35. rész

Lien szemszöge

Először ledermedve nézett rám, aztán azonnal ellágyult a tekintete.

            - Lien, mi a baj? Megbántottalak? –kérdezte óvatosan, mire közelebb húzódott hozzám, de figyelt, hogy ne érintsen meg.

            - Nem t-tudom, csak megijedtem. Én ezt nem szeretném. –válaszoltam halkan, lehajtott fejjel.

            - Megijedtél? Mitől? Tőlem?

            - Nem, csak attól, amit csináltál. Valamiért Lay jutott eszembe és a mai beszélgetés. –halkultam el.

            - Nem akarok olyat tenni, amit nem akarnál, vagy amivel megbántalak.

            - Nem bántottál meg, csak még ezt ne, kérlek. –nyögtem ki.

            - Én szeretlek Lien, remélem tudod?

            - Tudom és én is szeretlek. –néztem rá és megfogtam a kezét. Kifújta a levegőt és láttam, ahogyan megkönnyebbül. Jó, hogy ezt így meg tudtuk beszélni. Közelebb jött és karjaiba zárt. Mélyen magamba szívtam férfias illatát és oldalát kezdtem karcolgatni körmömmel.

            - Jobb lenne, ha most aludnánk? –húzódott el és nézett a szemembe.

            - Öhüm. –bólintottam, mire csak elmosolyodott és megpuszilta az ajkamat. Lefektetett a helyemre, bebújt mellém és jól betakart mindkettőnket.

            - Ne haragudj. –motyogtam a mellkasába.

            - Meg sem fordult a fejemben. Aludj! –simított végig a hátamon, majd mindketten elmerültünk az álmokban.

Reggel sokkal jobban ébredtem. Baek még aludt mellettem és nem volt szívem nem nézni gyönyörű arcát. Nyugodt külső, kócos haj, kissé nyitott dús ajkak; elvarázsolt.

Simogatni kezdtem először a haját, majd az arcát, mire mocorogni kezdett és hümmögött párat. Pár pillanat múlva már csoki barna szemeibe bámulhattam.

            - Jó reggelt! –köszöntem mosolyogva.

            - Neked is. Miért van ilyen jó kedved? –dünnyögte álmosan.

            - Nem tudom. –rántottam meg a vállamat.

            - Megyünk reggelizni? –ült fel.

            - Inkább zuhanyozzunk először. –motyogtam, mire ő egy huncut mosollyal válaszolt és lehajolt hozzám.

            - Csak nem beindultál? –simogatta az arcomat az orrával.

            - Lehet, de inkább bepótolnám, amit tegnap abbahagytunk. –karoltam át a nyakát.

            - Tetszik az ötlet. –csókolt meg, de közben karjaiba vett és velem együtt besétált a fürdőmbe. Ráültetett a csap szélére, ő pedig lábaim közé állt.

            - Túl könnyű vagy, miért nem eszel többet? –kérdezte, miközben nyakamat harapdálta.

            - Tornász vagyok, vigyáznom kell az alakomra. –lihegtem csukott szemmel.

            - Ne értsd félre, eszméletlen gyönyörű vagy, de féltelek, hogy elfogsz. –állt meg és nézett a szemembe.

            - Nem fogok. –kuncogtam, majd én húztam száját az enyémre. Vette a célzást és máris a melltartómmal kezdett bajlódni. Tegnap úgy, ahogy voltunk aludtunk el, így rajtam csak fehérnemű volt, ahogyan rajta is.

Miután leszedett rólam minden ruhadarabot, pucér melleimet vette a szájába. Haját túrtam és lábammal letoltam róla az alsóját.

            - BaekHyun akarlak. –nyögtem csukott szemmel.

            - Én is bébi. –csúsztatta kezét a fenekemhez és lehúzott a szekrényről, egyenesen az ölébe. Beállt velem együtt a zuhanyzóba és a nedves falnak nyomott. Éhesen faltuk egymást, majd éreztem, ahogyan merev férfiasságával köröz odalent és nem sokkal később egy erős, gyors mozdulattal tövig belém nyomta magát. Még szerencse, hogy nem eresztette el ajkaimat, mert hangos nyögés tört fel belőlem, amit jólesően nyelt le.

Azonnal gyorsan mozgott, ami mindkettőnket hamar eljuttatott a gyönyör felé. Erősen markolgattam barna tincseit, a másik kezemmel pedig vállába kapaszkodtam.

            - Úhhristen. –vetettem hátra a fejemet.

            - Gyerünk Lien, élvezz! –hörögte és rátapadt a nyakamra. Egy mélyebb lökésnél megadtam magamat és hangosan elélveztem körülötte, amit azonnal követett ő is. Felváltva lihegtünk, beleborultam a nyakába és próbáltam lenyugodni. Valahogy sokkal jobban éreztem magamat belülről, mintha erre lett volna szükségem.

Baek percekig simogatta a hátamat és nem eresztett le az öléből. Felemeltem a fejemet és nekitámasztottam a homlokomat az övének.

            - Lassan mennem kéne edzésre. –motyogtam halkan.

            - Mindennap ezt kell csinálnod? –kérdezte tettetett sértődéssel. Mivel nekik vizsgaidőszak van, így nem kell órára járniuk. Sőt a legtöbb mérettetésen már túl vannak.

            - Muszáj, jónak kell lennem.

            - De hát jó vagy.

           - Még nem eléggé. Pár óra és jövök. –nyomtam egy puszit ajkára. Lepattantam az öléből, befejeztük a tusolást, majd elkészültem és már mentem is.

BaekHyun szemszöge

Felhívtam a szüleimet, ettem, elintéztem pár dolgot míg Lienre vártam. Suhoval nekiláttunk valami ebédet csinálni. Közben azon agyaltam, hogy mit kéne adnom Liennek karácsonyra. Minek örülhetne a legjobban? Valami személyesre gondoltam, ami hozzám köti.

            - Sziasztok! –törte meg a ház unalmas hangulatát barátnőm édes hangja. Mind a konyhában voltunk, majd ő is feltűnt.

            - Hogy ment? –kérdezte Kai a pultnak támaszkodva.

            - Jól, végre ugorhattam. –örvendezett boldogan.

            - Azért vigyázz! –szólt rá gyengéden legjobb barátja.

            - Igenis. –próbált Lien komoly arcot vágni, de nem sikerült. Egyfolytában mosolygott. Jó volt ennyire felszabadultnak látni.

Megterítettünk, közben ChanYeolék nyomatták a rengeteg hülyeséget, mikor láttam, hogy Lien súg valamit Kainak, majd eltűnnek. Nagyon kíváncsi lettem, de nem akartam kérdezősködni.

Kai szemszöge

Egyik percben a fiúkkal röhögök, aztán hirtelen Lien hajol a fülemhez.

            - Beszélhetnénk? –motyogta halkan.

            - Persze. –rántottam meg a vállamat, majd elindultunk az ő szobájába. Leültünk az ágyra és kérdőn néztem rá. Láttam, hogy feszeng és nehezen kezd neki a dolognak, ezért kezdeményeztem.

            - A karácsony? –törtem meg a csendet, mire ledöbbenve nézett rám.

            - Honnan tudtad?

            - Gondoltam, hogy ez, mostanában sokszor eszembe jutott. Szóval?

            - Nem tudom, mit csináljak? Az lenne a logikus, ha itt lennék és szeretnék is veletek lenni, de Kai nekem ott van a családom.

            - Mi is a családod vagyunk és nem akarom, hogy amott karácsonyozz. –jelentettem ki határozottan.

            - Nem tehetem meg.

            - Miért nem? Lien mióta nem beszéltek? Tudom, hogy nehéz időszak, de azt is tudom, hogy nem éreznéd jól ott magad.

            - Lehet. –hajtotta le a fejét.

            - Héé, most ne ezzel foglalkozz, majd együtt kitaláljuk. –fogtam meg a kezét. Rám mosolygott, majd állt is fel, hogy visszamenjünk, mikor egy pólót emeltem fel a párnájáról. Röhögve néztem rá, mivel a BaekHyuné volt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért van itt.

            - Állj le! –kapta ki a kezemből, majd mindketten nagy nevetésben törtünk ki. Mire kiértünk már éppen ültek le az asztalhoz.

            - Minden rendben? –húzta magához Baek és ferdén nézett kettőnkre.

            - Persze. –mosolyogott Lien, ő pedig gyorsan megcsókolta.

Lien szemszöge

Egész délutánt együtt töltöttük nevettünk, szórakoztunk, nagyon jól éreztem magamat és ahogy észrevettem ők is.

Kint már besötétedett, mikor Kai, ChanYeol és én elindultunk a városba, hogy beszerezzünk pár dolgot. Az egész utat végig nevettem, mert megállás nélkül mondták a sok hülyeséget. Két nap és karácsony. Az utcákon rengeteg ember, kivilágított épületek; minden olyan szép.

            - Az első karácsonyod lesz Koreában. -karolta át a vállamat Channie.

            - Bizony. –mosolyogtam rá, de belül kicsit feszengtem. Kai megszorította a kezemet és biztatóan biccentett felém.

Tettünk egy kerülőt a park felé, mert mindhármunknak volt még kedve sétálni. Hirtelen kezdett el csörögni a telefonom, de mikor megláttam a kijelzőt ledermedtem.

            - Sz-szia. –szóltam bele halkan.

            - Őket választod? Komolyan? Ezt te sem gondolhatod komolyan Lien!