33. rész

BaekHyun szemszöge

Megfeszültem a mellettem alvó szépség mellett. Ujjam körözgetett a kis levél felett. Egy részt tudtam, hogy nem szabadna megnéznem, mivel megbízom Lienben és nem akarom ellenőrizgetni az üzeneteit, de másrészt iszonyat dühös és kíváncsi lettem. Elég rossz párosítás. Végül megnyomtam a kis ikont és szemem elé tárult a bűnös szöveg.

            „Szia! Először is, ne haragudj a múltkori kirohanásom miatt. Elborult az agyam, sajnálom. Másodszor nagyon hiányzol. Kérlek Lien, beszéljünk! Ennyit kérek, hogy találkozzunk és beszéljünk! Még mindig szeretlek és tudom, hogy te is érzel még valamit irántam, ha nem is az igazi szerelmet, de érzel. Válaszolj, kérlek és találkozzunk! Nagyon szeretlek Lay.”

Többször is átsiklott a szemem az üzeneten, de egy részen mindig megakadtam. Tudom, hogy te is érzel még valamit irántam. Vajon Lien még tényleg szereti Layt? Nem, az nem lehet. Bevallotta, hogy irántam táplál ilyen érzelmeket, efelől nem is kételkedem, de mi van, ha van benne valami, amit Lay mond. Hiszen évekig együtt voltak és halálosan szerelmesek voltak egymásba. Igen, voltak. Csak voltak. Elhiszem, hogy nem múlnak el az érzései egyik napról a másikra, de ő engem szeret.

Mocorogni kezdett mellettem, mire abbahagytam a forgolódást. Hümmögött párat, majd hozzám bújt és a keze a derekamra vándorolt. Ahogy megéreztem finom illatát, édes leheletét és gyengéd érintést; azonnal megnyugodtam. Mosolyogva néztem az arcát, majd úgy döntöttem, ráér ezzel holnap foglalkozni, ezért az oldalamra fordultam, orromat az övéhez érintettem, átöleltem a derekát és pár perc alatt már mély álomba estem, vele együtt.

Reggel simogatásra keltem. Morogtam párat, majd lassan próbáltam kinyitni elnehezült szemhéjamat. Mikor végre sikerült egy angyalian mosolygós Liennel találtam szemben magamat.

            - Jó reggelt. –köszönt vidáman és puszilta meg az orrom hegyét.

            - Neked is kicsim. –motyogtam, mire ő kuncogni kezdett- Mi ez a jókedv?

            - Nem tudom, csak úgy van. Kipihentem magamat és most minden friss. –ecsetelte boldogan. Ennyire felszabadultnak nagyon régen láttam már.

            - Olyan jó téged ilyen szabadnak látni. –könyököltem fel és csókoltam meg édesen- Gyere, menjünk reggelizni! –váltam el tőle.

            - Először talán fel kéne öltöznöd. –nézett le rám nevetve és ekkor vettem észre, hogy meztelen vagyok.

            - Valami nem tetszik drága Huang ShuLien? –emeltem fel a szemöldökömet huncutul.

            - Én ilyet egy szóval sem mondtam kedves Byun BaekHyun. Fura a te szádból a teljes nevemet hallani. –teszi hozzá. Még egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, majd felkaptam egy melegítőt és kiballagtam a konyhába, ahol már a fiúk tevékenykedtek.

            - Csak nem felkeltetek? –kérdezte kuncogva KyungSoo.

            - Amint látod. –támaszkodtam neki a konyhapultnak.

            - Miért nincs rajtad felső? –bukott ki Sehunból.

            - Szerintem erre, inkább nem kell válaszolni. –jegyezte meg Kai, de amint láttam már sokkal jobban áll kettőnkhöz.

            - Ne gondoljatok semmi rosszra! –nevettem, ekkor megjelent Lien. Egy eszméletlen szűk farmerben és egy bő pulcsiban, ami nagyon puha volt.

            - Jó reggelt. –köszönt vidáman, majd odajött hozzám, magamhoz húztam és hátulról átöleltem.

            - Nem akartok ma délelőtt elmenni a vásárba? –kérdezte KyungSoo.

            - De, ez remek ötlet. –örvendezett mindenki, de ekkor Lien halkan szólalt meg.

            - Nekem muszáj bemennem pár órára az edzőterembe.

            - Szombat van, ez komoly? –szomorodott el ChanYeol.

            - Mikor kezdődik az órád? –fordult Lienhez Suho.

            - 20 perc múlva, mindjárt indulnom kell. –nézett az órára.

            - Akkor, mikor ott végzel megvárunk és mehetünk is. –csapta össze kezeit Suho. Mindenkinek tetszett az ötlet, Lien pedig el is indult az órájára. Egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd eltűnt.

            - Olyan jó titeket nézni. –örvendezett Channie.

            - Fura, hogy lány van a háznál, de határozottan jó. –helyeselte Sehun. Kaira pillantottam, aki csak sejtelmesen mosolygott, de bólintott egy aprót.

Lien szemszöge

            - Fel, gyerünk! Még három..kettő..egy..szép! –kiabálta NaeSang én pedig lihegve terültem szét a padlón. Négy napja csináljuk ezt a megerőltető edzést és már is érzem az eredményét. Sokkal jobban bírom, csak még mindig iszonyat fáradt vagyok. Leül mellém törökülésben és csak kuncog.

            - Mi az? –ülök fel én is és nézek rá ferdén.

            - Tudod, nagyon büszke vagyok rád.

            - Még ne legyél! Csak, ha túl leszünk a selejtezőn. –nevetek, majd bólint egyet.

            - Gyerünk, nyújtsunk le! –pattan fel, majd elém tesz egy széket. Már tudom mi a feladatom, így feldobom rá az egyik lábamat és már ülök is a spárgámban, amit természetesen mínuszba nyomunk. Hozzászoktam az ilyenfajta nyújtáshoz, sőt az ennél keményebbekhez is, de erre van szükségünk.

Percek teltek el, mikor kinyílik az ajtó és megjelennek a fiúk.

            - Suho, jó titeket újra látni. –örül meg NaeSang, én pedig értetlenkedve nézek rájuk a földről, miközben leveszem a lábamat.

            - Ti ismeritek egymást? –kérdezem zavartan.

            - Egy évvel felettük jártam a gimiben, de ott nagyon jóban voltunk. –magyarázta az edzőm kedvesen és köszöntek egymásnak- Készültök valahova?

            - A vásárba tartottunk, meg egy kis szórakozás a városban. –ecsetelte Kai.

            - Értem, de kérlek, várjatok még pár percet! –mondta, mire a fiúk helyet foglaltak a falnál- Kislány, gyerünk! –intett a szék felé, mire sóhajtottam egy nagyot. Minden fiú kíváncsian meredt rám, én pedig újra felvetettem a lábamat a székre és hallottam, ahogyan a tüdejükben akad a levegő, kivéve Kainak.

            - Úristen. –nyögte ChanYeol. Kuncognom kellett a reakcióján, ahogy NaeSangnak is.

            - Ez nekem nagyon fáj. –mondta Sehun.

            - Ugyan, hozzá lehet szokni. –legyintettem az egyik kezemmel. BaekHyunra pillantottam, aki csak beleharapott az alsó ajkába, én pedig azonnal elfordítottam a fejemet, mielőtt elpirultam volna.

            - Oké, készen vagyunk, mehettek. –mondta az edzőm én pedig felkeltem.

            - Gyors átöltözök. –mondtam nekik és már rohantam is az öltözőbe. Visszavettem a nagyon szűk farmeromat a pulcsimmal, egy fehér kabát, egy nagy kötött sál és egy hozzáillő sapka. Fekete hajam vállamon terült szét.

            - Akkor holnap ugyanígy. –mondta NaeSang, majd megöleltük gyorsan egymást és már el is indultunk. Ahogy mentünk ki, Baek összekulcsolta ujjainkat és gyorsan megcsókolt.

            - Lenyűgöző vagy. –suttogta a fülemben.

            - Köszönöm. –kuncogtam, majd nekivágtunk a feldíszített utcáknak.

Árusok, fahéj és forralt bor illata csapta meg az orrunkat. Sok fényes villogósor, kedves árusok, ajándékok és csak maga a hangulat, hogy jövő héten karácsony van, jó érzéssel töltött el. A fiúkkal először csak sétálgattunk a kis bódék között, majd minden hülyeséget kipróbáltunk. Most először éreztem azt, amióta eljöttünk Kínából, hogy otthon vagyok. Mert olyan emberek vesznek körül, akiket szeretek, és akik fontosak. Most pedig egy személyes dolgot csinálunk, ami másnak biztosan jelentéktelen, de nekem nem. Karácsony lesz, mi pedig együtt vagyunk. Bár hiányzik Tao, meg a régi csapat, hiszen ők is a családom.

            - Minden rendben? –zökkentett ki BaekHyun.

            - Teljesen. –mosolyogtam rá- Szeretlek. –mondtam halkan, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcán és megcsókolt.

            - Én is téged kicsim. -karolt át szorosabban, majd így ballagtunk a többiek után. Az egyik árusnál vettünk hét fahéjas, narancsos forralt bort, majd messzebb mentünk és leültünk egy asztalhoz, amihez egy pad is tartozott. Páran a fa lapon foglaltak helyet, valaki a lécen, ami lentebb volt, de mindenkinek meg volt a saját ülőalkalmatossága. Baek egy pillanatra sem engedett el és lassan szürcsöltük a meleg nedűt.

Jót elbeszélgettünk közben, nevettünk, mikor Baekie orrát a hajamba nyomta és hosszan megpuszilta azt. Kérdőn néztem rá, de ő csak megrántotta a vállát.

            - Olyan jó, hogy itt vagy. –búgta.

            - Hol máshol lennék? –értetlenkedtem.

            - Megnézted ma már a telefonodat? –kérdezte már komorabb hangszínen, én pedig végleg összezavarodtam.

            - Nem, de miért kérdezed? –szűkítettem össze a szemeimet. Már nyitotta volna az ajkát, hogy mondjon valami ésszerű magyarázatot, de ekkor újabb hat alak tűnt fel előttünk.

Baek megfeszült mellettem és eltátogott egy ’sajnálom’-ot, amivel tényleg elvesztettem a fonalat. Mi folyik itt?