45. rész FINAL

Lien szemszöge

            - Biztos, hogy ezt jó ötletnek tartod? –kérdem halkan.

            - Persze. Szeretném, ha találkoznának veled. Miért, félsz? –emelte fel a szemöldökét.

            - Hát igen –bólintok határozottan.

            - Lien nem kell! Biztosan imádni fognak, ahogyan én is –csókolt meg. Belenyugodtam és kimentünk harapni valamit. Mivel alapból későn keltünk, ezért utána egyből készülődni kezdtünk, hogy ebédre Baek szüleinél lehessünk. Egy szűk, világos farmernál döntöttem és fehér ejtett vállú felsőt vettem fel hozzá. Hajamat lefontam oldalra, így elfogadhatónak találtam a végeredményt, mikor belenéztem a tükörbe.

            - Kicsim, készen vagy? Aztaa! –jött be a barátom és alaposan végig mért- Gyönyörű vagy.

            - Köszönöm, remélem ez jó lesz –fordultam ismét a tükörképemhez.

            - Ne izgulj ennyire, jó lesz! –ölelt át hátulról és mélyen a nyakamba csókolt.

            - Baekie, ne! Erre most nincs idő –toltam el magamtól.

            - Pedig kívánlak –mormogta. Nehezen, de sikerült leállítanom, így végre elindulhattunk. Az ő kocsijával mentünk, ami sokkal kevesebb időbe telt, mint amúgy. Idegesen léptem be az ajtón. Igaz voltam már itt, de akkor nem feszengtem ennyire.

            - Anya! Megjöttünk! –kiabálta a barátom, majd segített levenni a kabátomat. Gyorsan megigazítottam még a ruhámat, majd egy negyvenes éveiben járó, elegáns nő jelent meg. Kedves mosoly terült el az arcán és nagyon kecsesen közeledett felénk.

            - BaekHyun, drágám, de régen láttalak –ölelte meg a fiát, majd felém fordult.

            - Anya, ő a barátnőm Lien –karolta át a derekamat.

            - Nagyon örülök, hogy megismerhetem a lányt, akibe az én BaekHyunom beleszeretett –hajolt meg, majd szorosan megölelt, amin nem kicsit lepődtem meg.

            - Anya –forgatta szemeit barátom.

- Nagyon örvendek Mrs. Byun –hajoltam meg mélyen.

- Gyertek bentebb, már készen van az ebéd –indult el, mi pedig Baekkel összenéztünk. Biztatóan elmosolyodott, megfogta a kezemet és egy puszit nyomott rá, majd az anyukája után mentünk. Megismerkedtem az apukájával is, nagyon kedves férfi.

Egész ebéd alatt kérdezgettek, amikre szívesen válaszoltam. Szimpatikusak voltak nekem és már egyáltalán nem éreztem magamat feszülten.

Az egész délután elröppent, mi már Baekie szobájában voltunk. Kint már besötétedett, az esti időnek megfelelően. Lementünk vissza a konyhába, hogy harapjunk valamit. El is kezdtünk omlettet csinálni vacsorára. Éppen a zöldségeket vágtam fel egy tányérra, mikor szerelmem kezei siklottak fel a hasamon.

            - Mit csinálsz? –álltam meg a szeletelésben.

            - Próbállak felizgatni –suttogta a fülembe kéjesen, mire nyeltem egy nagyot.

            - M-miért? –remegett meg a hangom.

            - Reggel óta kívánlak és vissza szeretném adni, amit te tettél velem tegnap –harapdálta a fülemet, ami egy halk nyögést váltott ki belőlem. Egy pillanat alatt megfordított és nyelve erőszakosan derítette fel a szám belsejét. Kezeimet lefogta, csípőjével az asztalhoz nyomta az enyémet, így nem bírtam mozogni. Erekciója a hasamnak nyomódott. Hirtelen megmarkolt a fenekem alatt és felültetett a kemény falapra. Ajkai máris a nyakamon, harapta, szívogatta, közben a keze a felsőm alatt kalandozott.

            - Baekiehh a szüleid uhh konyhájában vagyunk –kapkodtam a levegőt.

            - Tudom és így még jobb –mosolygott huncutul, majd visszatért a kulcscsontomhoz.

            - Bármikor kijöhetnek –próbálkoztam tovább.

            - Elmentek valami ismerősükhöz, így mienk a ház –kacsintott, majd megcsókolt.

Már csak azt vettem észre, hogy nincs rajtam se a felsőm, se a nadrágom.

            - Feküdj le! –utasított, amit azonnal követtem is. A fenekemet az asztal széléhez húzta, előre tudtam, hogy mit tervez. Már csak a tudattól lihegtem és éreztem, ahogyan forrni kezd a vér az ereimben. BaekHyun felhúzta az egyik lábamat és a térdhajlatomba csókolt, majd haladt szépen felfelé. Kirázott tőle a hideg, eszméletlen érzés volt. Elérte a combomat, majd áttért a másik lábamra is. Ugyanezt eljátszott, én pedig már alig bírtam magammal, de türelmesen vártam. A vádlimon húzta végig ajkait, amit már nem bírtam ki mocorgás nélkül. Lehúzta rólam a bugyimat, mire megfeszültem, ő pedig megcsókolt, ott. Hangosan felnyögtem, mire egy morgásszerű hangot hallottam felőle. Csukott szemmel tűrtem a kényeztetését. A mellkasom sűrűn járt fel-le, kezemet a hajába vezettem.

            - Úhristen Baek –nyögtem hangosan- Kérlek, akarlak!

Abbahagyta és gyorsan ölbe kapott, majd a kanapéhoz vitt. Letett rá, levette a ruháit és combjaim közé térdelt. Érzékien végig nyalt az ajkaimon, majd nyelvét visszacsúsztatta ajkaim közé. Boldogan kezdtem el játszadozni az újonnan kapott testrésszel, miközben hihetetlenül lassan belém hatolt. Szájába nyögtem, ő pedig még szélesebbre nyomta a térdeimet. Először meg sem mozdult, csak várt.

            - Imádlak érezni magam körül –nyögte csukott szemmel. Annyira megérintett ezzel a kijelentésével. Végig simítottam arcán, mire vágyakozó szemekkel meredt rám. Ujjaimat felvezettem barna hajába, de még mindig nem mozdultunk. Néztük egymást, elmerengtünk egymás arcán. Egy aprót hullámzott csípőjével, mire lehunyt szemekkel nyögtem egy aprót.

           - Annyira szeretlek –sóhajtotta és lehajolt, hogy meg tudjon csókolni és végre normális tempóban kezdett el mozogni. Igaz semmit nem sietett el, de nem is kellett. Ez tökéletes ellentéte volt a tegnapinak. Lágy, érzéki mozdulatok, az egész a szeretkezésről szólt és kettőnkről. 

Átöleltem csípőjét a lábammal, kezeimmel a hátát, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz. Hátrahajtottam a fejemet, ahogyan épült fel bennem az orgazmusom tornya.

Mélyen csókolta a nyakamat, keze bekúszott a hátam alá és magához préselt.

            - Baekieh ohh

            - Nekem is kicsim ahh –hörögte. Egy utolsó lökés után értük el mindketten a csúcsot. Egymás nevét nyögtük felváltva, majd teljes testsúlyával rám nehezedett.

            - Én is szeretlek –húztam végig tenyeremet széles hátán.

Másnap már haza is mentünk Baek szüleitől. Nagy kő esett le a szívemről, mert jól sikerült a szombat. Mai nap viszont még pihenő volt és ezt ki is szeretném használni. Egy jó ötlet jutott eszembe, ami remélem a jó irányba fog elsülni.

            - Elmentem, hamarosan jövök –hajoltam barátom felé és csókoltam meg fejjel lefelé. Kai csak mosolyogva pillantott ránk, majd visszafordult a TV-hez.

            - Hova mész? –kérdezte összehúzott szemöldökkel.

            - Egy pár dolgot el kell intéznem a városban –adtam egyszerű választ, ekkor viszont jó barátnőm robogott mellém.

            - Indulhatunk –örvendezett, erre viszont a párja sem ült tovább nyugodtan.

            - Állj! Ti ketten sántikáltok valamiben –mutogatott ránk.

            - Nem tölthetünk el együtt egy kis időt? –karoltuk át egymás vállát. Erre már ők sem tudtak, mit mondani, ezért gyorsan kiiszkoltunk a lakásból.

Rengeteg boltot végigjártunk, nagy szatyrokkal telítettük meg a csomagtartót, de közben remekül szórakoztunk. Tény, hogy már ezer éve nem voltunk ketten és már mindkettőnknek nagyon hiányzott.

Miután sikeresen bevásároltunk, kitettem YoRint a lakásánál, majd hazaindultam. Minden dolgot barátnőmhöz vittünk, hogy a fiúk meg ne lássák.

            - Srácok szeretném, ha este hétkor mindegyikőtök lemenne a partra –jelentettem ki, mikor szépen összegyűltünk a nappaliban.

            - Miért? –visszhangzott egyszerre a szobában.

            - Tudtam, hogy terveztetek valamit –nézett rám sunyin Kai.

            - Majd mindent megtudtok, de a lényeg, hogy ne késsetek! –zártam le a témát ezzel. Én már délután elmentem barátnőmért, majd együtt lementünk, hogy előkészítsük a terepet. Úgy fél óra alatt készen is lettünk, remekül nézett ki a hely, meg voltam elégedve a teljesítményünkkel. Pontban hétkor meg is jelentek a többiek.

            - Wow, ezt ti csináltátok? –néztek körül. Az egész helyet kiraktuk fáklyákkal, volt egy tűzrakó hely, ami köré le lehetett ülni. Asztalokon kirakva rengeteg, ínycsiklandozó étel, italok, meg minden, amire szükségünk lehet.

            - Igen, hogy tetszik? –kérdeztük kíváncsian.

            - Ez fantasztikus –bólogattak elismerően- De milyen okból?

            - Mindjárt meglátjátok –döntöttem oldalra a fejemet, mert megláttam, hogy megérkezett a többi vendégem is. Értetlenül pislogtak egymásra, majd rám.Végre nyugodtan találkozhatott a két csapat.

            - Tudom, hogy nem értitek, és azt kérdezi mindenki, hogy mit keresünk itt? Szeretném, ha kijavítanánk azt a hibát, amit az ismerkedésnél követtünk el. Tudom, hogy nem lesztek egyből puszipajtások és nem is várom el, de próbálkozni lehet. Szóval itt ez a hely és gondoltam jobban megismerhetnétek egymást. –magyaráztam az ötletemet, majd vártam a válaszokra, reakciókra. Először csak csendben méregették egymást, majd a két főnök szólalt meg először.

            - Támogatom az ötletet –jelentette ki Suho.

            - Én is. És majd meglátjuk, hogy hova lyukadunk ki –szólt hozzá Kris, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Szépen koccintottunk közösen, majd leültünk a tábortűz köré. A hangulat tényleg jó volt, már besötétedett, nevetgéltünk a tűz körül, meséltünk egymásról, míg elő nem került egy gitár. Játszani kezdtünk, meg énekelni. Ekkor hallottam meg, hogy BaekHyunnak gyönyörű hangja van. Teljes átéléssel hallgattam, ahogyan a fülembe dúdol. Terpeszben ült, én elfoglaltam méltó helyemet előtte, miközben hátulról ölelt.

Azt vettem észre, hogy mindenki jól érzi magát. Kezd oldódni a hangulat és ki tudja, lehet hónapok múlva már teljesen jó viszonyba lesz egymással a két csapat. Mindenesetre boldog vagyok, mert így két kis fél családból, most rátaláltam egy hatalmasra. És ez így a tökéletes.

44. rész

BaekHyun szemszöge

Fogai erősen szántották fel a bőrömet, keze bejárta az egész felsőtestemet. Tenyerem a combjára csúszott, onnan pedig fel a fenekére, amibe jól belemarkoltam.

            - Csak nem beindultál? –nézett rám kuncogva.

            - Lien, nem vagy tudatába mit csinálsz –lihegtem. Magamban egyáltalán nem akartam, hogy leálljon, de tudom, hogy nem lenne helyes.

            - Ó, dehogynem. Kitisztult a fejem és nagyon kívánlak –nyalt végig a kulcscsontomtól az államig, amiket édes csókokkal lepett el

            - Lienh –martam bele a karjába, de ő egy mozdulattal nyomta kezeimet a matracba a fejem két oldalán. Fogalmam sincs, hogy honnan volt ennyi ereje, de még jobban beindított, hogy ő irányított. Végre érezhettem ajkait az enyémen, amit egy jóleső sóhajjal jutalmaztam. Nyelveink kétségbeesetten kapaszkodtak egymásba.

            - Ohh BakHyun –nyögte, miközben kis csókokkal haladt egyre lentebb. Végig a mellkasomon, a hasamon, míg el nem érte csípőmet. Forró, nedves izmával írt le kis köröket, majd csak azt vettem észre, hogy elengedte a kezeimet szorításából és nadrágomat hámozza le rólam. Egy alsóban feküdtem alatta, de sejtéseim szerint az sem lesz sokáig rajtam. Felé akartam nyúlni, de hirtelen felült.

            - Ne mozdítsd el a kezeidet! Ha hozzám érsz, itt hagylak! –mondta keményen.

            - Ezt te sem gondolhatod komolyan? Hogy tarthatnám itt, érezni akarlak!

            - Türelemjáték édes –mászott vissza az arcomhoz, majd újból megcsókolt. Áttért a fülem rágcsálására, majd a nyakamat szívogatta, harapdálta. Egyre nagyobb sóhajok törtek fel belőlem, ki voltam éhezve rá. Főleg, ahogy éreztem, amint egyre több vér tódul az alfelembe, ami felett ott lebegett kerek feneke. Az alsóm kezdett egyre szorosabb lenni, amit ő is megérzett. Ajkammal játszadozott, miközben észrevétlenül lement a keze és jó erősen rámarkolt a már nem kis dudoromra.

            - Uhh –adtam hangot a hirtelen érzésnek.

            - Kezdesz éledezni –kuncogott közel az arcomhoz.

            - Lien, kérlek, hadd szeretkezzek veled! –hangom halk volt és vágyakozó.

            - Nem. Előbb még játszok egy kicsit –nevetett édesen.

Szépen lassan lehúzta az alsómat, ami még jobban az őrületbe kergetett. Egyre szaporábban vettem a levegőt, pedig még csak hozzám sem ért.

            - Miért van rajtad ennyi ruha? –lihegtem, felkönyökölve.

            - Mindjárt segítünk a problémádon –mosolygott huncutul, majd a csípőm felé térdelt és egy mozdulattal megszabadult a felsőjétől. Szemeim csak úgy itták a látványt. Szép, formás mellei, feszes hasa, törékeny felsőteste. Felé akartam nyúlni, de kezeimre csapott.

            - Vissza az ágyra! Ha hozzám érsz, abbahagyom! –intett rendre.

Visszaejtettem fejemet a puha matracra, majd újból megéreztem ajkait a hasamon. Kezei oldalamat cirógatták és halk cuppogó hangok törték meg a szoba csendjét, a sóhajaim mellett.

Aztán abbamaradt a kényeztetés és csak vártam. Vártam. Ekkor csapott le rám, ott. A legbecsesebb tagomon. Megfeszült a hátam és tüdőmbe akadt a levegő, majd rám nézett.

            - Emlékszel, hogy legutóbb nem engedtem, hogy velem ilyeneket tegyél? Most már bármit megtehetsz velem BaekHyun –nyomott egy csókot a mellkasomra- Mert szeretlek. És ezt fogom most tenni veled –kuncogott és már szájában is voltam. Megmarkoltam az ágyneműt, hogy véletlenül se érjek hozzá.

            - Uhh bébi –nyögtem.

Kezeivel tartotta a csípőmet. Teljesen kiörült a fejem, csak rá koncentráltam és az érzésre. Arra az érzésre, amit ő nyújtott nekem. Az a lány, akit mindennél jobban szerettem és mindenét birtokolhatom innentől. Hangosan felnyögtem és kezdtem érezni, hogy nem sok kell az élvezethez.

            - Lienhh, el fogok menni –nyöszörögtem halkan- Kérlek, hagyd abbahh!

Csak nem maradt abba a kényeztetés, így én sem bírtam már magammal. Felültem, megragadtam a vállát, felhúztam magamhoz és már a szájába is törtem nyelvemmel. Az agyamat mintha elborította volna egy ködfelhő. Nem bírtam magamnak parancsolni, akartam. Mindennél jobban vágytam rá.

            - Benned akarok elmenni –daráltam és lenyomtam az ágyra. Combja mellé térdeltem, hogy gyorsabban megszabadíthassam a nadrágjától. Ahogy leráncigáltam, eldobtam valahova a szoba egyik távoli pontjára. A bugyiját is lehúztam, majd a melltartója is a földön végezte. Kapkodta alattam a levegőt, visszamásztam és szemeibe néztem.

            - Kérlek Baekie –karolta át a vállamat. Egy érzéki, tüzes csókkal jutalmaztam, majd egy határozott mozdulattal belé csapódtam. Hangosan nyögött a számba, ami valamennyire elnyelte a magas hangokat.

            - Istenehhm, hiányoztál –lihegte csukott szemekkel.

            - Te ish kicsim –hörögtem, miközben gyors tempóban mozogtam benne. Most nem a lassú, szeretkezésnek volt itt az ideje. Mindketten felhevült állapotban voltunk, vágytunk a másik érintésére. Megállás nélkül hajtottam magunkat a gyönyör felé. Erősebb, mélyebb lökéseimnél, körmei a hátamba mélyedtek, de egyáltalán nem foglalkoztam velük.

            - Ahh Lien –ziháltam.

            - Baek hmm BaekHyunhh –hajtotta hátra a fejét, így azonnal betámadtam pucér nyakát. Egy kisebb, nem túl látványos kiszívást hagytam ott. Ő az enyém, senki másé. Egyre hangosabb hangok törtek fel belőle, ahogyan épült fel bennünk az orgazmus. Ajkaira tapadtam, hogy megpróbáljam elfojtani ezeket a nyögéseket. Közben veszett jó érzés volt hallani őket, mert ezt én váltom ki belőle.

            - Gyerünk kicsim, élvezz el! –lihegtem a szájába.

Több sem kellett neki. Teste megfeszült alattam, körmei a hátamat karistolták és csukott szemmel érte el a gyönyört. Hangosan mondogatta a nevemet, miközben egész testében remegni kezdett. Villámcsapásként ért el engem is az orgazmus, így megtöltöttem forró nedvemmel. A nevét mondogatva élveztem el. Löktem pár utolsót a csípőmmel, majd fáradtan estem zilált testére. Mindkettőnknek nedves tincsek tapadtak az arcunkra és hosszú percekig kapkodtuk a levegőt. Lábai leestek a derekamról, fejem a nyakában, miközben elterültem rajta. Mellkasa fel-le járkált és minden egyes levegővételkor az enyémnek nyomódott.

            - Ez már nagyon hiányzott –mondta ki nehezen.

Valamennyire már sikeresen lenyugodtunk, de egyikünknek sem volt ereje megmozdulni.

            - Nekem is. Valami fergetegesen jó volt –válaszoltam még mindig kábán.

            - Szerintem is –kuncogott.

Minden tartalékolt energiámat összeszedve könyököltem fel és néztem csillogó szemeibe. Kipirult, sugárzó arccal és szeretett teljes tekintettel fürkészett engem.

            - Nagyon szeretlek Lien és köszönöm, hogy bízol bennem –suttogtam őszintén.

            - Persze, hogy bízom. Akkor még korai volt, de már nem. Én is szeretlek és veled akarok lenni. –ismerte be szerényen. Fel se fogtam, hogy alig tíz perce milyen vadmacska volt. Bár mind a kettő tetszett és az ilyen szexet meg bírnám szokni.

            - Meg volt az ünnepi hancúr? –mosolyodtam el.

            - Az biztos –bólintott elismerően.

Ásított egy nagyot, és láttam, hogy erősen ellenkezik lecsukódni készülő pillái ellen.

            - Hosszú nap volt, aludjunk kicsim! –húztam magunkra a takarót, mivel eszem ágában sem volt leszállni róla. Nyomtam egy puszit még a hajába, de ekkor már édesen aludt alattam. Arcának döntöttem az enyémet és hagytam, hogy elragadjon a fáradtság.

Lien szemszöge

Haloványan érzek valami lágy simogatást a vállamon, arcélemen, hajamon. Aztán két puha ajkat a bőrömön és megcsap egy ismerős illat. Az illat, ami megnyugtat, és ami elvarázsol. BaekHyun. Nyöszörgök párat jelezve, hogy testi funkcióim kezdenek életre kelni.

            - Jó reggelt szépség! –fúrja bele orrát a hajamba.

            - Hmm –mormogom, mire kuncogni kezd.

Lassan kinyitom a szememet és szembetalálom magam mosolygós arcával. Pár centi van közöttünk, ekkor veszem észre, hogy még mindig rajtam fekszik, bár nem is akarom, hogy felkeljen.

            - Hogy aludtál? –piszkálgatta az egyik tincsemet.

            - Jól és te? –nyújtottam ki elgémberedett végtagjaimat.

            - Istenien, főleg a kis akciód után –mosolyodott el kajánul, mire elfordítottam fejemet.

            - Ne haragudj –sütöttem le szemeimet.

Nem erősen, de határozottan megfogta az államat és kényszerített, hogy csokoládé barna szemeibe nézzek.

            - Ugye ezt te sem gondolod komolyan? Lien, annyira szükségem volt már rád, hogy azt el sem tudom mondani

            - Nekem is rád –öleltem át széles hátát, majd egy jó hosszú reggeli csókban forrtunk össze.

            - Ma elmegyek anyáékhoz, mert mér régen láttam őket –szakította meg nyelvcsatánkat- És szeretnélek bemutatni nekik –jelentette ki egyszerűen, bennem viszont hirtelen megnőtt a pánik érzet.

43. rész

 Lien szemszöge

Az én nevemet mondták. Az előbb az én nevemet mondták ki! Az agyam nem volt képes feldolgozni ezt, majd csak azt vettem észre, hogy NaeSang szorosan ölel és a lábaim már visznek is a dobogó felé. El sem hiszem, hogy sikerült. Letörölhetetlen mosoly terül el az arcomon és könnyes szemmel rázok kezet a sportágunk elnökével, majd magasba tartom az arany kelyhet. Előttem a lelátó, hatalmas tapsvihar, őrjöngő tömeg, de csak hallom őket, mivel látni nem látok. Sós cseppek töltik meg a szememet és a boldogságom vakít. Lejövünk az emelvényről, majd visszamegyek a folyosóra. Mondanak még pár dolgot, de nem is figyelek oda. Úgy tíz perc múlva már indulhattunk is vissza a terembe, onnan mi viszont egyből arra a helyre mentünk, ahol bemelegítettem, mivel megbeszéltük a többiekkel, hogy ott találkozunk majd. Mire odaértünk már ott voltak és boldogan vetettem bele magamat BaekHyun karjaiba. Nem messze tőlünk álltak Layék, de most nem is tudtam és nem is akartam visszafogni magamat. Erősen szorította a derekamat, míg én a fejemet a nyakába temettem. Lábaim nem értek le a talajra, de biztonságosan tartott engem. Éreztem, ahogyan elhúzódik, így én is ránéztem és már faltuk is egymást. Szerintem még sosem esett ilyen jól egyetlen csókja sem. Mielőtt elszakadtunk volna talpaim alatt újra érezhettem a szilárd talajt. Mosolyogva néztem ismét csokoládé barna szemeibe, míg arca kezeim között pihent. Tenyere a derekamon állapodott meg és szótlanul bámultunk egymásra.

            - Annyira büszke vagyok rád. Nálad jobban senki sem érdemelhette volna meg. –suttogta édesen.

            - Köszönöm Baekie.

            - Faljátok egymást még egy ideig vagy hagyod Baek, hogy más is hozzá férjen? –nevetett rajtunk ChanYeol. Éreztem Lay dühös pillantását, de már nem foglalkoztam vele.

            - Senki nem férhet hozzá, csak én! –jelentette ki határozottan a barátom, majd a többiek is gratuláltak, aztán testvérem is, meg szépen mindenki. Hirtelen valaki berontott a körbe és majdnem felborított, akkora lendülettel vetődött a nyakamba. Végül kiderült, hogy YoRin szorította ki belőlem a szuszt is.

            - Lien, annyira boldog vagyok. Olyan sokat dolgoztál érte és ezt más nem nyerhette volna meg. –darálta, miközben el nem engedett.

            - Köszönöm. –nevettem rajta, majd nehezen elengedett, ekkor vettük észre, hogy kuncogva vesznek minket körbe.

            - Aranyosak vagytok, de kérem vissza a barátnőmet. –húzott magához Baekie.

            - Én is az enyémet. –jelentette be Kai, átfonva YoRin derekát. Egy percre mindenki elhallgatott, majd nevetve öleltem át őket egyszerre.

            - Végre kimondtátok, istenem mennyit vártam erre. –ujjongtam.

            - Hát, kiderült. –pirult el barátnőm, mire Kai csak belepuszilt a hajába.

Páran még odajöttek gratulálni, az egyik újság feltett néhány kérdést. Úgy egy óra alatt meg tudtam szabadulni mindentől és végre nyugodtan leülhettem az öltözőmbe. Idejöttek a többiek is, amíg én elintéztem a dolgaimat.

            - Elfáradtam. –huppantam le BaekHyun mellé, aki átvetette karját a vállamon.

            - Pedig most kezdődik az este. –kacsintott ChanYeol. Ekkor tudtam meg, hogy egy kis iszogatást terveztek le a partra. Március közepéhez képest elég jó volt már az idő. Persze az éjszakák még hűvösek, de elég volt egy kisebb kabát is.

Összeszedtem minden cuccomat, átöltöztem, elköszöntem az emberektől és végre visszatérhettem a normális életemhez. YoRin velem jött, míg a többiek kimentek a kocsihoz.

            - Szóval a legjobb barátnőm a legjobb barátommal jött össze. –karoltam át a vállát, miközben kifelé vettük az irányt.

            - Igen, haragszol? –torpant meg egy pillanatra.

            - Már miért haragudnék? Nagyon örülök nektek, bár fura lesz látni, mikor egymást faljátok, meg hallani az eseményeket, de boldog vagyok.

            - Azért néha mesélhetek majd?

            - Persze. Mindenről tudni akarok! –folytattuk a sétánkat nevetve.

Egy óra múlva már a parton voltunk. Sok barátunk eljött, rajtunk kívül voltak még vagy húszan, beleértve Taoékat is. Meg is lepődtem, mikor megláttam, hogy itt vannak.

            - Én hívtam meg őket. –válaszolta Baekkie a gondolatomra- Hátha jobban összeszoknánk. –tette hozzá, mire csak elmosolyodtam és egy jó, nyelves csókot adtam neki.

            - Imádlak. –suttogtam a szájába.

            - Én is téged. –fonta össze az ujjainkat, és a bulizó tömegbe vetettük magunkat. Mikor már négyen jöttek oda, hogy koccintani akarnak velem a sikeremre, kezdtem elveszteni az önuralmamat. Kóválygott a fejem és megállás nélkül mosolyogtam.

            - Jól vagy? –jött oda hozzám valaki, de nem láttam. A hangja ismerős volt, bár nem tudtam rájönni, hogy ki- Gyere, menjünk egy nyugodtabb helyre! –kezdett el húzni, én pedig szótlanul követtem. Pár méterre mentünk csak, ahol leültünk az egyik sziklára.

            - Jobb? –kérdezte kedvesen. Ekkor néztem rá és ismertem fel a segítőmet, aki nem más, mint Lay. Kicsit furcsálltam a helyzetet, hogy vele vagyok kettesben.

            - Igen, köszi. –fordítottam el a fejemet, így a víz háborgó hullámait csodálhattam.

            - Gratulálok még egyszer, nagyon büszke vagyok rád.

            - Köszönöm. –motyogtam halkan.

            - Annyira bánt, hogy már nem vagy az enyém. –erre már muszáj volt a szemébe néznem.

            - Lay, kérlek, ezt fejezzük be! Én túlléptem és jobb lenne, ha te is. Szeretném, ha barátok lennénk, nem feszengenénk, ha együtt vagyunk.

            - Tudom és próbálom, de nehéz. Rossz mással látni.

            - Miért nem keresel te is valakit?

            - Még nem szeretnék egy újabb kapcsolatba belemenni. Még nem vagyok túl rajtad.

            - Sajnálom, ha fájdalmat okoztam neked. –ismertem be halkan.

            - Ugyan, én mennyit bántottalak az elmúlt időben. –mosolyodott el keserűen.

            - Felejtsük el!

            - Szeretném, ha boldog lennél és úgy veszem észre, hogy BaekHyun mellett az vagy.

            - Boldog vagyok. –mondtam határozottan.

            - De remélem tudod, hogy bármikor számíthatsz rám?

            - Tudom és köszönöm. –fogtam meg a kezét mosolyogva, majd visszaindultunk. Megkönnyebbültem, hogy meg tudtuk beszélni és szerintem jó úton haladunk mindketten.

            - Minden rendben? Eltűntél? –aggódott Baek.

            - Persze, jól vagyok. –bújtam hozzá, jó szorosan. Most valahogy sehol máshol nem akartam lenni, csak a karjaiban.

            - Lien, biztos nem történt semmi? –kérdezte félve pár perc után.

            - Tényleg, csak ez most olyan jól esik. –fúrtam bele orromat a mellkasába. Éreztem, ahogyan megkönnyebbül és szorosabban von magához.

BaekHyun szemszöge

Olyan fél kettő körül kezdtek szállingózni az emberek. Szegény Lient eléggé leitatták és láttam rajta mennyire fáradt. Már KyungSoo, Sehun és Suho is elmentek. A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy jobb lenne, ha mi hazamennénk.

            - Kicsim, menjünk! –karoltam át Lien derekát. Az utolsó negyedórában csak ült és vizet ivott, így valamivel tisztábban képben volt vele, hogy mi történik.

            - Aludni szeretnék. –mormogta aranyosan a nyakamba. Édes lehelete csiklandozta a bőrömet, teste az enyémnek préselődött, támasztékként kiabálva. Muszáj volt észnél lennem, különben itt a homokban rávetettem volna magam.

Elköszöntünk a még itt maradt emberektől és végre elindultunk haza. Húsz percre voltunk a lakásunktól, amit elég lassú tempóban tettünk meg.

Előttünk ment ChanYeol és a legújabb szerelmes párocskánk. Nem sokkal utánuk ballagtunk mi csendben, mikor Lien hirtelen felkapta a fejét.

            - Tudod, mit csináltunk már nagyon régen? –nézett rám boldog arccal. Úgy látom most kivirult.

            - Mit? –fordítottam felé az arcomat, mire a fülemhez hajolt és kéjesen belesuttogta.

            - Olyan régen szeretkeztünk. –hajolt el aztán kuncogva- Hiányzol Bakkie. –cirógatta mutatóujjával a mellkasomat.

            - Lien, fáradt vagy és kicsit ittas, ezt majd holnap. –próbáltam nem kimutatni, hogy legszívesebben itt az úton leteperném. Főleg, ha nem sétálnának előttünk a barátaink.

            - Nem vagyok részeg! –nézett rám sértődötten.

            - Nem is azt mondtam. –nevettem rajta. Annyira édes volt.

            - Már nem kívánsz? –biggyesztette le az ajkát.

            - Hogyne kívánnálak, nagyon is. –húztam magamhoz egy csókra- De most menjünk haza! –simítottam végig gyönyörű arcán. Megrántotta a vállát és az út további részében nem szólalt meg. Szerencsésen haza vergődtünk. Többiek azonnal eltűntek, gondolom YoRin Kaijal alszik. Mi is eltántorogtunk Lien szobájába, ami már az enyém is voltgyakorlatilag. Megálltunk az ágya előtt, lehámoztam róla a kis kabátját, majd hirtelen fordult velem szembe és mosolyogva meredt rám. Felhúztam a szemöldökömet, de mire észbe kaptam már az ágyán feküdtem, ugyanis egy mozdulattal lökött le rá. Kuncogva a csípőmre ült, miközben lehámozta rólam a pólómat.

            - Lien, mit csinálsz? –szedtem szaggatottan a levegőt. Kívántam, őrülten, de fáradt és nem igen van tisztába vele, hogy mit is tesz.

            - Akarlak BaekHyun. Most. Azonnal. –és ajkai már a nyakamon munkálkodtak.

42. rész

Lien szemszöge

Kikerekedett szemekkel néztem magam mögé, majd az állam, hatalmasat koppant a padlón.

- T-ti? –dadogtam össze-vissza.

- Szerinted kihagynám a hugicám egyik legfontosabb versenyét? –mosolygott Tao. Nem tudtam, mit mondani ezért csak cselekedtem. Kuncogva a nyakába ugrottam és szorosan öleltem, amit rögtön viszonzott is.

- Köszönöm. –álltam vissza a talajra és néztem rá, meg a többiekre.

- Ez neked is fontos és nekünk is. –lépett mellém Luhan, majd ő is a karjaiba zárt. Végül Tao átnézett felettem és már majdnem kedvesen köszönt a fiúknak. Meg is lepődtem, de nagyon örültem, hogy kezdenek megbékélni egymással. Ők is helyet foglaltak pár méterrel a csapatom mellett és onnan figyeltek. Teltek az órák, egyre idegesebb lettem, majd elértünk ebédig. Semmi étvágyam nem volt, az utolsó dolog, amit ebben a pillanatban csinálni akartam az az evés. NaeSang viszont dühösen meredt rám, mikor kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó falatozni.

- Lien, muszáj lesz! –mondta határozottan és keményen.

- De nem bírok, majd eszek utána. –próbáltam alkut kötni vele, de nem ment.

- Az este lesz, szóval nem! Most eszel és kész! –nehezen elvettem tőle egy kis dobozt, ami tele volt feldarabolt gyümölcsökkel. Jó, lehet ezzel meg tudok birkózni. Taoék elmentek valamerre, így leültem BaekHyunékhoz. Barátom mellé ültem, szorosan hozzábújtam, ő pedig lábaimat megfogta és az ölébe húzta. Vádlimon pihentette kézfejét és megnyugtatóan mosolygott rám. ChanYeolék szokásosan hozták a formájukat, így szinte megfulladtunk a nevetéstől. Közben elmajszolgattam a gyümölcs darabokat és be kell látnom, hogy jól estek.

- Lien, lassan ugrani is kellene. –jött oda NaeSang.

- Megyek, egy perc! –még visszanéztem a többiekre, Baek megfogta az államat és szorosan tartotta a fejemet, amíg egy hosszú, édes csókot nyomott ajkaimra. Kuncogva váltam el, majd nyomtam egy gyors puszit a szájára és már mentem is vissza a szőnyegre. Egy alapos átmozgató bemelegítés után, neki kezdtem a kisebb ugrásoknak és haladtam a nagyobbak felé.

Minden jól ment, átmentem fejben az összes gyakorlatomon, a nehezebb elemeket többször átgyakoroltam és már jöttek is a lányok, hogy ideje átöltöznöm.

Még egyszer visszamentem a többiekhez; először Taoékhoz. Szorosan megöleltem testvéremet, majd Luhant is, meg mindenki mást.

            - Gyerünk hugi, meg tudod csinálni! –karolt át bátyám.

            - Köszönöm és köszi, hogy eljöttetek. Ez sokat jelent. –néztem végig rajtuk, majd átmentem a másik csapatomhoz. Channie azonnal felkapott és megpörgetett, majd nevetve letett. Kaihoz fordultam, aki magához húzott, majd YoRin is, és a többiek. Utoljára BaekHyun maradt, aki azonnal megragadta a derekamat és a nyelve már a számban. Nem akartam nagyon túlfűtött csókot, mert nem messze tőlünk Layék figyeltek és még kicsit kínos ez az egész helyzet. Óvatosan eltoltam magamtól, ő pedig végig simított az arcomon.

            - Fantasztikus leszel Lien. Gyönyörű vagy. –suttogta közel hozzám.

            - Köszönöm Baekie, szeretlek.

            - Én is téged. –egy szűzies csókot lehelt még ajkaimra, majd elmentem HaNaékkal öltözni. Fél óra múlva teljesen készen, szorítóval a lábamon, idegesen álldogáltam abban a teremben, ahova már csak a versenyzők és az edzők mehettek. Kiláttam a lelátóra és láttam, ahogyan ott ülnek a fiúk, egymástól némi távolságra. Szőnyegre hívták az előttem lévő lányt, az agyam pedig teljesen kikapcsolta a külvilágot. Csak a verseny számított.

BaekHyun szemszöge

Hamarosan Lien jön, mi pedig felültünk a lelátóra. Egyik oldalamon YoRin ült, aki mellett Kai, így legalább egy hozzáértő kommentálhatta nekünk a versenyt.

            - Mit kell tudnunk? –kérdezte Sehun a mellettem ülő lányt.

            - Hát ez bonyolult. A lényeg, hogy a kellék használata nem törhet meg. Ha elejted, elrepül vagy megszakad a sor, akkor az pontlevonás. –magyarázta. Ekkor viszont bejelentették Lient, így mindenki a szőnyegre meredt. Hatalmas mosollyal az arcán lépdelt ki, majd beállt egy számomra lehetetlennek tűnő pózba. Gyönyörűen nézett ki, csak úgy ittam a látványát. Megszólalt valami sípszerű hang, ő pedig mozogni kezdett. Az állam a padlón hevert, de ha jól láttam a többieknek is, kivéve YoRinnek, aki boldogan bólogatott mellettem.  Eszméletlen, hogy miket tud, fel sem fogom.

            - Eddig nagyon jó. –szólalt meg a szakértő mellettem, de le nem vettük a tekintetünket a barátnőmről. Karikával kezdett és tökéletesen bánt vele. Legalábbis én így vettem észre, nem tudom, hogy voltak-e hibái vagy rontott-e, de számomra tökéletes volt. Vége lett a számnak, ő pedig integetve ment le a szőnyegről. Nem sokára megint ő jön. Most meg kell várnunk, míg vége a négy számának és csak akkor mehetünk le hozzá.

            - Milyen volt? –fordultam azonnal YoRinhoz.

            - Én nem láttam benne hibát, folyamatos volt és precíz. Ki tudja, a bírok, hogy látják? De jó kezdés. –biztatott kedvesen. Láttam, ahogyan Kai megfogja a kezét, mire a lány elpirulva néz rá. Már mindenki tudja, hogy mi folyik kettőjük között, igazán kijelenthetnék.

Nem telt bele negyed órába és megint Lien lépett a színpadra, ezúttal buzogánnyal. Ez a szer nem, tartozott a kedvencei közé, de azt tudom, hogy a labdát utálta a legjobban. Egy másik ruha volt rajta és ismét csak tátott szájjal néztem a műsort. Hihetetlen, hogy ez a gyönyörű lány az én barátnőm.

A második száma is jól sikerült, most viszont jön a nehéz terep. Ugyanis nem sokára labdával lép a szőnyegre. Mikor harmadjára is megjelent a szőnyegen, éreztem, ahogyan mellettem a fiatal lány megfeszül. Ő is ideges volt a szerelmem miatt, nem csak én. Elkezdődött a zene, ő pedig lassan mozogni kezdett. Eddig csak gyors ütemekre táncolt, most viszont egy komolyabb, lassabb hang csendült fel. A széles mosoly helyett most erős, koncentráló arcot láthattam rajta. Szinte éreztem, hogy ő mennyire izgul, hiszen ettől félt a legjobban. Oldalra pillantottam a testvérére, aki a szája előtt összekulcsolt kezekkel bámulta a szőnyeget. Láttam mennyire izgul a húgáért. Pár másodperc maradt hátra a számból és látványosan észrevehető volt Lienen a megkönnyebbülés, mikor már csak a végső pár mozdulat maradt hátra, majd elhalkult a zene. Hatalmas tapsvihar és barátnőm boldog arca. Tartotta a feszes testtartás, míg lesétált a szőnyegről, de aztán szinte szökdécselve ugrott NaeSang nyakába. Annyira profi volt eddig és csak a szalag maradt hátra, amiben a legjobb.

            - Innentől ez gyerekjáték. –tette a lábamra kezét YoRin.

            - Rontott? –fordult hátra KyungSoo, aki előttünk ült Suhoval.

            - Egyszer kicsúszott a kezéből a labda, de alig volt észrevehető. Biztosan vonnak le tőle, de az semmiség. –magyarázta- A szalagban viszont verhetetlen. Néztük a régebbi eredményeit, pontszámait és senki nem tudtam még legyőzni ebben.

Büszkeséggel töltött el, amit hallottam. És tényleg az voltam. Liennek csodálatos eredményei voltak és lesznek. Örülök, hogy részese lehetek a sikereinek.

Az utolsó gyakorlatával lépett a szőnyegre. Megkönnyebbült, őszinte mosoly látszódott rajta. Tudtam, hogy nem izgul, ami engem is megnyugtatott egy kicsit. Ismét egy vidám zenét hallhattunk, majd barátnőm kecses mozdulatai tűntek fel. Olyan profin bánt a szalaggal, ezt még én is láttam, pedig nem vagyok szakértő. A többi versenyző meg sem közelíti ezt a számot. Mintha a kelléke és ő egy test lenne, teljes összhangban voltak. Olyan szép ugrásokat csinált, olyan könnyedén, lazán, hogy csak ámultam. Tökéletes befejezés és a stadion egyszerűen megőrült. Azt vettem észre, hogy Liennek elég nagy híre van ebben a sportban, sok embert hallottam róla beszélni. Ahogy lement a szőnyegről, azonnal elindultunk, hogy találkozhassunk vele. A sor hátulján maradtam, de mikor láttam Taoék kicsit szomorkás pillantást, feléjük sétáltam.

            - Nem jöttök le? –kérdeztem a bátyától kedvesen.

            - De, mindjárt megyünk. –mosolyodott el, mire bólintottam és a fiúk után siettem.

Láttam, ahogyan Lien Kai nyakába ugrik és boldogan ölelgetik egymást. Megvártam, míg mindenki mond pár szót neki, majd felé indultam. Ahogy észrevett, azonnal elmosolyodott és ugrálva csapódott a mellkasomnak. Szája máris az enyémen és boldogan csókoltam vissza.

            - Eszméletlen voltál kicsim. –suttogtam közel szépséges archoz. Ekkor viszont megérkeztek a többiek, így Lien intézett felém egy bocsánatkérő pillantást, majd szépen megölelgetett ott is mindenkit. Beszélgettünk még egy kicsit, ő is elmondta, hogy miket rontott, aztán nekünk vissza kellett menni, mert kezdődött az eredményhirdetés. Aki itt nyer az tovább jut a világbajnokságra, aztán még egy válogató és innen kerülnek ki az olimpiára. Tudom, hogy Liennek az a célja és szerintem elég esélyes is rá.

A nevesebb emberek ott állnak a dobogó mellett, lent a folyosón pedig Lienék tartózkodnak. Kihirdették a harmadik helyet, a másodikat és jött a mindent eldöntő pillanat. Szorítottam YoRin kezét, ő Kaiét és így egy szép láncot alkottunk.

            - Az első hely pedig Huang ShuLien, Koreából. –hallottuk meg a hangosbemondó gépies hangját, majd a kivetítőn Lien szárnyaló arcát.

41. rész

BaekHyun szemszöge

Az utóbbi időben nem is találkoztam Liennel. Napközben szinte egyáltalán nem látom, este pedig olyan fáradt, hogy a fürdéshez is alig van ereje. Ezért találtam ki egy kis meglepetést, amiben Kai és YoRin is segített.

            - Baek, kérlek áruld el! –kérlelt Lien negyed óra séta után.

            - Hamarosan meglátod édes. –kacsintottam rá, majd mentünk tovább. Már teljesen sötét volt, az emberek ilyenkor már nem igen járkálnak az utcákon. Lassan közeledünk, ezért hirtelen mögé lépek és kezeimmel eltakarom a szemét.

            - M-mit csinálsz? –remegett a hangja, de én csak óvatosan toltam előre. Pár lépés után megálltunk, füléhez hajoltam és halkan belesuttogtam.

            - Megérkeztünk kicsim. –és levettem a kezemet, hogy újra láthasson. Előttünk egy megterített asztal volt, gyertyával, két személyre. Tátott szájjal nézett rám, majd hatalmas mosoly jelent meg az arcán és a nyakamba vetette magát.

            - Istenem hihetetlen vagy.

            - Gondoltam felidézhetnénk a régi dolgokat. Itt találkoztunk először. Mikor egymásba botlottunk. –emlékeztem vissza.

            - És utána elég sokszor egymásba botlottunk. –kuncogott.

            - Aztán beléd estem. –bólogattam, mire egy édes csókot kaptam.

            - Aztán én is beléd. –suttogta a számba, az asztalhoz vezettem és nekikezdhettünk a vacsorához. Elmeséltük a történetünket, egyes dolgokon jót nevettünk. Hiszen eleinte Lien ki nem állhatott engem, de csak az enyém lett. Kellemesen telt az este, szükségünk volt már egy ilyen alkalomra. Egymást ölelve andalogtunk haza, nem elsietve a dolgot.

            - Köszönöm BaekHyun, ez fantasztikus volt. –nézett fel rám.

            - Én köszönöm. –pusziltam meg a homlokát, de ő elém lépett, átkarolta a nyakamat és lehúzott magához. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, teljesen összeolvadtunk egymás karjaiban. Hosszú, nagyon hosszú percekig álltunk az út közepén, de egyikőnk sem akarta abbahagyni. Derekát ölelgettem vagy a hátát, néha kezeim fenekére vándoroltak. Aztán mintha beleláttunk volna egymás gondolatába, cseréltünk a helyzeten. Két oldalról fogtam szépséges arcát, nyakát, ujjaim már a hajában voltak, ő pedig szorosan ölelte a derekamat. Összhangban voltunk, nem is lehet elmondani mennyire. Végül levegőhiány miatt szakadtunk el és kapkodtuk a friss oxigént. Egymásra mosolyogtunk, majd folytattuk az utunkat összekulcsolt kezekkel.

Lien szemszöge

Mintha új erőre kaptam volna BaekHyuntól, mert sokkal nyugodtabb lett a kedvem. Hihetetlen gyorsasággal telnek a napok és elérkeztünk a selejtező előtti éjszakához. Holnap kilencre megyünk a helyszínre. Az enyhe kifejezés, hogy ideges vagyok. Nem bírok leülni, sétálgatok, átnézem a dolgaimat, mikor Baek jön be a szobámba.

            - Minden rendben? –kérdezi, majd karjaiba zár. Nekidőlök az asztalomnak, ő pedig a lábaim közé áll.

            - Nem tudom, mindjárt megesz az izgalom. –sóhajtok.

            - Ez természetes. –simogatja a karomat.

            - Mi lesz, ha történik valami? Vagy ha elrontom a számomat? Vagy ha..

            - Nem tudom mi lesz, de azt tudom, hogy fantasztikus leszel. Lien erre csak te vagy képes, hogy egy ilyen sérülésből ilyen hamar felállj. Nagyon ügyes leszel. –fogja kezei közé az arcomat, majd hosszan, őszintén megcsókol. Valahogy megnyugodtam és csak hagyom, hogy birtokba vegye párnáimat.

            - A végén még egymásba fulladtok. –nevet rajtunk Kai, aki az ajtónak támaszkodva néz minket. Dühösen rámeredünk, mire ártatlanul felemeli a kezét és elmegy.

            - Gyere, aludjunk! –húz az ágyam felé, de megtorpanok.

            - Én nem bírok most aludni.

            - Valahogy, majd segítünk ezen. –mosolyodik el kajánul és berak az ágyamba. Mellém mászik, egymás felé fordulunk, keze a csípőmön ír le kis köröket. Homlokunk szinte összeér, becsukom a szemem és élvezem az érintését.

            - Szép álmokat kicsim. –hallom még Baek szavait, majd a simogató kezei alatt elnyom az álom.

Reggel hirtelen pattantak ki a szemeim és azzal a lendülettel fel is ültem az ágyamban, ezzel ledobva magamról Baek karjait. Azonnal az órámra pillantottam, ami fél nyolcat mutatott.

            - Úristen. –ugrottam fel, Baekie pedig kómásan kelt fel utánam.

            - Lien, mi a baj? –dörzsölte álmos szemeit.

            - Fél nyolc! Nekem lassan mennem kell! –kapkodtam a dolgaimat, ezért észre se vettem, hogy barátom kikászálódik az ágyból, mögém áll, maga felé fordít és hevesen megcsókol. Úgy ahogy voltam lefagytam, még a szememet is elfelejtettem becsukni.

            - Kicsim, nem vagy elkésve és nyugodj meg! Minden rendben lesz. –simogatta az arcomat, mire kifújtam a levegőt.

            - Ne haragudj. –hatottam le a fejemet, de rögtön felemelte.

            - Rád nem tudnék. –mosolyodott el, majd újból megcsókolt- Csinálok valami reggelit.

Ezzel magamra hagyott, én pedig nyugodtan készülődhettem. Gyorsan felöltöztem, elpakoltam az edzős ruháimat, verseny ruhák, egyen melegítő és már mentem is ki. Meglepetésemre mindenki ébren volt.

Ahogy kiértem megszólalt a csengő és Suho már indult is, hogy ajtót nyisson.

            - Szép jó reggelt mindenkinek! –ujjongott NaeSang. Lekezelt mindenkivel, aztán felém jött és megölelt- Hogy vagy?

            - Idegesen. –markolgattam az ujjaimat.

            - Megértem, de minden jó lesz. Nekünk lassan indulnunk is kéne. –segített kivinni a táskáimat, majd távozott. Gyorsan elköszöntem a fiúktól, Baeknél viszont elakadtam. Szenvedélyes csókkal tartott fogva, de végül el tudtam szakadni tőle.

            - Hamarosan találkozunk. –súgta az arcomba. Bólintottam és az edzőm után indultam. Fél óra múlva már a csarnokban voltunk, sok szervezővel, tornászokkal. Fura volt, mert találkoztam a régi társaimmal, akik kínaiak, de én ugye már Korea nevében neveztem. Elmentem először is az öltözőnkbe, ahol a lányok fogadtak.

            - Lien, annyira örülünk, hogy itt lehetsz. Fantasztikus leszel és szurkolunk. –biztattak. Ebben a kategóriában most egyedül vagyok, mint egyéni versenyző. Csapatban ők indulnak, de nekem először ezen kell túl lennem. Átöltöztem egy szűk, tapadós rövidnadrágba, ami általában a tornászokon szokott lenni. Felvettem az egyen felsőnket, ami minden koreainak volt és elindultam a melegítőszőnyegre. Leültem és egyenlőre csak pihentem, még nagyon nem csináltam semmit. Vártam NaeSangra, aki nem sokkal később meg is érkezett, így lassan, alaposan mozogni kezdtem. Leült elém egy székre és onnan utasítgatott, viccelődött velem.

Éppen teljesen elmerültem a gondolataimban, mikor valaki eltakarta a szememet. Kíváncsian hátrapillantottam és BaekHyun mosolygós arcával találtam szemben magamat.

            - Megjöttetek! –pattantam fel és bújtam hozzá azonnal. Valahogy ha a karjaiban vagyok, akkor nyugodtabban érzem magam.

            - Ki nem hagynánk. –mosolygott kedvesen Suho. Mind a hatan vagyis heten előttem álltak. YoRin Kai mellett ácsorgott, egymás kezét fogva. Összetalálkozott a pillantásom barátnőmével és mindent értettem.

            - Hogy érzed magad? –húzott magához Baekie. Orrát a hajamba dugta és édesen bökdösött vele.

            - Jól, idegesen. –markolgattam a kezét, majd egy szűzies csókkal ajándékozott meg.

            - Srácok, dolgunk van! –szólt közbe NaeSang és a többiekre néztünk, akik mosolyogva vizslattak bennünket. Nehezen, de elszakadtunk egymástól, leültek nem messze tőlünk, én pedig folytattam a bemelegítést.

Pár perc múlva YoRin felkelt Kai mellől és leült mellém a földre, míg én a spárgámban ücsörögtem.

            - Úgy örülök, hogy itt vagy. –nézett rám kedvesen.

            - Én is. –bólogattam. Megtapogatta felkontyolt hajamat, ami kötelező előírás a versenyeken. Beszélgetni kezdtünk, kérdezgettem Kairól, de nem mondott semmi konkrétat. Azóta szinte mindig együtt vannak, de egyikük sem jelent ki semmit.

            - Hol voltatok legutóbb? –kérdezem.

            - Moziban és nagyon jó volt. Olyan figyelmes, meg aranyos. –mondja és látszik, hogy rózsaszín felhőben úszkál. Eszméletlen édes volt.

            - Hát ez a Kai csak ilyen. –rázom a fejem komolyan, de nem bírtuk sokáig, így nagy nevetésben törtünk ki, mire szinte mindenki felénk nézett.

            - Ugye tudod, ha bármi történik, én akarok lenni az első, aki megtudja! –mutogatok rá fenyegetően.

            - Igenis, ez csak természetes.

Jót beszélgettünk utána, segített is nekem a nyújtásban. Közben NaeSang is odajött néha, de neki sok dolga volt. A fiúk végig figyeltek, sokszor összenéztünk BaekHyunnal.

            - Hihetetlen, hogy mennyire összeilletek. –szólalt meg YoRin egy kis csend után.

            - Néha még én sem hiszem el. –ismertem be.

            - De szereted? –emelte fel a szemöldökét.

            - Persze, nagyon. –vágtam rá azonnal, majd elkuncogtam magam, mire megöleltük egymást. Mivel már teljesen le voltam nyújtva elkezdtem melegíteni az eszközeimmel. Kezdtem a karikával, aztán mentem át a szalagra, amit a legjobban szerettem. Sokkal könnyebben, lazábban tudtam bánni vele, mint bármelyik másik kellékemmel.

            - Melyik a kedvenced? –kérdezte Sehun, miközben az eszközöket vizslatta.

            - A szalag. –emeltem fentebb a kezemben lévő tárgyat.

            - Kis korodtól kezdve az áll hozzád legközelebb. –szólalt meg egy mély hang mögülem.

40. rész

Lien szemszöge

Síri csend és valami elképzelhetetlen nyomás a fejemben. Nem tudom eldönteni, hogy álmodok vagy már ébren vagyok, mindenesetre nem bírom megmozdítani a testemet. Az is nehéz, hogy kinyissam elnehezült pilláimat. Valami melegséget érzek magamon, de nem tudok arra figyelni, mert iszonyatos fájdalom hasít belém. Egy morgásszerű hangot adok ki és megrándul a fejem egy pillanatra, de ekkor a fájdalom csak erősödik. Szóval ébren vagyok. Nagy küszködés hatására, de lassan felnyitom a szemhéjamat. Fehér plafon az első dolog, amit látok. Nem akarom megmozdítani a fejemet, mert ismét belenyilallna a fájdalom. Kezemmel próbálkozom először. Lassan simogatni kezdem az ágyneműt, feltérképezve a terepet. Végül egyre nagyobb felületet tapogatok, majd hozzáérek valami puha, bőrszerű dologhoz. Ráveszem magamat és felemelem a fejem, de segítségként megtámasztom az elnehezült testrészemet egy párnával. Ekkor viszont megpillantom azt a személyt, aki a melegséget biztosítja számomra. BaekHyun alszik rajtam, miközben mindenemet befedi. Úgy ölel, mintha egy plüssmaci lennék. Erősen próbálok visszaemlékezni a tegnap éjszakára, de nem sok minden ugrik be. Az, hogy miként kerültünk haza, azt teljes homály fedi. Visszafordulok a barátomhoz és kezemet pihentetni hagyom a hátán. Visszacsukom szemeimet és csak pihenek. Nem sokkal később pedig ismét beszippant az álmok világa.

BaekHyun szemszöge

A gyomrom erősen morgolódik, a fejem ordít a fájdalomtól. Ezekre a kellemes érzésekre ébredtem fel. Morgolódásomat nem tudtam megállni, majd fejemet jobban belefúrtam a puha párnákba. Meglepően isteni illata volt az ágyneműnek, ami csillapította a fájdalmamat.

Mikor viszont egy sóhaj csapta meg a fülemet, homlokomat ráncolva nyitottam ki szemeimet és emeltem fel fájó testrészemet. Ekkor vettem észre, hogy az ágynemű nem más, mint Lien és az illatos párnák pedig, kerek mellei. Halkan kuncogtam a felismerésre, majd lehajoltam, hogy egy hosszú puszit nyomhassak barátnőm kulcscsontjára. Hümmögött egyet, de nem ébredt fel. Nekem viszont muszáj volt valami gyógyszert keresni, így kényszeredetten feltápászkodtam Lien illatos, kényelmes testéről. Betakartam egy takaróval, hogy ne fázzon meg és kiballagtam a konyhába. Sehun még mindig el volt terülve a kanapén és a többiek felől sem vettem észre különösebb életjeleket. Elbattyogtam a szekrényig, kerestem valami fájdalomcsillapítót és a biztonság kedvéért vittem egyet Liennek is, meg egy pohár vizet, ami biztosan jól fog esni neki, ha felkel. Mikor visszamentem a szobába, a szépség ugyanúgy feküdt az ágyon. Letettem a dolgokat az éjjeliszekrényére és visszamásztam az eredeti helyemre. Óvatosan feküdtem rá, nehogy felkeltsem, csak most fentebb helyezkedtem. Mellkasom az övének nyomódott, szemem a szájával volt egy magasságban. Ahogy csak tudtam úgy átöleltem, ekkor viszont mocorogni kezdett. Pár morgás elhagyta a száját, mire fekete szemeibe nézhettem.

            - Jó reggelt kicsim. –suttogtam halkan, pár centire az arcától.

            - Neked is. –motyogta- Hány óra?

           - Nem tudom, de hoztam fájdalomcsillapítót. Gondolom neked is kelleni fog. –játszadoztam közben a hajával.

            - Igen, szétrobban a fejem. –vette el a kicsi tablettát, amit be is vett rögtön.

            - Elég homályos az este. –kuncogtam.

            - Tudom, nekem is. Nem emlékszem, hogy kerültünk haza, meg erre. –mutatott végig rajtunk nevetve. Nem tagadom, hogy nekem nagyon tetszik a helyzet.

            - Valami baj van ezzel? –mormogtam, miközben vállát kezdtem el puszilgatni és haladtam egyre lentebb, végig a testén. Nagyot sóhajtozott, miközben lefogtam kezeit a feje mellett. Elértem a hasához, ahol elmélyített csókokat nyomtam kifeszített bőrére.

            - Imádom. –motyogtam két csók között.

            - Baekie. –nyögte a nevemet. Visszakúsztam hozzá és megcsókoltam jó sok szenvedéllyel.

            - Tetszik az újév első reggele. –mondtam közel a szájához.

Egy darabig még feküdtünk, majd mindketten kikeltünk az ágyból. Lien felvette magára a pólómat, ami majdnem a combja közepéig ért. Kimentünk a konyhába és nekikezdtünk valami ehető reggelit varázsolni, bár inkább ebédet. Igaz már dél is elmúlt, de egy főétkezés még belefért. Nekikezdtünk zöldséges csirkét csinálni, amit majd beleteszünk palacsinta tésztába. Elkezdtük kipakolni a hozzávalókat, ekkor láttam meg Lien kerek, feszes fenekét, mikor lehajolt valamiért. Élesen beszívtam a levegőt, az asztalra tettem a serpenyőt és közvetlen mögé álltam. Beleszuszogtam a nyakába, mire libabőr jelent meg a karján.

- Mit csinálsz? –remegett meg a hangja. Válasz helyett csak megfordítottam és tüzesen csókolni kezdtem puha párnáit. Nekitoltam a hűtőnek és bent az italok, tálak halk ellenkezésbe kezdtek. Nem tartott sokáig, mert hallottam, hogy valaki a konyha felé közeledik, ezért gyorsan elszakadtam és mintha semmi nem történt volna, folytattam az előkészületeket.

 Meg is jelent az ajtóban Suho, így beállt mellénk segíteni. Lassan Sehun is felkelt, de maradt a nappaliban TV-t nézni. Suho egy percre kiment hozzá, ekkor viszont Lien hajolt a fülemhez.

            - Ezt még vissza fogod kapni. –suttogta bele kéjesen, majd ráharapott a cimpámra. Egy halk nyögés hagyta el a számat, de ő csak ártatlanul visszaállt a tűzhelyhez. Szívesen visszavágtam volna, de Suho ismét megjelent, így csak egy gonosz mosollyal néztünk egymásra.

Szépen lassan mindenki kivánszorgott, de sokaknak a szeme kitágult, mikor Kai nem egyedül jelent meg. YoRin botorkált mellette a barátom ruháiban. Senki nem szólt semmit, de láttam, ahogy Kai és Lien összenéznek. Mindketten huncutul elmosolyodtak, majd visszatértek eredeti dolgukhoz.

Lien szemszöge

Egész nap nem csináltunk semmit, csak pihentünk, valaki aludt is. Egyszer elkaptam, hogy Kai egyedül megy be a szobájába ezért követtem.

            - Nem akarsz elmondani valamit? –szólaltam meg, mire felém kapta a fejét.

            - Mire gondolsz? –emelte fel a szemöldökét mosolyogva.

            - Ne add az ártatlant! Hadd halljam! Milyen volt az éjszakád? –mentem közelebb.

            - Nagyon jó, de nem úgy, ahogy te gondolod. Nem feküdtünk le…még. –tette hozzá.

            - Büszke vagyok rád. Ne is kezdj ki vele, mert az én barátnőm! –mutogattam rá fenyegetően, persze nevettünk.

            - Igenis. –ölelt meg, majd ráhagytam a dolgot.

Két hét telt el szilveszter óta. Minden visszakerült az eredeti felállásba. Én egyfolytában edzek, a fiúk tanulnak. Kai és YoRin azóta találkozgatnak, de egyenlőre nem jelentettek ki semmit. Egyre jobb a kapcsolatom Taoékkal, hetente egyszer, kétszer elmegyek hozzájuk, úgyhogy szépen haladunk. Rendesen edzek, mintha nem is lett volna balesetem. Gyakran előfordul, hogy fáj, de nem törődök vele. 

Újabb heteket hagytunk magunk mögött. Elérkeztem az utolsó egy hónaphoz a selejtezőig. Teljesen összeálltak a gyakorlataim, már csak finomítunk és pontosítunk. Rengeteg időt töltök az edzőteremben és kezd hiányozni BaekHyun. Mikor nekem van egy kis időm, akkor ő vagy tanul vagy előadáson van. Ha ő ér rá, akkor nekem van edzésem. Mostanában kevés időt töltünk együtt, ami bánt. Ezért is lepődtem meg, mikor az egyik hétvégi edzésemen megjelent ő, Kai meg YoRin.

            - Ti mit kerestek itt? –mentem oda. Egyből Baek karjaiban találtam magam és egy gyors csók után néztem a többiekre.

            - Keveset látunk és gondoltunk megnézünk. –válaszolt Kai és láttam, hogy barátnőm kezét fogja. Olyan aranyosan néznek ki együtt. Nagyon megörültem nekik, de vissza kellett állnom a szőnyegre, ők pedig nézték, ahogyan ismételgetek.

            - Készen vagyunk, mehettek is! –csapta össze a kezét NaeSang- Ha ezt így megcsinálod egy hét múlva, akkor semmi gond nem lesz. Tökéletes. –biztatott, majd magunkra hagyott.

            - Annyira szép Lien. –ölelt meg YoRin- Nagyon jó leszel. 

Rámosolyogtam, majd BaekHyunhoz bújtam. Miután átöltöztem, ahova elkísért Yorin is, visszamentünk a fiúkhoz, de meglepődtem, mikor az utcán Baek a másik irányba indult el velem.Kai csak sejtelmesen mosolygott, én pedig teljesen összezavarodtam. 

            - Hova viszel? -torpantam meg.

            - Majd meglátod. –kacsintott és már húzott is.

39. rész

BaekHyun szemszöge

Nagyon elegem van már abból, hogy állandóan megzavar minket valaki. Egy normális csókot nem válthatok vele, mert nem engedik. Most éppen a régi csapata, köztük az exével, aki éppen úgy néz rám, mint egy véres rongyra. Szorosan fogom Lien csípőjét, mivel ő már az enyém, ha tetszik nekik, ha nem.

            - Sziasztok! –köszön mosolyogva a barátnőm.

            - Meglep, hogy ti is itt vagytok. –néz rám meg Kaira a magas szőke.

            - Van valami problémátok ezzel? –lépett előre társam.

            - Dehogy, mi csak szeretnénk jól érezni magunkat. További jó estét. –mentek el, de Lay nem igen akart elmozdul, végül egy másik rángatta magával, de ő továbbra is csak gyilkos pillantással meredt rám. Nem messze leültek egy asztalhoz, de teljesen ránk láttak. Éreztem is, hogy figyelnek minket.

            - Ígérjétek meg, hogy nem fogtok balhézni ma! –zökkentett ki Lien és lépett kettőnk elé. Ujjával fenyegetően mutatott kettőnkre, mi pedig értetlenül bámultunk rá.

            - Ezt se mi kezdtük. –szólalt meg Kai.

            - Igen, de ne is folytassátok! Legyen egy nyugis esténk. –nézett ránk kérlelően.

            - Nem lesz semmi. –léptem felé, de ő úgy hátrált és még mindig szigorúan mutogatott kettőnkre.

            - Ígérjük. –mondtuk egyszerre, mire megkönnyebbülten elmosolyodott, majd újra magamhoz húztam. Ekkor ért oda hozzánk YoRin is.

            - Nem jöttök táncolni? –kérdezte hármunktól. Mind belementünk, így én Liennel vonultam be a tomboló tömegbe, Kai pedig YoRinnel. Nem is figyeltem rájuk, csak a velem táncoló szépségre koncentráltam. Átölelte a nyakamat, én a derekát karoltam át és olyan közel húztam magamhoz, ahogy csak tudtam. Testeink egymásnak feszültek, ágyékom az övének nyomódott és így mozogtunk a zenére. Egyszer oldalra pillantottam és láttam, ahogyan Kai és YoRin is elég rendesen összesimulnak. Elmosolyodtam a látványukon, majd arcomat Lien hajába fúrtam.

            - Nem jönnél ki velem egy kicsit? –súgtam neki, mire beleharapott az alsó ajkába. Tudtam a válaszát, így összekulcsoltam az ujjainkat és húzni kezdtem. Mikor elhaladtunk a másik páros mellett, Lien Kai füléhez hajolt, de mivel közel voltam ezért hallottam, hogy mit mond.

            - Hajrá! –kacsintott rá, majd eljöttünk. Szóval barátomnak bejön YoRin. Akkor nekik is jó éjszakájuk lesz.

Kimentünk a klub elé, ott pedig egy távolabbi helyre vittem. Ahogy messzebbre kerültünk, nekinyomtam törékeny testét a falnak és már is falni kezdtem hívogató ajkait. Nem illetődött meg, ujjaival hajamat markolta és szorított magához. Kezem le-fel járkált pőre hátán, amit nem takart az anyag.

            - Megőrülök ettől a ruhától. –mormogtam ajkaiba, majd visszatértem a csókhoz. Terpeszben álltam előtte, lábai az enyémek között voltak, így mikor megmozdult, combja ágyékomnak dörzsölődött, mire egy visszafogottabb nyögés bukott ki belőlem.

            - Te ténylegh beh vagy indulva. –kuncogott Lien.

            - Nem is tudod mennyire. –simítottam végig az arcán. Elvesztünk egymás szemeiben, annyira szép ez a lány. El sem hiszem, hogy itt van velem.

            - Szeretlek BaekHyun. –suttogta, de nem szakította meg a szemkontaktusunkat.

            - Én is szeretlek, nagyon. –csókoltam meg már sokkal lágyabban.

            - Menjünk vissza! –nézett a bejárat felé. Bólintottam és kéz a kézben, visszaballagtunk. A többiek az asztalnál ültek, így mi is csatlakoztunk. Rendeltünk egy újabb kört a hangulat pedig egyre jobb lett.

Kai szemszöge

            - Hajrá! –súgta nekem Lien, mire csak elmosolyodtam, majd visszafordultam YoRinhoz. Olyan dögös ez a lány, hogy nehéz kibírnom, nehogy letámadjam.

            - Nem jössz inni valamit? –hajolt a fülemhez. Megcsapott bódító illata, mire kezdtem ködösen látni. Bólintottam egyet és kihúztam a tömegből. Kikértünk két koktélt, leültünk és közben beszélgetésbe elegyedtünk.

            - Mióta tornázol? –kérdeztem kíváncsian. Azt tudom, hogy egy évvel fiatalabb, mint én, ami tökéletes, mivel szeretem a fiatalabb lányokat. 

            - Öt évesen kezdtem. Mindig is ebbe az iskolába szerettem volna járni, így mikor felvettek az egy álom volt. –mesélte boldogan. Láttam rajta, hogy álmodozva beszél erről, ami tetszett. Minden téma szóba került. Kérdezett az egyetemről, elmondtam neki, hogy szeretek táncolni. Könnyen szót értettünk egymással. Visszamentünk a parkettra és már egyből magamhoz húztam. Egyszerre mozogtunk a ritmusra, több mozdulatnál hozzám simult. Kezdtem elveszteni az önkontrollomat, majd mikor keze a tarkómra tévedt és gyengéden végig simított rajta, azzal megadta az utolsó löketet. Megragadtam a derekát és határozottan rátapadtam ajkaira. Először meglepődött, de hamar viszonozta a csókomat. Ujjait sötét szálaim közé vezette és tüzesen faltam párnáit. Nyelveink szinte egymásba gabalyodtak. Nem tudom miért, de annyira jól esett ez a csók. És YoRin is bejön, lehet ebből lesz még valami. Ő húzódott el először, majd szemeimbe nézett. Megsimogattam az arcát, majd elmosolyodtam, amit aranyosan viszonzott is.

            - N-nem kéne visszamenni? –nézett az emelet felé.

            - Menjünk. –bólintottam, megfogtam a kezét és visszaballagtunk a többiekhez. Ott YoRin meg Lien valami beszélgetésbe kezdtek, de nem hiszem, hogy elmondaná a csókunkat. Igazából mindegy, mert tőlem úgyis meg fogja tudni.

Lien szemszöge

Teltek az órák, míg elértünk az utolsó tizenöt perchez. Most jöttünk vissza egy táncolásból, mind felmentünk, hogy együtt legyünk a különleges időpontnál. Előre megrendeltük a pezsgőket és ott nevetgéltünk, amíg meg nem hallottuk a tömeg ordító hangját. Elkezdődött a visszaszámlálás. Mind csatlakoztunk a kórushoz, mikor megéreztem Baekie erős kezeit magamon. Mosolyogva néztük egymást, miközben a számokat mondogattuk.

            - 3…2…1!! –harsogták és a következő pillanatban hatalmas tapsvihar, éljenzés és öröm sugárzott az emberekből. Mindenki megölelte a másikat és boldog újévet kívántunk egymásnak, majd koccintottunk egyet.

            - Boldog újévet édes. –húzott magához Baek.

            - Boldog újévet. –csókoltam meg a konfetti esőben. Rövid, de szenvedélyes nyelvcsatánk tökéletesen illett ide.

            - Meg volt az újév első csókja! –ordibálta ChanYeol, mire együtt nevetni kezdtünk. Mindenki folytatta a bulit, mi is egyre vadabbak lettünk az alkohol mennyiség hatására. Pár percre elszakadtam tőlük, hogy a bátyámmal is beszélhessek. Meg is találtam őket az asztaluknál.

            - Hát Boldog újévet mindenkinek! –mentem hozzájuk, mire Tao megölelt, majd utána szépen mindenki.

            - Reméljük tényleg boldog lesz. –szólalt meg Kris.

            - Mi az első célod? –kérdezte tőlem Chen.

            - Hogy sikerüljön a selejtező. –válaszoltam egy kis gondolkozás után.

            - Menni fog. –húzott magához Luhan. Beszélgettünk még egy kicsit, velük is koccintottam, ezután viszont megkerestem a fiúkat. Mire visszaértem már nagyon jó kedvükben álltak. Nevettek mindenen, hülyéskedtek, egy szóval vicces látvány volt. Én sem voltam teljesen józan, de jobban álltam, mint ők.

            - Itt van a szerelmem. –ordította BaekHyun és magához rántott.

            - Jól vagy? –nevettem rajta.

            - Tökéletesen, mert veled lehetek. –motyogta, majd ajkaimra tapadt. Nagy erőfeszítésbe telt mire lehámoztam magamról.

            - Ezt majd otthon. –próbáltam nyugtatgatni, ami láthatólag sikerült. Mind lementünk és táncolni kezdtünk, Kain és ChanYeolon megállás nélkül nevettem.

Valamikor hajnali fél öt lehetett, mikor nehezen, de elindultunk haza. Nem messze laktunk a helytől, így sétáltunk. Az utcákon konfetti és szerpentin hegyek. Csak hazafelé tartó fiatalokat lehetett látni. Még sötét volt, de ez nem zavart meg minket. Hangosan énekelve csörtettünk végig az utakon. Channie és Baekkel hárman karoltuk egymást, előttünk Kai és YoRin szintén egymást átölelve mendegéltek. Alig vártam, hogy levehessem a magas sarkúmat, bár igazából nem fogtam fel mi történik velem. Nevettem mindenen, mintha egy teljesen másik világba csöppentem volna. Mindenesetre remekül éreztem magam.

Ki tudja hogyan, de eltaláltunk a lakásunkig. Mind beestünk az ajtón, majd Sehun elnyúlt a kanapén. Ő nem tudott tovább menni és rögtön el is aludt. Mindenki felszívódott a saját szobájában. Nehezen, dülöngélve eljutottunk az én saját kuckómig.

Baekie szerintem világáról nem tudott, de nekem is erősen kellett koncentrálnom, hogy egyenesen tudjak menni, ami egyáltalán nem jött össze.

Valamit matattam az asztalomnál, éppen a ruhámat akartam leszedni magamról, mikor hozzám simultak hátulról és Baek már a nyakamat harapdálta. Csapzott állapotom miatt, mintha erősebben éreztem volna minden ingert, ezért hangosan felsóhajtottam. A következő pillanatban már az ágyamon feküdtem, BaekHyun felettem felső nélkül és én is már csak egy fehérneműben voltam alatta. Erőszakosan marcangolta ajkaimat, aztán visszatért a nyakamra. Erősen szívta, majd egyszer csak abbamaradt az érzés. Baek teljesen kidőlt és elterült rajtam. Nekem sem kellett sok és már mélyen az álmokban jártam.