45. rész FINAL

Lien szemszöge

            - Biztos, hogy ezt jó ötletnek tartod? –kérdem halkan.

            - Persze. Szeretném, ha találkoznának veled. Miért, félsz? –emelte fel a szemöldökét.

            - Hát igen –bólintok határozottan.

            - Lien nem kell! Biztosan imádni fognak, ahogyan én is –csókolt meg. Belenyugodtam és kimentünk harapni valamit. Mivel alapból későn keltünk, ezért utána egyből készülődni kezdtünk, hogy ebédre Baek szüleinél lehessünk. Egy szűk, világos farmernál döntöttem és fehér ejtett vállú felsőt vettem fel hozzá. Hajamat lefontam oldalra, így elfogadhatónak találtam a végeredményt, mikor belenéztem a tükörbe.

            - Kicsim, készen vagy? Aztaa! –jött be a barátom és alaposan végig mért- Gyönyörű vagy.

            - Köszönöm, remélem ez jó lesz –fordultam ismét a tükörképemhez.

            - Ne izgulj ennyire, jó lesz! –ölelt át hátulról és mélyen a nyakamba csókolt.

            - Baekie, ne! Erre most nincs idő –toltam el magamtól.

            - Pedig kívánlak –mormogta. Nehezen, de sikerült leállítanom, így végre elindulhattunk. Az ő kocsijával mentünk, ami sokkal kevesebb időbe telt, mint amúgy. Idegesen léptem be az ajtón. Igaz voltam már itt, de akkor nem feszengtem ennyire.

            - Anya! Megjöttünk! –kiabálta a barátom, majd segített levenni a kabátomat. Gyorsan megigazítottam még a ruhámat, majd egy negyvenes éveiben járó, elegáns nő jelent meg. Kedves mosoly terült el az arcán és nagyon kecsesen közeledett felénk.

            - BaekHyun, drágám, de régen láttalak –ölelte meg a fiát, majd felém fordult.

            - Anya, ő a barátnőm Lien –karolta át a derekamat.

            - Nagyon örülök, hogy megismerhetem a lányt, akibe az én BaekHyunom beleszeretett –hajolt meg, majd szorosan megölelt, amin nem kicsit lepődtem meg.

            - Anya –forgatta szemeit barátom.

- Nagyon örvendek Mrs. Byun –hajoltam meg mélyen.

- Gyertek bentebb, már készen van az ebéd –indult el, mi pedig Baekkel összenéztünk. Biztatóan elmosolyodott, megfogta a kezemet és egy puszit nyomott rá, majd az anyukája után mentünk. Megismerkedtem az apukájával is, nagyon kedves férfi.

Egész ebéd alatt kérdezgettek, amikre szívesen válaszoltam. Szimpatikusak voltak nekem és már egyáltalán nem éreztem magamat feszülten.

Az egész délután elröppent, mi már Baekie szobájában voltunk. Kint már besötétedett, az esti időnek megfelelően. Lementünk vissza a konyhába, hogy harapjunk valamit. El is kezdtünk omlettet csinálni vacsorára. Éppen a zöldségeket vágtam fel egy tányérra, mikor szerelmem kezei siklottak fel a hasamon.

            - Mit csinálsz? –álltam meg a szeletelésben.

            - Próbállak felizgatni –suttogta a fülembe kéjesen, mire nyeltem egy nagyot.

            - M-miért? –remegett meg a hangom.

            - Reggel óta kívánlak és vissza szeretném adni, amit te tettél velem tegnap –harapdálta a fülemet, ami egy halk nyögést váltott ki belőlem. Egy pillanat alatt megfordított és nyelve erőszakosan derítette fel a szám belsejét. Kezeimet lefogta, csípőjével az asztalhoz nyomta az enyémet, így nem bírtam mozogni. Erekciója a hasamnak nyomódott. Hirtelen megmarkolt a fenekem alatt és felültetett a kemény falapra. Ajkai máris a nyakamon, harapta, szívogatta, közben a keze a felsőm alatt kalandozott.

            - Baekiehh a szüleid uhh konyhájában vagyunk –kapkodtam a levegőt.

            - Tudom és így még jobb –mosolygott huncutul, majd visszatért a kulcscsontomhoz.

            - Bármikor kijöhetnek –próbálkoztam tovább.

            - Elmentek valami ismerősükhöz, így mienk a ház –kacsintott, majd megcsókolt.

Már csak azt vettem észre, hogy nincs rajtam se a felsőm, se a nadrágom.

            - Feküdj le! –utasított, amit azonnal követtem is. A fenekemet az asztal széléhez húzta, előre tudtam, hogy mit tervez. Már csak a tudattól lihegtem és éreztem, ahogyan forrni kezd a vér az ereimben. BaekHyun felhúzta az egyik lábamat és a térdhajlatomba csókolt, majd haladt szépen felfelé. Kirázott tőle a hideg, eszméletlen érzés volt. Elérte a combomat, majd áttért a másik lábamra is. Ugyanezt eljátszott, én pedig már alig bírtam magammal, de türelmesen vártam. A vádlimon húzta végig ajkait, amit már nem bírtam ki mocorgás nélkül. Lehúzta rólam a bugyimat, mire megfeszültem, ő pedig megcsókolt, ott. Hangosan felnyögtem, mire egy morgásszerű hangot hallottam felőle. Csukott szemmel tűrtem a kényeztetését. A mellkasom sűrűn járt fel-le, kezemet a hajába vezettem.

            - Úhristen Baek –nyögtem hangosan- Kérlek, akarlak!

Abbahagyta és gyorsan ölbe kapott, majd a kanapéhoz vitt. Letett rá, levette a ruháit és combjaim közé térdelt. Érzékien végig nyalt az ajkaimon, majd nyelvét visszacsúsztatta ajkaim közé. Boldogan kezdtem el játszadozni az újonnan kapott testrésszel, miközben hihetetlenül lassan belém hatolt. Szájába nyögtem, ő pedig még szélesebbre nyomta a térdeimet. Először meg sem mozdult, csak várt.

            - Imádlak érezni magam körül –nyögte csukott szemmel. Annyira megérintett ezzel a kijelentésével. Végig simítottam arcán, mire vágyakozó szemekkel meredt rám. Ujjaimat felvezettem barna hajába, de még mindig nem mozdultunk. Néztük egymást, elmerengtünk egymás arcán. Egy aprót hullámzott csípőjével, mire lehunyt szemekkel nyögtem egy aprót.

           - Annyira szeretlek –sóhajtotta és lehajolt, hogy meg tudjon csókolni és végre normális tempóban kezdett el mozogni. Igaz semmit nem sietett el, de nem is kellett. Ez tökéletes ellentéte volt a tegnapinak. Lágy, érzéki mozdulatok, az egész a szeretkezésről szólt és kettőnkről. 

Átöleltem csípőjét a lábammal, kezeimmel a hátát, hogy minél közelebb érezhessem magamhoz. Hátrahajtottam a fejemet, ahogyan épült fel bennem az orgazmusom tornya.

Mélyen csókolta a nyakamat, keze bekúszott a hátam alá és magához préselt.

            - Baekieh ohh

            - Nekem is kicsim ahh –hörögte. Egy utolsó lökés után értük el mindketten a csúcsot. Egymás nevét nyögtük felváltva, majd teljes testsúlyával rám nehezedett.

            - Én is szeretlek –húztam végig tenyeremet széles hátán.

Másnap már haza is mentünk Baek szüleitől. Nagy kő esett le a szívemről, mert jól sikerült a szombat. Mai nap viszont még pihenő volt és ezt ki is szeretném használni. Egy jó ötlet jutott eszembe, ami remélem a jó irányba fog elsülni.

            - Elmentem, hamarosan jövök –hajoltam barátom felé és csókoltam meg fejjel lefelé. Kai csak mosolyogva pillantott ránk, majd visszafordult a TV-hez.

            - Hova mész? –kérdezte összehúzott szemöldökkel.

            - Egy pár dolgot el kell intéznem a városban –adtam egyszerű választ, ekkor viszont jó barátnőm robogott mellém.

            - Indulhatunk –örvendezett, erre viszont a párja sem ült tovább nyugodtan.

            - Állj! Ti ketten sántikáltok valamiben –mutogatott ránk.

            - Nem tölthetünk el együtt egy kis időt? –karoltuk át egymás vállát. Erre már ők sem tudtak, mit mondani, ezért gyorsan kiiszkoltunk a lakásból.

Rengeteg boltot végigjártunk, nagy szatyrokkal telítettük meg a csomagtartót, de közben remekül szórakoztunk. Tény, hogy már ezer éve nem voltunk ketten és már mindkettőnknek nagyon hiányzott.

Miután sikeresen bevásároltunk, kitettem YoRint a lakásánál, majd hazaindultam. Minden dolgot barátnőmhöz vittünk, hogy a fiúk meg ne lássák.

            - Srácok szeretném, ha este hétkor mindegyikőtök lemenne a partra –jelentettem ki, mikor szépen összegyűltünk a nappaliban.

            - Miért? –visszhangzott egyszerre a szobában.

            - Tudtam, hogy terveztetek valamit –nézett rám sunyin Kai.

            - Majd mindent megtudtok, de a lényeg, hogy ne késsetek! –zártam le a témát ezzel. Én már délután elmentem barátnőmért, majd együtt lementünk, hogy előkészítsük a terepet. Úgy fél óra alatt készen is lettünk, remekül nézett ki a hely, meg voltam elégedve a teljesítményünkkel. Pontban hétkor meg is jelentek a többiek.

            - Wow, ezt ti csináltátok? –néztek körül. Az egész helyet kiraktuk fáklyákkal, volt egy tűzrakó hely, ami köré le lehetett ülni. Asztalokon kirakva rengeteg, ínycsiklandozó étel, italok, meg minden, amire szükségünk lehet.

            - Igen, hogy tetszik? –kérdeztük kíváncsian.

            - Ez fantasztikus –bólogattak elismerően- De milyen okból?

            - Mindjárt meglátjátok –döntöttem oldalra a fejemet, mert megláttam, hogy megérkezett a többi vendégem is. Értetlenül pislogtak egymásra, majd rám.Végre nyugodtan találkozhatott a két csapat.

            - Tudom, hogy nem értitek, és azt kérdezi mindenki, hogy mit keresünk itt? Szeretném, ha kijavítanánk azt a hibát, amit az ismerkedésnél követtünk el. Tudom, hogy nem lesztek egyből puszipajtások és nem is várom el, de próbálkozni lehet. Szóval itt ez a hely és gondoltam jobban megismerhetnétek egymást. –magyaráztam az ötletemet, majd vártam a válaszokra, reakciókra. Először csak csendben méregették egymást, majd a két főnök szólalt meg először.

            - Támogatom az ötletet –jelentette ki Suho.

            - Én is. És majd meglátjuk, hogy hova lyukadunk ki –szólt hozzá Kris, mire hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Szépen koccintottunk közösen, majd leültünk a tábortűz köré. A hangulat tényleg jó volt, már besötétedett, nevetgéltünk a tűz körül, meséltünk egymásról, míg elő nem került egy gitár. Játszani kezdtünk, meg énekelni. Ekkor hallottam meg, hogy BaekHyunnak gyönyörű hangja van. Teljes átéléssel hallgattam, ahogyan a fülembe dúdol. Terpeszben ült, én elfoglaltam méltó helyemet előtte, miközben hátulról ölelt.

Azt vettem észre, hogy mindenki jól érzi magát. Kezd oldódni a hangulat és ki tudja, lehet hónapok múlva már teljesen jó viszonyba lesz egymással a két csapat. Mindenesetre boldog vagyok, mert így két kis fél családból, most rátaláltam egy hatalmasra. És ez így a tökéletes.