36. rész

Lien szemszöge

Remegett a kezem, ahogy a készüléket nyomtam a fülemre.

- E-ezt ne most beszéljük meg. –dadogtam bizonytalanul, mire Kai idegesen pillantott rám. Próbáltam nyugtatni őt is és magamat is, de egyik sem sikerült.

- Akkor folytassuk szóban! –nyomta ki, én pedig értetlenül pásztáztam a környezetet és nem messze tőlünk fel is tűnt egy alak.

- Így már jobb? –kérdezte, ahogy odaért hozzánk.

- Mit keresel te itt? –lépett elém Kai.

- Ez nem rád tartozik. Lien, beszélj! –nézett rám szikrázó szemekkel.

- É-én –nem tudtam semmit sem kinyögni.

- Hagyd őt békén! –sziszegte a barátom, de Taot nem érdekelte.

- Beszéljünk! –ragadta meg a csuklómat és már húzott is volna maga után, de Kai szerencsére nem hagyta.

            - Nem viszed el! –morogta.

            - Az én húgom, ha beszélni akarom vele, beszélni fogok! –jelentette ki Tao.

            - M-majd utánatok megyek. –mondtam a barátomnak, akinek láthatólag nem tetszett a döntésem, de le kellett zárnunk ezt a testvéremmel.

Pár méterrel arrébb mentünk, majd megállított magával szemben.

           - Nézd, elhiszem, hogy haragszol, utálhatsz is, de nem töltheted a karácsonyt a családod nélkül! –kezdett bele.

            - Már ők a családom. Ők is. –tettem hozzá halkan.

            - Nem is hiányzunk neked?

            - Dehogynem, de nem akarom ezt az ünnepet kényszerrel tölteni. Rosszul érezném magamat, ahogyan ti is. Még nem zártuk le Layjel, veled sem és ehhez idő kell. Hiányoztok és sajnálom, hogy így alakult, de nem fogok visszamenni.

            - Mostantól így lesz? Ennyi volt? Teljesen eltávolodunk egymástól? –motyogta szomorúan. A szívem megszakadt érte, de csak rosszabb lenne, ha ezt most erőltetnénk.

            - Dehogy lesz így, csak kell egy kis idő.

            - Rendben, akkor Boldog Karácsonyt. –mondta és azonnal faképnél hagyott. Könnyes szemekkel néztem, ahogyan elnyeli az utca sötétsége, majd egy kezet éreztem a vállamon.

            - Jól vagy? –kérdezte óvatosan Kai. Válaszként csak megráztam a fejemet, mire átkarolta a vállamat, Channie pedig megfogta a kezemet.

            - Menjünk haza! –mondta a magasabbik fiú, így elindultunk.

            - Kicsim, jól vagy? –nyitott be aggódva BaekHyun, mikor már letusoltam és a piszimbe ültem az ágyamon a laptopommal az ölemben.

            - Jobban. –válaszoltam rekedt hangon.

            - Gyere ide! –ült mellém, leemelte a lábamról a gépet, beleültetett az ölébe és simogatni kezdte a hátamat meg az oldalamat. Fejem a vállán pihent, így intenzíven érezhettem férfias illatát.

            - Akkor…mit fogsz csinálni? –kérdezte nagyon halkan és óvatosan. Éreztem, hogy nem akar megbántani, amiért hálás voltam. Annyira figyelmes.

            - Veletek leszek, ez lesz a legjobb. –motyogtam a pólóját piszkálva.

            - Ugye tudod, hogy mennyire örülök ennek? Tudom, neked nehéz, de én nagyon boldog vagyok. –válaszolta halkan, de éreztem, hogy mosolyog.

            - Tudom és én is, mert szeretnék itt lenni, de….érted. Kell egy kis idő, míg lecsillapodik mindenki, aztán jobb lesz.

            - Ez így van. Kérsz valamit?

            - Csak aludni szeretnék, fáradt vagyok. –néztem rá, mire elmosolyodott, bólintott egy aprót, majd felállt. A helyemre fektetett, bebújt mellém és magunkra húzta a takarót.

            - Szép álmokat Lien. –suttogta halkan, de már épphogy hallottam, mivel szinte azonnal elnyomott az álom.

Reggel sokkal frissebben ébredtem. A legtöbbször csak egy jó kiadós alvásra volt szükségem és utána mintha kicseréltek volna. BaekHyun nem volt mellettem, ezért az órára pillantottam, ami már fél tizenegyet mutatott. Ijedten ültem fel, de ekkor eszembe jutott, hogy ma délután lesz edzésem, így megnyugodtam. Álmos fejjel másztam ki az ágyamból és indultam el a konyha felé, ahonnan isteni illatok terjedtek szét.

            - Jó reggelt álomszuszék. –csókolt meg azonnal Baekie boldogan, majd leültem az egyik székre.

            - Nektek is. –biccentettem a többiek felé.

            - Régen láttalak eddig aludni. –kuncogott Kai.

            - Néha jól esik. –rántottam meg a vállamat, majd kortyolgatni kezdtem a teámat.

Két nap van karácsonyig. Izgulok is, de valamilyen szinten feszélyez a dolog. Kitaláltam, hogy mit fogok adni BaekHyunnak, amit ma edzés után fogok megvenni és megcsináltatni. Remélem tetszeni fog majd neki.

Gyorsan eltelt a nap és már a délutáni kínzáson is túl vagyok. Ez volt az utolsó edzésem az éven, mivel karácsonykor nem lesz és legközelebb majd csak szilveszter után találkozom NaeSanggal. Persze otthon muszáj lesz nyújtanom, meg gyakorolnom, de csak kis feladatokat.

Elmentem a megfelelő helyre, kiválasztottam a megfelelő darabot az ajándéknak és tovább is küldtem, hogy egy kis meglepetést csináltassak rá. Nekem nagyon tetszik, csak személyesebbé szeretném csinálni.

Karácsony reggel van. Fél nyolckor kipattant a szemem és lenéztem a mellettem nyugvó fiúra. Ráültem a csípőjére és rázni kezdtem a vállánál fogva, miközben jóízűen nevettem.

Fura hangokat adott ki alattam, mire végre kinyitotta barna szemeit.

            - Boldog karácsonyt! –mosolyogtam az arcába. Ő is melegen pislogott rám, majd lentebb húzta a fejemet egy édes csókra.

            - Boldog karácsonyt kicsim. –suttogta a számba és egy pillanat alatt felém kerekedett. Teljes testével rajtam feküdt, keze elveszett a hajamban és szenvedélyes nyelvcsatánkkal köszöntöttük a reggelt. Eléggé túlfűtött hangulatunkban voltunk mindketten, így kis híján felfaltuk egymást.

            - N-nem kéne haladnunk? –szakadtam el lihegve.

            - Dehogynem. –és már húzta is volna le rólam a pólóját, de nevetve megállítottam a kezét, mire értetlenül meredt rám.

            - A készülődésben, nem ebben. –kuncogtam még mindig rajta.

            - Akkor most nem lesz semmi gyors menet? -biggyesztette le az ajkát.

            - Majd este. –simogattam az arcát.

            - De este nem sietünk el semmit. Ki fogom élvezni vagyis inkább téged.

            - Oké, de most fejezd be! –nevettem rajta és kicsit el is pirultam. Egy utolsó csókra lehajolt hozzám, de ez most lágy volt és édes. Ekkor viszont kivágódott az ajtó és három srác ordibálva zavart meg minket.

            - Karácsony van! –kiabálta pattogva ChanYeol. Úgy nézett ki, mint egy öt éves.

            - Ezt bármikor tudjátok folytatni, gyertek! –nevetett rajtunk Kai és Sehun.

            - Először öltözzünk fel, aztán megyünk. –mondtam, mire eltűnt mindenki a saját szobájában. Beak is elvonult, így gyorsan készülődni kezdtem.

Egy fehér csőnadrág mellett döntöttem és egy krémszínű, ejtett vállú hosszabb felsőt vettem fel hozzá. Hosszú hajam függönyként omlott a vállaimra. Kihúztam szemeimet, szempillaspirál, szájfény, egy kis parfüm és készen is voltam. Mire kiértem a fiúk már a díszeket pakolgatták elő. Zenét kapcsoltunk és elkezdtük ünnepi ruhába ölteni a lakást, karácsonyfát. Közben KyungSoo és Suho az ebédnek kezdett, amibe én is besegítettem. Mindenki olyan felszabadult volt és boldog. Ez lesz az első karácsonyom itt és örülök, hogy ezt velük tölthetem. Pár óra alatt mindennel készen lettünk. Az étel halkan rotyogott az edényekben, a konyhapult oszlopain hangulatosan villogtak az izzók.

Ahogy megálltam a nappaliban és körül néztem a helyen, az embereken, szépen felépült bennem egy meleg, megható érzés. Karácsony van.