32. rész

Lien szemszöge

            - Ha fáj, nem bírod, azonnal szólsz! Értve? –nézett rám komolyan NaeSang.

            - Igen. –bólintottam magabiztosan. Egy hét telt el a beszélgetésünk óta és most itt állok átöltözve, befáslizott lábbal, készen állva az elém táruló feladatra.

Kereken három hónapom van. Ezt a három hónapot sosem fogom elfelejteni és valószínűleg meghatározó pontja lesz az életemnek. Egy nehéz akadály, ha úgy vesszük. Ami nem lehetetlen.

Óvatosan, alapos bemelegítéssel kezdtem. Elhatároztam magamban, hogy nem fogom ezt csinálni, de nem bírom megállni, ugyanis féltettem a lábamat. Akármennyire ellenkeztem ellene, nem ment, de igyekszem legyűrni.

Mai napra nem tartogattunk semmi különöset, tényleg a legalapabbakat. Könnyű sasszékat, pár összekötőt, de most először az első pár hétben csak az erőnlétre fogunk rámenni.

Két órás kemény izzadás után indultam vissza a fiúkhoz. Nem is gondoltam volna, mennyire nem vagyok formában. Jó, lehetne rosszabb is, de rendesen megfogyatkozott az erőm, amin minél hamarabb segítünk.

            - Megjöttem! –kiáltottam el magamat, majd bementem a nappaliba, ahol Baek és Kai terpeszkedett.

            - Hogy ment? –kérdezte Baekie egy gyors csók után, majd hozzábújtam. Beavattam őket, hogy mit terveztünk az edzőmmel és támogatnak, bár féltettek is.

            - Jól, de nagyon elfáradtam. Vissza kell szereznem az energiámat. –sóhajtottam.

            - Fáj a lábad, történt valami? –kérdezte aggódva a barátom.

            - Kicsit fáj, de ez természetes és nem történt semmi. Nyugi, vigyázok. –simogattam meg a mellkasát, majd megpusziltam az állát.

            - Nekem most mennem kell készülni egy előadásra, de pár óra és végzem. –csókolt meg, majd magunkra hagyott Kaival.

            - Olyan fura még ezt látni. –mondta engem nézve.

            - Nagyon zavar?

            - Dehogy, csak még meg kell szoknom. Amúgy tegnap gondolom jó éjszakátok volt. –húzogatta a szemöldökét perverzen, mire elpirultam.

            - Miből gondolod? –remegett meg a hangom egy kicsit.

            - Benéztem, mikor hazaértünk és hát…szépen aludtatok. –kuncogott.

            - Kai. –ütöttem meg kissé.

            - Nyugi már, nem szólok semmit. –forgatta a szemét- De néha számíts egy két megjegyzésre. –tette hozzá angyali mosollyal.

            - Nálad csak arra számíthatok. –duzzogtam, de a végén mindketten jót nevettünk. Ezután unatkoztunk, de felvetett egy ötletet, így elkezdtünk videojátékozni. Persze mindenben levert engem, de nagyon jól szórakoztunk.

Másnap már korán reggel behívott NaeSang a terembe. Mivel szombat volt és amúgy is ilyen korán senki sincs itt, így nyugodtan edzhettünk ameddig akartunk. Vagyis ameddig bírtam.

            - Ma erőnlétre megyünk rá. Ki fogsz fulladni, szólj, ha nem bírod! –figyelmeztet.

            - Oké. –bólintok, majd a páros korláthoz vezet. Eredetileg férfiszer, de mi most nagyon is kihasználjuk, hogy fejlesszen engem. A rudak alá állok, ő megállapodik mögöttem és segít feltenni.

            - Mehet a húsz láb fel! –mondja és már neki is kezdek a feladatnak. Az első sorozat még könnyen megy, de az ötödik után, már alig bírom tartani magamat. Erősen lihegek, de nem állok le.

            - Gyerünk Lien, már csak négy, három, kettő, szép munka! –segít lejönni, hogy ne üssem meg a lábamat. Elterülök a puha szivacson, ő pedig kuncogva néz le rám.

            - Ne nevess! –zihálom.

            - Hihetetlen milyen kitartó vagy. –rázza a fejét- Öt percet kapsz, aztán folytatjuk. -megforgatom a szememet és nagyokat kortyolok a hideg vízből.

Áttérünk a sima korlátra. Megint feltesz rá, de most minden bicska után ki kell tolnom magamat és vissza.

            - Figyelj a tartásra, feszítsd meg magad! –utasít lentről, míg én a szenvedek a magasban. Annyira fáradt vagyok és annyira fáj.

            - Oké, elég lesz. –szedd le, majd fáradtan rogyok a padlóra. Csurom víz vagyok, mindjárt összeesek- Van egy ötletem, ami feldobná a kedvedet. –mondja, majd elém rakja azt a szalagot, amit a sérülésem előtt használtam. Kérdőn pillantok fel rá, de ő csak mosolyog.

            - Ez a kedvenc szered. Hajrá! –int a fejével a szőnyeg felé. Most először fogok ilyet csinálni a műtét óta. Vonakodva állok fel és sétálok a gumi anyagú textilre. Mozgatni kezdem a szalagot, ami gyönyörű köröket és íveket ír le előttem. Lassan és óvatosan kezdek pár mozdulatot is belecsempészni az improvizálásomba, de semmi nagy elemet. Pár állóspárga, nagyobb lendítéseken kívül, csak balettos mozdulatokat mutatok. NaeSang meredten figyeli minden mozdulatomat. Elindítok egy sasszét, amiből egy váltófutó ugrást akarok csinálni, de az érkezésnél felszisszenek. Nem volt erős fájdalom, de rendesen éreztem a bokámat.

            - Jól vagy? –jön oda azonnal.

            - Persze, csak szoknom kell. –nyugtatgatom.

            - Nagyon szép volt, nem lesz itt gond. –biztat, majd megegyezünk, hogy mára ennyi elég is volt. Mikor átöltöztem a rendes ruhámba, akkor látom, hogy mindjárt dél. Egész délelőtt itt voltunk és fel sem tűnt. A fiúk már biztosan várnak, ezért sietősen elindulok haza.

BaekHyun szemszöge

Reggeltől délig megállás nélkül készültem, tanultam, majd muszáj volt végre már egy kis szünetet tartanom. Elkezdtem ebédet csinálni, majd lassan a többiek is szállingózni kezdtek ki a konyhába és körbeülték az asztalt. Egy ember hiányzott, de ő nagyon is.

Már éppen elkezdtük volna az evést, mikor meghallottuk az ajtó nyitódását, majd pár pillanat múlva feltűnt Lien vékony, törékeny alakja.

            - Helló! –köszönt egy halovány mosoly kíséretében.

            - Hol voltál eddig? –zártam azonnal a karjaimba és gyors, de szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira. Mikor elengedtem a fiúk huncut pillantásával találtam szemben magunkat, mire szorosabban húztam magamhoz.

            - Nem néztük, hogy ennyire elszaladt az idő. –mondja bűnbánóan.

            - Alig állsz a lábadon. –szűkíti össze a szemét Suho.

            - Jól vagyok, csak fáradt. Még hozzá kell szoknom. –mondja határozottan.

            - Eszel velünk? –fúrom orromat a hajába.

            - Nem vagyok éhes. –fintorodik el.

            - Enned kell! –mondja keményen Kai.

            - Akkor csak salátát. –egyezik bele nehezen. Nem értem, miért figyel oda ennyire, hogy mit eszik. Olyan vékony, de ez a sporthoz tartozik, amit nem nézek teljesen jó szemmel.

Miután befejeztük az ebédet, mi elvonultunk Lien szobájába.

            - Fáradt vagy, feküdj le egy kicsit! –utasítottam gyengéden.

            - Inkább lefürdök először. –mondja, mire felcsillan a szemem.

            - Akkor megyünk fürdeni. –húzom magammal mosolyogva. Még szerencse, hogy ennek a helységnek van saját fürdője, amit most mi teljesen ki is fogunk használni.

Magunk után bezártam az ajtót és huncutul méregettem összezavarodott alakját.

            - B-biztos vagy benne? Egyáltalán mire készülsz? –kérdezi, miközben egyre hátrébb lépked, ahogyan én közeledek felé. Csípője nekiütközik a mosdókagyló szélének, én pedig lehetetlenségig hozzásimulok. Lágyan csókolni kezdem, amit először nem is viszonoz, de aztán megadja magát. Szépen lassan levetkőztetem őt is és magamat is. Mikor már mindketten teljes mértékben meztelenek voltunk, hátráltam egy kicsit, hogy megcsodálhassam gyönyörű alakját. Elpirulva fordítja el a fejét, mire álla alá nyúltam és mélyen a szemébe néztem.

            - Gyönyörű vagy, gyönyörű az alakod és imádlak. –mondom őszintén, mire ő csókol meg. Lassan beültettem a forró vízzel megtelített kádba. Mögé helyezkedtem és vizes kezemmel masszírozni kezdtem a vállát és a nyakát. Mélyeket hümmögött és éreztem, ahogyan elernyed a teste és teljesen átadja magát nekem.

            - Jól esik? –mormogom.

            - Nagyon. –hümmögi. Olyan szép bőre van, olyan szép a háta, ahogyan a szemem elé tárul. Nem is bírtam ki, ezért közelebb hajoltam és lágy csókokkal kezdtem illetni a nyakát, vállát, lapockáját. Beletúrtam a hajába és hátrabillentettem a fejét, hogy még jobban hozzáférjek.

A lábam között ült, kezeimmel simogattam lapos hasát, oldalát.

            - Olyan finom vagy. –mormogom és megcsókolom.

            - BaekHyun. –lihegi a nevemet. Megfordítom, az ölembe ültetem, a feje a nyakhajlatomban pihen és nagyokat szippant a levegőből.

            - Pihenj édesem, pihenj csak. –simogatom. Pár perc múlva éreztem, ahogyan a légzése lecsillapodott és egyenletesen szuszog rajtam. Eltoltam a fejét annyira, hogy láthassam az arcát, ahogyan mélyen aludt. Elmosolyodtam, majd lassan felálltam vele együtt.

Betekertem egy törülközőbe, magamra is csavartam egyet, majd kivittem és befektettem az ágyba. Bebújtam mellé és néztem az arcát, mikor megcsörrent a telefonja, jelezvén, hogy SMS-e érkezett. Először vonakodtam, de végül csak megnéztem, de az arcom elkomorodott, mikor láttam, hogy a feladó Lay.