mosolygott sejtelmesen. Magához húzott mielőtt kimehettünk volna, majd bevetettük magunkat az este további részébe.

Reggel kómásan nyitogattam szemeimet. Fel akartam ülni, de egy kar megakadályozott a mozgásban. Hunyorítva fordítottam oldalra a fejemet és találkoztam Baek arcával. Szinte rajtam feküdt, így nem is próbálkoztam tovább a kikeléssel. Beugrottak a tegnapi dolgok, bár nem mindenre emlékszem teljesen. Az este végére már minden apróságra koccintottunk, majd hirtelen dőltek ki páran. Baek és én valahogy eljutottunk a szobámig, de onnantól teljes filmszakadás. Bár mivel mindketten meztelenül fekszünk, így nem nehéz kitalálni mi történt. Ezekre visszagondolva kuncogni kezdtem, mire a mellettem fekvő fiú is mocorogni kezdett.

            - Hány óra? –mormogta a nyakamba.

            - Nem tudom, tíz felé lehet. –suttogtam, mire nehezen felemelte a fejét és engem kezdett el nézni. Szemeit alig bírta kinyitni; nagyon vicces látvány volt.

            - Te mennyire emlékszel? –kérdezte halkan.

            - Nem sokra. –nevettem el magam.

            - Jó, mert én se. –mosolyodott el, majd hirtelen komoly lett és közelebb hajolt- De az estére igen. –búgta, majd megcsókolt.

            - Én arra se, csakhogy már itt vagyunk.

            - Szeretnéd, ha feleleveníteném a dolgokat? –mosolyodott el kajánul.

            - Majd máskor. –hagytam ennyiben.

Letusoltam felöltöztem és már el is telt a délelőtt. Baekhyun visszaaludt, kint találkoztam KyungSooval, de ő is kómás volt, így inkább elmentem sétálni.

Nem járkált sok ember az utcákon, én viszont arra lettem figyelmes, hogy egy lakóparknál állok. A lábaim mintha önálló életet éltek volna, maguktól vittek egy irányba.

Be az ajtón, el a liftekig, fel a megfelelő emeletre és már álltam is a fehér ajtó előtt. Vettem egy nagy levegőt és megnyomtam a csengőt. A szívem majd kiugrott a helyéről, míg ki nem nyílt az ajtó.

A fiú kitágult szemekkel meredt rám, látszott, hogy teljesen lefagyott.

            - L-lien? –dadogta, majd azonnal szélesebbre tárta a bejáratot, amin kimérten mentem be. Levettem a cipőmet, a kabátomat, majd leültünk a kanapéra. Éreztem, hogy itt az ideje, hogy eljöjjek és próbáljuk orvosolni azt a romlott helyzetet, ami jelenleg is van. Tegnap mindenki válaszolt az üzenetemre, még Lay is pedig azt hittem, hogy szóba se áll velem.

            - Miért jöttél? Nagyon örülök, csak nem értem.

            - Nem akarok veszekedni. Jó lenne, ha minden a régi lenne.

            - Én is ezt szeretném. Lien a húgom vagy és nem akarlak elveszíteni. Nagyon bánom, amit tettem, rájöttem mekkora hülye voltam. Ne haragudj és Kai se.

            - Nem haragszom Tao. –mondtam halkan. Egy darabig csak egymást néztük, majd szinte egyszerre pattantunk fel és vetettem bele magamat testvérem karjaiba. Szorosan öleltük egymást, hosszú percekig el nem engedtük a másikat.

Ezután leültünk és mesélni kezdtünk egymásnak az elmúlt hónap eseményeiről. Volt mit bepótolnunk és végre éreztem, hogy kezdünk visszatalálni egymáshoz. Éppen egy történet közepén tartott, mikor az öt másik fiú jelent meg. Ahogy megláttak engem megtorpantak és szinte szájtátva meredtek rám. Bátortalanul felemeltem a kezemet és intettem egyet.

           - Sziasztok. –motyogtam halkan. Mindenkin átsiklott a szemem, de Laynél megálltam. Nem tudtam eldönteni, hogy mit gondolhat magában. Tao is meg én is felálltunk és feszülten vártunk. Luhan volt az első, aki megmozdult és lassan felém sétált, a szemkontaktusunkat meg nem szakítva. Végül megállt előttem, majd elmosolyodott és szorosan magához ölelt. Kuncogtam egyet és viszonoztam a kedves gesztusát.

            - De jó látni. –engedett el. Ezután a többiek is felbátorodtak és mind köszöntöttek.

            - Hiányoztál kislány. –mondta nekem Kris, majd Layhez fordultam. Óvatosan rámosolyogtam, de ő még mindig érzéstelen arccal nézett engem, végül én kezdeményeztem és félénken megöleltem, amit végre viszonzott. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy jól sikerült a találkozásunk. Ezután leültünk és ők is beszálltak a beszélgetésünkbe.

36. rész

Lien szemszöge

Remegett a kezem, ahogy a készüléket nyomtam a fülemre.

- E-ezt ne most beszéljük meg. –dadogtam bizonytalanul, mire Kai idegesen pillantott rám. Próbáltam nyugtatni őt is és magamat is, de egyik sem sikerült.

- Akkor folytassuk szóban! –nyomta ki, én pedig értetlenül pásztáztam a környezetet és nem messze tőlünk fel is tűnt egy alak.

- Így már jobb? –kérdezte, ahogy odaért hozzánk.

- Mit keresel te itt? –lépett elém Kai.

- Ez nem rád tartozik. Lien, beszélj! –nézett rám szikrázó szemekkel.

- É-én –nem tudtam semmit sem kinyögni.

- Hagyd őt békén! –sziszegte a barátom, de Taot nem érdekelte.

- Beszéljünk! –ragadta meg a csuklómat és már húzott is volna maga után, de Kai szerencsére nem hagyta.

            - Nem viszed el! –morogta.

            - Az én húgom, ha beszélni akarom vele, beszélni fogok! –jelentette ki Tao.

            - M-majd utánatok megyek. –mondtam a barátomnak, akinek láthatólag nem tetszett a döntésem, de le kellett zárnunk ezt a testvéremmel.

Pár méterrel arrébb mentünk, majd megállított magával szemben.

           - Nézd, elhiszem, hogy haragszol, utálhatsz is, de nem töltheted a karácsonyt a családod nélkül! –kezdett bele.

            - Már ők a családom. Ők is. –tettem hozzá halkan.

            - Nem is hiányzunk neked?

            - Dehogynem, de nem akarom ezt az ünnepet kényszerrel tölteni. Rosszul érezném magamat, ahogyan ti is. Még nem zártuk le Layjel, veled sem és ehhez idő kell. Hiányoztok és sajnálom, hogy így alakult, de nem fogok visszamenni.

            - Mostantól így lesz? Ennyi volt? Teljesen eltávolodunk egymástól? –motyogta szomorúan. A szívem megszakadt érte, de csak rosszabb lenne, ha ezt most erőltetnénk.

            - Dehogy lesz így, csak kell egy kis idő.

            - Rendben, akkor Boldog Karácsonyt. –mondta és azonnal faképnél hagyott. Könnyes szemekkel néztem, ahogyan elnyeli az utca sötétsége, majd egy kezet éreztem a vállamon.

            - Jól vagy? –kérdezte óvatosan Kai. Válaszként csak megráztam a fejemet, mire átkarolta a vállamat, Channie pedig megfogta a kezemet.

            - Menjünk haza! –mondta a magasabbik fiú, így elindultunk.

            - Kicsim, jól vagy? –nyitott be aggódva BaekHyun, mikor már letusoltam és a piszimbe ültem az ágyamon a laptopommal az ölemben.

            - Jobban. –válaszoltam rekedt hangon.

            - Gyere ide! –ült mellém, leemelte a lábamról a gépet, beleültetett az ölébe és simogatni kezdte a hátamat meg az oldalamat. Fejem a vállán pihent, így intenzíven érezhettem férfias illatát.

            - Akkor…mit fogsz csinálni? –kérdezte nagyon halkan és óvatosan. Éreztem, hogy nem akar megbántani, amiért hálás voltam. Annyira figyelmes.

            - Veletek leszek, ez lesz a legjobb. –motyogtam a pólóját piszkálva.

            - Ugye tudod, hogy mennyire örülök ennek? Tudom, neked nehéz, de én nagyon boldog vagyok. –válaszolta halkan, de éreztem, hogy mosolyog.

            - Tudom és én is, mert szeretnék itt lenni, de….érted. Kell egy kis idő, míg lecsillapodik mindenki, aztán jobb lesz.

            - Ez így van. Kérsz valamit?

            - Csak aludni szeretnék, fáradt vagyok. –néztem rá, mire elmosolyodott, bólintott egy aprót, majd felállt. A helyemre fektetett, bebújt mellém és magunkra húzta a takarót.

            - Szép álmokat Lien. –suttogta halkan, de már épphogy hallottam, mivel szinte azonnal elnyomott az álom.

Reggel sokkal frissebben ébredtem. A legtöbbször csak egy jó kiadós alvásra volt szükségem és utána mintha kicseréltek volna. BaekHyun nem volt mellettem, ezért az órára pillantottam, ami már fél tizenegyet mutatott. Ijedten ültem fel, de ekkor eszembe jutott, hogy ma délután lesz edzésem, így megnyugodtam. Álmos fejjel másztam ki az ágyamból és indultam el a konyha felé, ahonnan isteni illatok terjedtek szét.

            - Jó reggelt álomszuszék. –csókolt meg azonnal Baekie boldogan, majd leültem az egyik székre.

            - Nektek is. –biccentettem a többiek felé.

            - Régen láttalak eddig aludni. –kuncogott Kai.

            - Néha jól esik. –rántottam meg a vállamat, majd kortyolgatni kezdtem a teámat.

Két nap van karácsonyig. Izgulok is, de valamilyen szinten feszélyez a dolog. Kitaláltam, hogy mit fogok adni BaekHyunnak, amit ma edzés után fogok megvenni és megcsináltatni. Remélem tetszeni fog majd neki.

Gyorsan eltelt a nap és már a délutáni kínzáson is túl vagyok. Ez volt az utolsó edzésem az éven, mivel karácsonykor nem lesz és legközelebb majd csak szilveszter után találkozom NaeSanggal. Persze otthon muszáj lesz nyújtanom, meg gyakorolnom, de csak kis feladatokat.

Elmentem a megfelelő helyre, kiválasztottam a megfelelő darabot az ajándéknak és tovább is küldtem, hogy egy kis meglepetést csináltassak rá. Nekem nagyon tetszik, csak személyesebbé szeretném csinálni.

Karácsony reggel van. Fél nyolckor kipattant a szemem és lenéztem a mellettem nyugvó fiúra. Ráültem a csípőjére és rázni kezdtem a vállánál fogva, miközben jóízűen nevettem.

Fura hangokat adott ki alattam, mire végre kinyitotta barna szemeit.

            - Boldog karácsonyt! –mosolyogtam az arcába. Ő is melegen pislogott rám, majd lentebb húzta a fejemet egy édes csókra.

            - Boldog karácsonyt kicsim. –suttogta a számba és egy pillanat alatt felém kerekedett. Teljes testével rajtam feküdt, keze elveszett a hajamban és szenvedélyes nyelvcsatánkkal köszöntöttük a reggelt. Eléggé túlfűtött hangulatunkban voltunk mindketten, így kis híján felfaltuk egymást.

            - N-nem kéne haladnunk? –szakadtam el lihegve.

            - Dehogynem. –és már húzta is volna le rólam a pólóját, de nevetve megállítottam a kezét, mire értetlenül meredt rám.

            - A készülődésben, nem ebben. –kuncogtam még mindig rajta.

            - Akkor most nem lesz semmi gyors menet? -biggyesztette le az ajkát.

            - Majd este. –simogattam az arcát.

            - De este nem sietünk el semmit. Ki fogom élvezni vagyis inkább téged.

            - Oké, de most fejezd be! –nevettem rajta és kicsit el is pirultam. Egy utolsó csókra lehajolt hozzám, de ez most lágy volt és édes. Ekkor viszont kivágódott az ajtó és három srác ordibálva zavart meg minket.

            - Karácsony van! –kiabálta pattogva ChanYeol. Úgy nézett ki, mint egy öt éves.

            - Ezt bármikor tudjátok folytatni, gyertek! –nevetett rajtunk Kai és Sehun.

            - Először öltözzünk fel, aztán megyünk. –mondtam, mire eltűnt mindenki a saját szobájában. Beak is elvonult, így gyorsan készülődni kezdtem.

Egy fehér csőnadrág mellett döntöttem és egy krémszínű, ejtett vállú hosszabb felsőt vettem fel hozzá. Hosszú hajam függönyként omlott a vállaimra. Kihúztam szemeimet, szempillaspirál, szájfény, egy kis parfüm és készen is voltam. Mire kiértem a fiúk már a díszeket pakolgatták elő. Zenét kapcsoltunk és elkezdtük ünnepi ruhába ölteni a lakást, karácsonyfát. Közben KyungSoo és Suho az ebédnek kezdett, amibe én is besegítettem. Mindenki olyan felszabadult volt és boldog. Ez lesz az első karácsonyom itt és örülök, hogy ezt velük tölthetem. Pár óra alatt mindennel készen lettünk. Az étel halkan rotyogott az edényekben, a konyhapult oszlopain hangulatosan villogtak az izzók.

Ahogy megálltam a nappaliban és körül néztem a helyen, az embereken, szépen felépült bennem egy meleg, megható érzés. Karácsony van.

35. rész

Lien szemszöge

Először ledermedve nézett rám, aztán azonnal ellágyult a tekintete.

            - Lien, mi a baj? Megbántottalak? –kérdezte óvatosan, mire közelebb húzódott hozzám, de figyelt, hogy ne érintsen meg.

            - Nem t-tudom, csak megijedtem. Én ezt nem szeretném. –válaszoltam halkan, lehajtott fejjel.

            - Megijedtél? Mitől? Tőlem?

            - Nem, csak attól, amit csináltál. Valamiért Lay jutott eszembe és a mai beszélgetés. –halkultam el.

            - Nem akarok olyat tenni, amit nem akarnál, vagy amivel megbántalak.

            - Nem bántottál meg, csak még ezt ne, kérlek. –nyögtem ki.

            - Én szeretlek Lien, remélem tudod?

            - Tudom és én is szeretlek. –néztem rá és megfogtam a kezét. Kifújta a levegőt és láttam, ahogyan megkönnyebbül. Jó, hogy ezt így meg tudtuk beszélni. Közelebb jött és karjaiba zárt. Mélyen magamba szívtam férfias illatát és oldalát kezdtem karcolgatni körmömmel.

            - Jobb lenne, ha most aludnánk? –húzódott el és nézett a szemembe.

            - Öhüm. –bólintottam, mire csak elmosolyodott és megpuszilta az ajkamat. Lefektetett a helyemre, bebújt mellém és jól betakart mindkettőnket.

            - Ne haragudj. –motyogtam a mellkasába.

            - Meg sem fordult a fejemben. Aludj! –simított végig a hátamon, majd mindketten elmerültünk az álmokban.

Reggel sokkal jobban ébredtem. Baek még aludt mellettem és nem volt szívem nem nézni gyönyörű arcát. Nyugodt külső, kócos haj, kissé nyitott dús ajkak; elvarázsolt.

Simogatni kezdtem először a haját, majd az arcát, mire mocorogni kezdett és hümmögött párat. Pár pillanat múlva már csoki barna szemeibe bámulhattam.

            - Jó reggelt! –köszöntem mosolyogva.

            - Neked is. Miért van ilyen jó kedved? –dünnyögte álmosan.

            - Nem tudom. –rántottam meg a vállamat.

            - Megyünk reggelizni? –ült fel.

            - Inkább zuhanyozzunk először. –motyogtam, mire ő egy huncut mosollyal válaszolt és lehajolt hozzám.

            - Csak nem beindultál? –simogatta az arcomat az orrával.

            - Lehet, de inkább bepótolnám, amit tegnap abbahagytunk. –karoltam át a nyakát.

            - Tetszik az ötlet. –csókolt meg, de közben karjaiba vett és velem együtt besétált a fürdőmbe. Ráültetett a csap szélére, ő pedig lábaim közé állt.

            - Túl könnyű vagy, miért nem eszel többet? –kérdezte, miközben nyakamat harapdálta.

            - Tornász vagyok, vigyáznom kell az alakomra. –lihegtem csukott szemmel.

            - Ne értsd félre, eszméletlen gyönyörű vagy, de féltelek, hogy elfogsz. –állt meg és nézett a szemembe.

            - Nem fogok. –kuncogtam, majd én húztam száját az enyémre. Vette a célzást és máris a melltartómmal kezdett bajlódni. Tegnap úgy, ahogy voltunk aludtunk el, így rajtam csak fehérnemű volt, ahogyan rajta is.

Miután leszedett rólam minden ruhadarabot, pucér melleimet vette a szájába. Haját túrtam és lábammal letoltam róla az alsóját.

            - BaekHyun akarlak. –nyögtem csukott szemmel.

            - Én is bébi. –csúsztatta kezét a fenekemhez és lehúzott a szekrényről, egyenesen az ölébe. Beállt velem együtt a zuhanyzóba és a nedves falnak nyomott. Éhesen faltuk egymást, majd éreztem, ahogyan merev férfiasságával köröz odalent és nem sokkal később egy erős, gyors mozdulattal tövig belém nyomta magát. Még szerencse, hogy nem eresztette el ajkaimat, mert hangos nyögés tört fel belőlem, amit jólesően nyelt le.

Azonnal gyorsan mozgott, ami mindkettőnket hamar eljuttatott a gyönyör felé. Erősen markolgattam barna tincseit, a másik kezemmel pedig vállába kapaszkodtam.

            - Úhhristen. –vetettem hátra a fejemet.

            - Gyerünk Lien, élvezz! –hörögte és rátapadt a nyakamra. Egy mélyebb lökésnél megadtam magamat és hangosan elélveztem körülötte, amit azonnal követett ő is. Felváltva lihegtünk, beleborultam a nyakába és próbáltam lenyugodni. Valahogy sokkal jobban éreztem magamat belülről, mintha erre lett volna szükségem.

Baek percekig simogatta a hátamat és nem eresztett le az öléből. Felemeltem a fejemet és nekitámasztottam a homlokomat az övének.

            - Lassan mennem kéne edzésre. –motyogtam halkan.

            - Mindennap ezt kell csinálnod? –kérdezte tettetett sértődéssel. Mivel nekik vizsgaidőszak van, így nem kell órára járniuk. Sőt a legtöbb mérettetésen már túl vannak.

            - Muszáj, jónak kell lennem.

            - De hát jó vagy.

           - Még nem eléggé. Pár óra és jövök. –nyomtam egy puszit ajkára. Lepattantam az öléből, befejeztük a tusolást, majd elkészültem és már mentem is.

BaekHyun szemszöge

Felhívtam a szüleimet, ettem, elintéztem pár dolgot míg Lienre vártam. Suhoval nekiláttunk valami ebédet csinálni. Közben azon agyaltam, hogy mit kéne adnom Liennek karácsonyra. Minek örülhetne a legjobban? Valami személyesre gondoltam, ami hozzám köti.

            - Sziasztok! –törte meg a ház unalmas hangulatát barátnőm édes hangja. Mind a konyhában voltunk, majd ő is feltűnt.

            - Hogy ment? –kérdezte Kai a pultnak támaszkodva.

            - Jól, végre ugorhattam. –örvendezett boldogan.

            - Azért vigyázz! –szólt rá gyengéden legjobb barátja.

            - Igenis. –próbált Lien komoly arcot vágni, de nem sikerült. Egyfolytában mosolygott. Jó volt ennyire felszabadultnak látni.

Megterítettünk, közben ChanYeolék nyomatták a rengeteg hülyeséget, mikor láttam, hogy Lien súg valamit Kainak, majd eltűnnek. Nagyon kíváncsi lettem, de nem akartam kérdezősködni.

Kai szemszöge

Egyik percben a fiúkkal röhögök, aztán hirtelen Lien hajol a fülemhez.

            - Beszélhetnénk? –motyogta halkan.

            - Persze. –rántottam meg a vállamat, majd elindultunk az ő szobájába. Leültünk az ágyra és kérdőn néztem rá. Láttam, hogy feszeng és nehezen kezd neki a dolognak, ezért kezdeményeztem.

            - A karácsony? –törtem meg a csendet, mire ledöbbenve nézett rám.

            - Honnan tudtad?

            - Gondoltam, hogy ez, mostanában sokszor eszembe jutott. Szóval?

            - Nem tudom, mit csináljak? Az lenne a logikus, ha itt lennék és szeretnék is veletek lenni, de Kai nekem ott van a családom.

            - Mi is a családod vagyunk és nem akarom, hogy amott karácsonyozz. –jelentettem ki határozottan.

            - Nem tehetem meg.

            - Miért nem? Lien mióta nem beszéltek? Tudom, hogy nehéz időszak, de azt is tudom, hogy nem éreznéd jól ott magad.

            - Lehet. –hajtotta le a fejét.

            - Héé, most ne ezzel foglalkozz, majd együtt kitaláljuk. –fogtam meg a kezét. Rám mosolygott, majd állt is fel, hogy visszamenjünk, mikor egy pólót emeltem fel a párnájáról. Röhögve néztem rá, mivel a BaekHyuné volt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért van itt.

            - Állj le! –kapta ki a kezemből, majd mindketten nagy nevetésben törtünk ki. Mire kiértünk már éppen ültek le az asztalhoz.

            - Minden rendben? –húzta magához Baek és ferdén nézett kettőnkre.

            - Persze. –mosolyogott Lien, ő pedig gyorsan megcsókolta.

Lien szemszöge

Egész délutánt együtt töltöttük nevettünk, szórakoztunk, nagyon jól éreztem magamat és ahogy észrevettem ők is.

Kint már besötétedett, mikor Kai, ChanYeol és én elindultunk a városba, hogy beszerezzünk pár dolgot. Az egész utat végig nevettem, mert megállás nélkül mondták a sok hülyeséget. Két nap és karácsony. Az utcákon rengeteg ember, kivilágított épületek; minden olyan szép.

            - Az első karácsonyod lesz Koreában. -karolta át a vállamat Channie.

            - Bizony. –mosolyogtam rá, de belül kicsit feszengtem. Kai megszorította a kezemet és biztatóan biccentett felém.

Tettünk egy kerülőt a park felé, mert mindhármunknak volt még kedve sétálni. Hirtelen kezdett el csörögni a telefonom, de mikor megláttam a kijelzőt ledermedtem.

            - Sz-szia. –szóltam bele halkan.

            - Őket választod? Komolyan? Ezt te sem gondolhatod komolyan Lien!

34. rész

BaekHyun szemszöge

            - Látom, megvan az egész csapat. –kezdte Kris.

            - Mi járatban vagytok? –kérdezte nyugodtan Suho, karba tett kezekkel.

            - Csak nézelődünk és megláttunk titeket. –észrevettem, hogy Lay meredten nézi Lient, ahogyan Tao is. A barátnőm tekintete zavartan járkált a fiúk között. Megszorítottam a kezét, mire rám nézett, de ekkor egy hang, zavart meg bennünket.

            - Lien, beszélhetnénk? –kérdezte tőle ex-barátja halkan.

            - I-igen. –dadogta a szerelmem és már szállt volna le az asztalról, de megrántottam a kezét. Kérdőn pillantott rám én pedig szinte észrevehetetlenül ráztam meg a fejemet.

            - Mindjárt jövök. –suttogta nekem. Lassan arrébb sétáltak, így már nem hallhattam, miről folyik az eszmecsere.

Lien szemszöge

Kicsit feszengve, idegesen álltam meg Layjel szemben, aki lágyan méregetett.

            - Öhmm..Hogy vagy? –kérdezte.

            - Jól, vagyis jobban. Már edzhetek. –mosolyodtam el- És te?

            - Nem jól. Lien, miért csináljuk ezt? –sóhajtott fájdalmasan- Úgy viselkedünk, mintha idegenek lennék egymás számára. Pedig nem így van, tudom, hogy nem így van.

            - Lay, ne kezdjük elölről!

            - Hiányzol Lien, nagyon és szeretlek. Nem akarom ezt, veled akarok lenni, én nem tudok továbblépni.

            - Én már megtettem. Nem bírom onnan folytatni, ahol abbahagytuk.

            - Ne mond ezt! Mit érzel irántam? –lépett közelebb.

            - Ne csináld!

            - Mit érzel Lien? Mondd el! –vágott a szavamba.

            - Én már nem szeretlek. Vagyis de, igen szeretlek, de nem úgy, ahogyan régen.

            - Nem hiszem. –rázta a fejét összetörve.

            - Lay, lépjünk túl ezen! Folytathatjuk, mint barátok. Fontos vagy nekem, nagyon is, de én nem tudok már veled lenni.

            - Miért nem írtál vissza? –kérdezte hirtelen.

            - Mi? Mikor? –értetlenkedtem.

            - Tegnap este küldtem egy üzenetet. Kértem, hogy beszéljünk, de te nem válaszoltál. –magyarázta. Tegnap este? Tegnap este…BaekHyun. Hamar elaludtam, de vajon ő olvasta az üzenetet? "Sajnálom." Ezért mondta ezt nekem. Elolvasta az SMS-eimet?

            - Most jobb, ha megyek. Remélem, majd beszélhetünk még. –mondta szomorúan és elsietett. Ledermedve álltam ott, majd lassan fordultam meg, amikor a fiúk odaértek hozzám, már egyedül. 

            - Mi történt? –kérdezte Kai, de hidegen hagytam.

            - Elolvastad? –szegeztem BaekHyunnak a kérdésemet.

            - Lien, én.. –kezdte volna, de nem hagytam magam.

            - Ezt nem hiszem el. Nincs jogod ezt tenni!

            - Tudom, sajnálom. Nem is akartam, de..nem tudom, miért tettem.

            - Mennem kell! –indultam el gyorsan.

            - Lien, ne! –nyúlt utánam Baek, de nem hagytam, hogy visszatartson.

            - Edzenem kell, majd beszélünk! –jöttem el, minél előbb. Csak szedtem a lábaimat egymás után és már ott is voltam az öltözőben. Még jó, hogy a táskám nálam volt, így visszavettem a ruhámat és már kezdtem is a melegítést.

            - Lien? Te mit keresel itt? –döbbent le NaeSang, mikor meglátott.

            - Edzenem kell, ha nyerni akarok. –válaszoltam úgy, hogy nem néztem rá.

            - Minden rendben van? –tapintott a lényegre.

            - Nem akarok róla beszélni, csak edzeni! –vágtam rá keményen, mire bólintott egyet és neki is kezdtünk.

Órákon át izzadtam, küszködtem, de még mindig nem éreztem úgy, hogy abba tudnám hagyni.

            - Lien, elég lesz mára! Álljunk le! –szólt rám az edzőm.

            - Nem vagyok fáradt, folytatom. –közöltem vele.

            - Túl fogod terhelni magadat.

            - Jól vagyok.

            - Vagy most azonnal leállsz, vagy én magam cipellek haza, de az nem fog tetszeni. –mondta keményen, mire megszeppenve néztem fel rá.

            - Nem vagyok fáradt. –motyogtam halkan.

            - De fáradt vagy, nagyon is. Azért nem hagyod abba, mert felrobbansz a dühtől. Nem akarom, hogy megint lesérülj. Menj haza! –mondta sokkal kedvesebb hangon, amibe beleegyeztem. Magához húzott és szorosan megölelt.

Sötét volt, mire hazaértem. Ahogy beértem a nappaliba, megpillantottam BaekHyunt, aki idegesen járkált fel-alá a szobában.

            - Végre megjöttél. –könnyebbült meg, amint meglátott.

            - Jól vagyok, nem kellett volna aggódnod. –mondtam halkan, fáradt hangon.

            - Hogyne kellett volna? Mindjárt összeesel. Lien, annyira sajnálom. Esküszöm, hogy nem akartam elolvasni, csak feldühített a tudat, hogy esetleg érzel még valamit iránta.

            - Mi? –nyögtem ki ledöbbenve.

            - Féltem, hogy meggondolod magad, mert még mindig őt szereted. –ismerte be halkan.

Kikerekedett szemekkel néztem az előttem álló fiúra. Hirtelen azt sem tudtam, mit gondoljak. Komolyan azt hiszi, hogy érzek még valamit Lay iránt? Olyan aranyosan áll előttem. Szomorú tekintettel néz rám és egy pillanatra a kétségbeesés is átsuhan az arcán.

            - Ohh istenem, hogy gondolod ezt? –tör ki belőlem, majd szorosan magamhoz húzom.

            - Mi? –nyögi nehezen. Eltolom magamtól, hogy barna szemeibe nézhessek.

            - Igen, érzek valamit Lay iránt. Egy kedves baráti gesztust, de nem szeretem. Vagyis úgy, mint egy barátot igen, de nem úgy, mintha a szerelmem lenne. Én lezártam, annak már vége van. Szeretlek BaekHyun és nem akarom, hogy kételkedj ebben.

            - Nem kételkedek, de nem akarlak elveszíteni.

            - Nem fogsz. –simítok végig szép arcán.

            - Én is szeretlek. –csókol meg szenvedélyesen és a nyelve már a számban munkálkodik. Szó szerint faljuk egymást az első veszekedésünk után. Nem is mondanám veszekedésnek, inkább összekapás, de éppen elég volt, hogy még közelebb kerüljünk egymáshoz.

            - Gyere! –szakad el lihegve és már húz is a szobám felé. Becsukja az ajtót, majd azonnal nekinyom, és újból megtalál ajkaival.

Mélyen a haját túrom és minél jobban húzom magamhoz. Keze az egész testemet bejárja, de szépen megállapodik a fenekem, amit jólesően kezd masszírozni és simogatni. Forró csókjaival a nyakamon halad végig és egy bizonyos pontot erősebben kezd szívni, de eltolom a fejét, mivel nem akarom, hogy bármilyen nyom is rajtam maradjon. Feltolta a felsőmet a mellemig, majd nyelve a dekoltázsomat szántotta.

            - Baekhh akarlak. –lihegtem sűrűn, mire a derekamnál fogva elhúzott az ajtótól és lelökött az ágyra. Egy kis nyögés tört fel belőlem meglepődésemben. Feltérdelt az ágyra, ráült a csípőmre és lehúzta rólam a pólómat, majd ezt a mozdulatot magán is elvégezte. Úgy nézett le rám, mintha az áldozata lennék. Teljesen elködösült a tekintete és beharapta az alsó ajkát. Eszméletlen jól nézett ki a kócos hajával. Kezemet a derekára tettem, mire előrébb hajolt, hogy kényelmesebben végig tudjak simítani a felsőtestén. Nyakánál fogva lehúztam magamhoz és egyből szájába csúsztam a nyelvemet. Marcangoltuk egymást, még egy bomba sem tudott volna elválasztani minket. Szűk farmeromat sikeresen lerángatta rólam; ő is már csak egy alsóban térdelt előttem. Szétnyitotta lábaimat, majd teljes testsúlyával rám nehezedett. Meg is lepődtem a hirtelen közelségétől, de azt vettem észre, hogy ő teljesen máshol jár, miközben egyre jobban nyomta lefelé a lábamat.

            - Mit csinálsz? –kérdezem ferdén.

            - Már akkor beindultam, mikor láttalak a teremben. –hadarta és a térdem már belefúródott a matracba. Szóval tetszik neki, hogy hajlékony vagyok. Olyan édes volt, ahogy szórakozik a lábammal, amit egy hangos nevetéssel adtam tudatára.

            - Jól elvagy? –kérdezem mosolyogva.

            - Remekül. –súgja és ajkaival pőre bőrömet támadja be. Fentebb tol az ágyon, miközben lehámozza rólam a melltartómat. Mikor végzett kebleim kényeztetésével, az egész hasamat végig puszilta, de nem állt meg. Leheletét már a nőiességemen éreztem, mire megfeszültem. Nem tudom, hogy készen állok-e erre, mivel nekem ez elég személyes. Persze szeretem Baekiet, de erről Lay jut eszembe. Neki is sokára engedtem meg, mivel nekem ehhez teljes bizalom kell. Magam sem értem miért, de így érzek. Ijedten toltam el a fejét magamtól ültem hátrébb és egy takaróval takartam el csupasz melleimet. Értetlen szemekkel nézett rám, mire én remegő hanggal válaszoltam.

            - Kérlek, ne! Álljunk le!

               

33. rész

BaekHyun szemszöge

Megfeszültem a mellettem alvó szépség mellett. Ujjam körözgetett a kis levél felett. Egy részt tudtam, hogy nem szabadna megnéznem, mivel megbízom Lienben és nem akarom ellenőrizgetni az üzeneteit, de másrészt iszonyat dühös és kíváncsi lettem. Elég rossz párosítás. Végül megnyomtam a kis ikont és szemem elé tárult a bűnös szöveg.

            „Szia! Először is, ne haragudj a múltkori kirohanásom miatt. Elborult az agyam, sajnálom. Másodszor nagyon hiányzol. Kérlek Lien, beszéljünk! Ennyit kérek, hogy találkozzunk és beszéljünk! Még mindig szeretlek és tudom, hogy te is érzel még valamit irántam, ha nem is az igazi szerelmet, de érzel. Válaszolj, kérlek és találkozzunk! Nagyon szeretlek Lay.”

Többször is átsiklott a szemem az üzeneten, de egy részen mindig megakadtam. Tudom, hogy te is érzel még valamit irántam. Vajon Lien még tényleg szereti Layt? Nem, az nem lehet. Bevallotta, hogy irántam táplál ilyen érzelmeket, efelől nem is kételkedem, de mi van, ha van benne valami, amit Lay mond. Hiszen évekig együtt voltak és halálosan szerelmesek voltak egymásba. Igen, voltak. Csak voltak. Elhiszem, hogy nem múlnak el az érzései egyik napról a másikra, de ő engem szeret.

Mocorogni kezdett mellettem, mire abbahagytam a forgolódást. Hümmögött párat, majd hozzám bújt és a keze a derekamra vándorolt. Ahogy megéreztem finom illatát, édes leheletét és gyengéd érintést; azonnal megnyugodtam. Mosolyogva néztem az arcát, majd úgy döntöttem, ráér ezzel holnap foglalkozni, ezért az oldalamra fordultam, orromat az övéhez érintettem, átöleltem a derekát és pár perc alatt már mély álomba estem, vele együtt.

Reggel simogatásra keltem. Morogtam párat, majd lassan próbáltam kinyitni elnehezült szemhéjamat. Mikor végre sikerült egy angyalian mosolygós Liennel találtam szemben magamat.

            - Jó reggelt. –köszönt vidáman és puszilta meg az orrom hegyét.

            - Neked is kicsim. –motyogtam, mire ő kuncogni kezdett- Mi ez a jókedv?

            - Nem tudom, csak úgy van. Kipihentem magamat és most minden friss. –ecsetelte boldogan. Ennyire felszabadultnak nagyon régen láttam már.

            - Olyan jó téged ilyen szabadnak látni. –könyököltem fel és csókoltam meg édesen- Gyere, menjünk reggelizni! –váltam el tőle.

            - Először talán fel kéne öltöznöd. –nézett le rám nevetve és ekkor vettem észre, hogy meztelen vagyok.

            - Valami nem tetszik drága Huang ShuLien? –emeltem fel a szemöldökömet huncutul.

            - Én ilyet egy szóval sem mondtam kedves Byun BaekHyun. Fura a te szádból a teljes nevemet hallani. –teszi hozzá. Még egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, majd felkaptam egy melegítőt és kiballagtam a konyhába, ahol már a fiúk tevékenykedtek.

            - Csak nem felkeltetek? –kérdezte kuncogva KyungSoo.

            - Amint látod. –támaszkodtam neki a konyhapultnak.

            - Miért nincs rajtad felső? –bukott ki Sehunból.

            - Szerintem erre, inkább nem kell válaszolni. –jegyezte meg Kai, de amint láttam már sokkal jobban áll kettőnkhöz.

            - Ne gondoljatok semmi rosszra! –nevettem, ekkor megjelent Lien. Egy eszméletlen szűk farmerben és egy bő pulcsiban, ami nagyon puha volt.

            - Jó reggelt. –köszönt vidáman, majd odajött hozzám, magamhoz húztam és hátulról átöleltem.

            - Nem akartok ma délelőtt elmenni a vásárba? –kérdezte KyungSoo.

            - De, ez remek ötlet. –örvendezett mindenki, de ekkor Lien halkan szólalt meg.

            - Nekem muszáj bemennem pár órára az edzőterembe.

            - Szombat van, ez komoly? –szomorodott el ChanYeol.

            - Mikor kezdődik az órád? –fordult Lienhez Suho.

            - 20 perc múlva, mindjárt indulnom kell. –nézett az órára.

            - Akkor, mikor ott végzel megvárunk és mehetünk is. –csapta össze kezeit Suho. Mindenkinek tetszett az ötlet, Lien pedig el is indult az órájára. Egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd eltűnt.

            - Olyan jó titeket nézni. –örvendezett Channie.

            - Fura, hogy lány van a háznál, de határozottan jó. –helyeselte Sehun. Kaira pillantottam, aki csak sejtelmesen mosolygott, de bólintott egy aprót.

Lien szemszöge

            - Fel, gyerünk! Még három..kettő..egy..szép! –kiabálta NaeSang én pedig lihegve terültem szét a padlón. Négy napja csináljuk ezt a megerőltető edzést és már is érzem az eredményét. Sokkal jobban bírom, csak még mindig iszonyat fáradt vagyok. Leül mellém törökülésben és csak kuncog.

            - Mi az? –ülök fel én is és nézek rá ferdén.

            - Tudod, nagyon büszke vagyok rád.

            - Még ne legyél! Csak, ha túl leszünk a selejtezőn. –nevetek, majd bólint egyet.

            - Gyerünk, nyújtsunk le! –pattan fel, majd elém tesz egy széket. Már tudom mi a feladatom, így feldobom rá az egyik lábamat és már ülök is a spárgámban, amit természetesen mínuszba nyomunk. Hozzászoktam az ilyenfajta nyújtáshoz, sőt az ennél keményebbekhez is, de erre van szükségünk.

Percek teltek el, mikor kinyílik az ajtó és megjelennek a fiúk.

            - Suho, jó titeket újra látni. –örül meg NaeSang, én pedig értetlenkedve nézek rájuk a földről, miközben leveszem a lábamat.

            - Ti ismeritek egymást? –kérdezem zavartan.

            - Egy évvel felettük jártam a gimiben, de ott nagyon jóban voltunk. –magyarázta az edzőm kedvesen és köszöntek egymásnak- Készültök valahova?

            - A vásárba tartottunk, meg egy kis szórakozás a városban. –ecsetelte Kai.

            - Értem, de kérlek, várjatok még pár percet! –mondta, mire a fiúk helyet foglaltak a falnál- Kislány, gyerünk! –intett a szék felé, mire sóhajtottam egy nagyot. Minden fiú kíváncsian meredt rám, én pedig újra felvetettem a lábamat a székre és hallottam, ahogyan a tüdejükben akad a levegő, kivéve Kainak.

            - Úristen. –nyögte ChanYeol. Kuncognom kellett a reakcióján, ahogy NaeSangnak is.

            - Ez nekem nagyon fáj. –mondta Sehun.

            - Ugyan, hozzá lehet szokni. –legyintettem az egyik kezemmel. BaekHyunra pillantottam, aki csak beleharapott az alsó ajkába, én pedig azonnal elfordítottam a fejemet, mielőtt elpirultam volna.

            - Oké, készen vagyunk, mehettek. –mondta az edzőm én pedig felkeltem.

            - Gyors átöltözök. –mondtam nekik és már rohantam is az öltözőbe. Visszavettem a nagyon szűk farmeromat a pulcsimmal, egy fehér kabát, egy nagy kötött sál és egy hozzáillő sapka. Fekete hajam vállamon terült szét.

            - Akkor holnap ugyanígy. –mondta NaeSang, majd megöleltük gyorsan egymást és már el is indultunk. Ahogy mentünk ki, Baek összekulcsolta ujjainkat és gyorsan megcsókolt.

            - Lenyűgöző vagy. –suttogta a fülemben.

            - Köszönöm. –kuncogtam, majd nekivágtunk a feldíszített utcáknak.

Árusok, fahéj és forralt bor illata csapta meg az orrunkat. Sok fényes villogósor, kedves árusok, ajándékok és csak maga a hangulat, hogy jövő héten karácsony van, jó érzéssel töltött el. A fiúkkal először csak sétálgattunk a kis bódék között, majd minden hülyeséget kipróbáltunk. Most először éreztem azt, amióta eljöttünk Kínából, hogy otthon vagyok. Mert olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, és akik fontosak. Most pedig egy személyes dolgot csinálunk, ami másnak biztosan jelentéktelen, de nekem nem. Karácsony lesz, mi pedig együtt vagyunk. Bár hiányzik Tao, meg a régi csapat, hiszen ők is a családom.

            - Minden rendben? –zökkentett ki BaekHyun.

            - Teljesen. –mosolyogtam rá- Szeretlek. –mondtam halkan, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcán és megcsókolt.

            - Én is téged kicsim. -karolt át szorosabban, majd így ballagtunk a többiek után. Az egyik árusnál vettünk hét fahéjas, narancsos forralt bort, majd messzebb mentünk és leültünk egy asztalhoz, amihez egy pad is tartozott. Páran a fa lapon foglaltak helyet, valaki a lécen, ami lentebb volt, de mindenkinek meg volt a saját ülőalkalmatossága. Baek egy pillanatra sem engedett el és lassan szürcsöltük a meleg nedűt.

Jót elbeszélgettünk közben, nevettünk, mikor Baekie orrát a hajamba nyomta és hosszan megpuszilta azt. Kérdőn néztem rá, de ő csak megrántotta a vállát.

            - Olyan jó, hogy itt vagy. –búgta.

            - Hol máshol lennék? –értetlenkedtem.

            - Megnézted ma már a telefonodat? –kérdezte már komorabb hangszínen, én pedig végleg összezavarodtam.

            - Nem, de miért kérdezed? –szűkítettem össze a szemeimet. Már nyitotta volna az ajkát, hogy mondjon valami ésszerű magyarázatot, de ekkor újabb hat alak tűnt fel előttünk.

Baek megfeszült mellettem és eltátogott egy ’sajnálom’-ot, amivel tényleg elvesztettem a fonalat. Mi folyik itt?

32. rész

Lien szemszöge

            - Ha fáj, nem bírod, azonnal szólsz! Értve? –nézett rám komolyan NaeSang.

            - Igen. –bólintottam magabiztosan. Egy hét telt el a beszélgetésünk óta és most itt állok átöltözve, befáslizott lábbal, készen állva az elém táruló feladatra.

Kereken három hónapom van. Ezt a három hónapot sosem fogom elfelejteni és valószínűleg meghatározó pontja lesz az életemnek. Egy nehéz akadály, ha úgy vesszük. Ami nem lehetetlen.

Óvatosan, alapos bemelegítéssel kezdtem. Elhatároztam magamban, hogy nem fogom ezt csinálni, de nem bírom megállni, ugyanis féltettem a lábamat. Akármennyire ellenkeztem ellene, nem ment, de igyekszem legyűrni.

Mai napra nem tartogattunk semmi különöset, tényleg a legalapabbakat. Könnyű sasszékat, pár összekötőt, de most először az első pár hétben csak az erőnlétre fogunk rámenni.

Két órás kemény izzadás után indultam vissza a fiúkhoz. Nem is gondoltam volna, mennyire nem vagyok formában. Jó, lehetne rosszabb is, de rendesen megfogyatkozott az erőm, amin minél hamarabb segítünk.

            - Megjöttem! –kiáltottam el magamat, majd bementem a nappaliba, ahol Baek és Kai terpeszkedett.

            - Hogy ment? –kérdezte Baekie egy gyors csók után, majd hozzábújtam. Beavattam őket, hogy mit terveztünk az edzőmmel és támogatnak, bár féltettek is.

            - Jól, de nagyon elfáradtam. Vissza kell szereznem az energiámat. –sóhajtottam.

            - Fáj a lábad, történt valami? –kérdezte aggódva a barátom.

            - Kicsit fáj, de ez természetes és nem történt semmi. Nyugi, vigyázok. –simogattam meg a mellkasát, majd megpusziltam az állát.

            - Nekem most mennem kell készülni egy előadásra, de pár óra és végzem. –csókolt meg, majd magunkra hagyott Kaival.

            - Olyan fura még ezt látni. –mondta engem nézve.

            - Nagyon zavar?

            - Dehogy, csak még meg kell szoknom. Amúgy tegnap gondolom jó éjszakátok volt. –húzogatta a szemöldökét perverzen, mire elpirultam.

            - Miből gondolod? –remegett meg a hangom egy kicsit.

            - Benéztem, mikor hazaértünk és hát…szépen aludtatok. –kuncogott.

            - Kai. –ütöttem meg kissé.

            - Nyugi már, nem szólok semmit. –forgatta a szemét- De néha számíts egy két megjegyzésre. –tette hozzá angyali mosollyal.

            - Nálad csak arra számíthatok. –duzzogtam, de a végén mindketten jót nevettünk. Ezután unatkoztunk, de felvetett egy ötletet, így elkezdtünk videojátékozni. Persze mindenben levert engem, de nagyon jól szórakoztunk.

Másnap már korán reggel behívott NaeSang a terembe. Mivel szombat volt és amúgy is ilyen korán senki sincs itt, így nyugodtan edzhettünk ameddig akartunk. Vagyis ameddig bírtam.

            - Ma erőnlétre megyünk rá. Ki fogsz fulladni, szólj, ha nem bírod! –figyelmeztet.

            - Oké. –bólintok, majd a páros korláthoz vezet. Eredetileg férfiszer, de mi most nagyon is kihasználjuk, hogy fejlesszen engem. A rudak alá állok, ő megállapodik mögöttem és segít feltenni.

            - Mehet a húsz láb fel! –mondja és már neki is kezdek a feladatnak. Az első sorozat még könnyen megy, de az ötödik után, már alig bírom tartani magamat. Erősen lihegek, de nem állok le.

            - Gyerünk Lien, már csak négy, három, kettő, szép munka! –segít lejönni, hogy ne üssem meg a lábamat. Elterülök a puha szivacson, ő pedig kuncogva néz le rám.

            - Ne nevess! –zihálom.

            - Hihetetlen milyen kitartó vagy. –rázza a fejét- Öt percet kapsz, aztán folytatjuk. -megforgatom a szememet és nagyokat kortyolok a hideg vízből.

Áttérünk a sima korlátra. Megint feltesz rá, de most minden bicska után ki kell tolnom magamat és vissza.

            - Figyelj a tartásra, feszítsd meg magad! –utasít lentről, míg én a szenvedek a magasban. Annyira fáradt vagyok és annyira fáj.

            - Oké, elég lesz. –szedd le, majd fáradtan rogyok a padlóra. Csurom víz vagyok, mindjárt összeesek- Van egy ötletem, ami feldobná a kedvedet. –mondja, majd elém rakja azt a szalagot, amit a sérülésem előtt használtam. Kérdőn pillantok fel rá, de ő csak mosolyog.

            - Ez a kedvenc szered. Hajrá! –int a fejével a szőnyeg felé. Most először fogok ilyet csinálni a műtét óta. Vonakodva állok fel és sétálok a gumi anyagú textilre. Mozgatni kezdem a szalagot, ami gyönyörű köröket és íveket ír le előttem. Lassan és óvatosan kezdek pár mozdulatot is belecsempészni az improvizálásomba, de semmi nagy elemet. Pár állóspárga, nagyobb lendítéseken kívül, csak balettos mozdulatokat mutatok. NaeSang meredten figyeli minden mozdulatomat. Elindítok egy sasszét, amiből egy váltófutó ugrást akarok csinálni, de az érkezésnél felszisszenek. Nem volt erős fájdalom, de rendesen éreztem a bokámat.

            - Jól vagy? –jön oda azonnal.

            - Persze, csak szoknom kell. –nyugtatgatom.

            - Nagyon szép volt, nem lesz itt gond. –biztat, majd megegyezünk, hogy mára ennyi elég is volt. Mikor átöltöztem a rendes ruhámba, akkor látom, hogy mindjárt dél. Egész délelőtt itt voltunk és fel sem tűnt. A fiúk már biztosan várnak, ezért sietősen elindulok haza.

BaekHyun szemszöge

Reggeltől délig megállás nélkül készültem, tanultam, majd muszáj volt végre már egy kis szünetet tartanom. Elkezdtem ebédet csinálni, majd lassan a többiek is szállingózni kezdtek ki a konyhába és körbeülték az asztalt. Egy ember hiányzott, de ő nagyon is.

Már éppen elkezdtük volna az evést, mikor meghallottuk az ajtó nyitódását, majd pár pillanat múlva feltűnt Lien vékony, törékeny alakja.

            - Helló! –köszönt egy halovány mosoly kíséretében.

            - Hol voltál eddig? –zártam azonnal a karjaimba és gyors, de szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira. Mikor elengedtem a fiúk huncut pillantásával találtam szemben magunkat, mire szorosabban húztam magamhoz.

            - Nem néztük, hogy ennyire elszaladt az idő. –mondja bűnbánóan.

            - Alig állsz a lábadon. –szűkíti össze a szemét Suho.

            - Jól vagyok, csak fáradt. Még hozzá kell szoknom. –mondja határozottan.

            - Eszel velünk? –fúrom orromat a hajába.

            - Nem vagyok éhes. –fintorodik el.

            - Enned kell! –mondja keményen Kai.

            - Akkor csak salátát. –egyezik bele nehezen. Nem értem, miért figyel oda ennyire, hogy mit eszik. Olyan vékony, de ez a sporthoz tartozik, amit nem nézek teljesen jó szemmel.

Miután befejeztük az ebédet, mi elvonultunk Lien szobájába.

            - Fáradt vagy, feküdj le egy kicsit! –utasítottam gyengéden.

            - Inkább lefürdök először. –mondja, mire felcsillan a szemem.

            - Akkor megyünk fürdeni. –húzom magammal mosolyogva. Még szerencse, hogy ennek a helységnek van saját fürdője, amit most mi teljesen ki is fogunk használni.

Magunk után bezártam az ajtót és huncutul méregettem összezavarodott alakját.

            - B-biztos vagy benne? Egyáltalán mire készülsz? –kérdezi, miközben egyre hátrébb lépked, ahogyan én közeledek felé. Csípője nekiütközik a mosdókagyló szélének, én pedig lehetetlenségig hozzásimulok. Lágyan csókolni kezdem, amit először nem is viszonoz, de aztán megadja magát. Szépen lassan levetkőztetem őt is és magamat is. Mikor már mindketten teljes mértékben meztelenek voltunk, hátráltam egy kicsit, hogy megcsodálhassam gyönyörű alakját. Elpirulva fordítja el a fejét, mire álla alá nyúltam és mélyen a szemébe néztem.

            - Gyönyörű vagy, gyönyörű az alakod és imádlak. –mondom őszintén, mire ő csókol meg. Lassan beültettem a forró vízzel megtelített kádba. Mögé helyezkedtem és vizes kezemmel masszírozni kezdtem a vállát és a nyakát. Mélyeket hümmögött és éreztem, ahogyan elernyed a teste és teljesen átadja magát nekem.

            - Jól esik? –mormogom.

            - Nagyon. –hümmögi. Olyan szép bőre van, olyan szép a háta, ahogyan a szemem elé tárul. Nem is bírtam ki, ezért közelebb hajoltam és lágy csókokkal kezdtem illetni a nyakát, vállát, lapockáját. Beletúrtam a hajába és hátrabillentettem a fejét, hogy még jobban hozzáférjek.

A lábam között ült, kezeimmel simogattam lapos hasát, oldalát.

            - Olyan finom vagy. –mormogom és megcsókolom.

            - BaekHyun. –lihegi a nevemet. Megfordítom, az ölembe ültetem, a feje a nyakhajlatomban pihen és nagyokat szippant a levegőből.

            - Pihenj édesem, pihenj csak. –simogatom. Pár perc múlva éreztem, ahogyan a légzése lecsillapodott és egyenletesen szuszog rajtam. Eltoltam a fejét annyira, hogy láthassam az arcát, ahogyan mélyen aludt. Elmosolyodtam, majd lassan felálltam vele együtt.

Betekertem egy törülközőbe, magamra is csavartam egyet, majd kivittem és befektettem az ágyba. Bebújtam mellé és néztem az arcát, mikor megcsörrent a telefonja, jelezvén, hogy SMS-e érkezett. Először vonakodtam, de végül csak megnéztem, de az arcom elkomorodott, mikor láttam, hogy a feladó Lay.