40. rész

Lien szemszöge

Síri csend és valami elképzelhetetlen nyomás a fejemben. Nem tudom eldönteni, hogy álmodok vagy már ébren vagyok, mindenesetre nem bírom megmozdítani a testemet. Az is nehéz, hogy kinyissam elnehezült pilláimat. Valami melegséget érzek magamon, de nem tudok arra figyelni, mert iszonyatos fájdalom hasít belém. Egy morgásszerű hangot adok ki és megrándul a fejem egy pillanatra, de ekkor a fájdalom csak erősödik. Szóval ébren vagyok. Nagy küszködés hatására, de lassan felnyitom a szemhéjamat. Fehér plafon az első dolog, amit látok. Nem akarom megmozdítani a fejemet, mert ismét belenyilallna a fájdalom. Kezemmel próbálkozom először. Lassan simogatni kezdem az ágyneműt, feltérképezve a terepet. Végül egyre nagyobb felületet tapogatok, majd hozzáérek valami puha, bőrszerű dologhoz. Ráveszem magamat és felemelem a fejem, de segítségként megtámasztom az elnehezült testrészemet egy párnával. Ekkor viszont megpillantom azt a személyt, aki a melegséget biztosítja számomra. BaekHyun alszik rajtam, miközben mindenemet befedi. Úgy ölel, mintha egy plüssmaci lennék. Erősen próbálok visszaemlékezni a tegnap éjszakára, de nem sok minden ugrik be. Az, hogy miként kerültünk haza, azt teljes homály fedi. Visszafordulok a barátomhoz és kezemet pihentetni hagyom a hátán. Visszacsukom szemeimet és csak pihenek. Nem sokkal később pedig ismét beszippant az álmok világa.

BaekHyun szemszöge

A gyomrom erősen morgolódik, a fejem ordít a fájdalomtól. Ezekre a kellemes érzésekre ébredtem fel. Morgolódásomat nem tudtam megállni, majd fejemet jobban belefúrtam a puha párnákba. Meglepően isteni illata volt az ágyneműnek, ami csillapította a fájdalmamat.

Mikor viszont egy sóhaj csapta meg a fülemet, homlokomat ráncolva nyitottam ki szemeimet és emeltem fel fájó testrészemet. Ekkor vettem észre, hogy az ágynemű nem más, mint Lien és az illatos párnák pedig, kerek mellei. Halkan kuncogtam a felismerésre, majd lehajoltam, hogy egy hosszú puszit nyomhassak barátnőm kulcscsontjára. Hümmögött egyet, de nem ébredt fel. Nekem viszont muszáj volt valami gyógyszert keresni, így kényszeredetten feltápászkodtam Lien illatos, kényelmes testéről. Betakartam egy takaróval, hogy ne fázzon meg és kiballagtam a konyhába. Sehun még mindig el volt terülve a kanapén és a többiek felől sem vettem észre különösebb életjeleket. Elbattyogtam a szekrényig, kerestem valami fájdalomcsillapítót és a biztonság kedvéért vittem egyet Liennek is, meg egy pohár vizet, ami biztosan jól fog esni neki, ha felkel. Mikor visszamentem a szobába, a szépség ugyanúgy feküdt az ágyon. Letettem a dolgokat az éjjeliszekrényére és visszamásztam az eredeti helyemre. Óvatosan feküdtem rá, nehogy felkeltsem, csak most fentebb helyezkedtem. Mellkasom az övének nyomódott, szemem a szájával volt egy magasságban. Ahogy csak tudtam úgy átöleltem, ekkor viszont mocorogni kezdett. Pár morgás elhagyta a száját, mire fekete szemeibe nézhettem.

            - Jó reggelt kicsim. –suttogtam halkan, pár centire az arcától.

            - Neked is. –motyogta- Hány óra?

           - Nem tudom, de hoztam fájdalomcsillapítót. Gondolom neked is kelleni fog. –játszadoztam közben a hajával.

            - Igen, szétrobban a fejem. –vette el a kicsi tablettát, amit be is vett rögtön.

            - Elég homályos az este. –kuncogtam.

            - Tudom, nekem is. Nem emlékszem, hogy kerültünk haza, meg erre. –mutatott végig rajtunk nevetve. Nem tagadom, hogy nekem nagyon tetszik a helyzet.

            - Valami baj van ezzel? –mormogtam, miközben vállát kezdtem el puszilgatni és haladtam egyre lentebb, végig a testén. Nagyot sóhajtozott, miközben lefogtam kezeit a feje mellett. Elértem a hasához, ahol elmélyített csókokat nyomtam kifeszített bőrére.

            - Imádom. –motyogtam két csók között.

            - Baekie. –nyögte a nevemet. Visszakúsztam hozzá és megcsókoltam jó sok szenvedéllyel.

            - Tetszik az újév első reggele. –mondtam közel a szájához.

Egy darabig még feküdtünk, majd mindketten kikeltünk az ágyból. Lien felvette magára a pólómat, ami majdnem a combja közepéig ért. Kimentünk a konyhába és nekikezdtünk valami ehető reggelit varázsolni, bár inkább ebédet. Igaz már dél is elmúlt, de egy főétkezés még belefért. Nekikezdtünk zöldséges csirkét csinálni, amit majd beleteszünk palacsinta tésztába. Elkezdtük kipakolni a hozzávalókat, ekkor láttam meg Lien kerek, feszes fenekét, mikor lehajolt valamiért. Élesen beszívtam a levegőt, az asztalra tettem a serpenyőt és közvetlen mögé álltam. Beleszuszogtam a nyakába, mire libabőr jelent meg a karján.

- Mit csinálsz? –remegett meg a hangja. Válasz helyett csak megfordítottam és tüzesen csókolni kezdtem puha párnáit. Nekitoltam a hűtőnek és bent az italok, tálak halk ellenkezésbe kezdtek. Nem tartott sokáig, mert hallottam, hogy valaki a konyha felé közeledik, ezért gyorsan elszakadtam és mintha semmi nem történt volna, folytattam az előkészületeket.

 Meg is jelent az ajtóban Suho, így beállt mellénk segíteni. Lassan Sehun is felkelt, de maradt a nappaliban TV-t nézni. Suho egy percre kiment hozzá, ekkor viszont Lien hajolt a fülemhez.

            - Ezt még vissza fogod kapni. –suttogta bele kéjesen, majd ráharapott a cimpámra. Egy halk nyögés hagyta el a számat, de ő csak ártatlanul visszaállt a tűzhelyhez. Szívesen visszavágtam volna, de Suho ismét megjelent, így csak egy gonosz mosollyal néztünk egymásra.

Szépen lassan mindenki kivánszorgott, de sokaknak a szeme kitágult, mikor Kai nem egyedül jelent meg. YoRin botorkált mellette a barátom ruháiban. Senki nem szólt semmit, de láttam, ahogy Kai és Lien összenéznek. Mindketten huncutul elmosolyodtak, majd visszatértek eredeti dolgukhoz.

Lien szemszöge

Egész nap nem csináltunk semmit, csak pihentünk, valaki aludt is. Egyszer elkaptam, hogy Kai egyedül megy be a szobájába ezért követtem.

            - Nem akarsz elmondani valamit? –szólaltam meg, mire felém kapta a fejét.

            - Mire gondolsz? –emelte fel a szemöldökét mosolyogva.

            - Ne add az ártatlant! Hadd halljam! Milyen volt az éjszakád? –mentem közelebb.

            - Nagyon jó, de nem úgy, ahogy te gondolod. Nem feküdtünk le…még. –tette hozzá.

            - Büszke vagyok rád. Ne is kezdj ki vele, mert az én barátnőm! –mutogattam rá fenyegetően, persze nevettünk.

            - Igenis. –ölelt meg, majd ráhagytam a dolgot.

Két hét telt el szilveszter óta. Minden visszakerült az eredeti felállásba. Én egyfolytában edzek, a fiúk tanulnak. Kai és YoRin azóta találkozgatnak, de egyenlőre nem jelentettek ki semmit. Egyre jobb a kapcsolatom Taoékkal, hetente egyszer, kétszer elmegyek hozzájuk, úgyhogy szépen haladunk. Rendesen edzek, mintha nem is lett volna balesetem. Gyakran előfordul, hogy fáj, de nem törődök vele. 

Újabb heteket hagytunk magunk mögött. Elérkeztem az utolsó egy hónaphoz a selejtezőig. Teljesen összeálltak a gyakorlataim, már csak finomítunk és pontosítunk. Rengeteg időt töltök az edzőteremben és kezd hiányozni BaekHyun. Mikor nekem van egy kis időm, akkor ő vagy tanul vagy előadáson van. Ha ő ér rá, akkor nekem van edzésem. Mostanában kevés időt töltünk együtt, ami bánt. Ezért is lepődtem meg, mikor az egyik hétvégi edzésemen megjelent ő, Kai meg YoRin.

            - Ti mit kerestek itt? –mentem oda. Egyből Baek karjaiban találtam magam és egy gyors csók után néztem a többiekre.

            - Keveset látunk és gondoltunk megnézünk. –válaszolt Kai és láttam, hogy barátnőm kezét fogja. Olyan aranyosan néznek ki együtt. Nagyon megörültem nekik, de vissza kellett állnom a szőnyegre, ők pedig nézték, ahogyan ismételgetek.

            - Készen vagyunk, mehettek is! –csapta össze a kezét NaeSang- Ha ezt így megcsinálod egy hét múlva, akkor semmi gond nem lesz. Tökéletes. –biztatott, majd magunkra hagyott.

            - Annyira szép Lien. –ölelt meg YoRin- Nagyon jó leszel. 

Rámosolyogtam, majd BaekHyunhoz bújtam. Miután átöltöztem, ahova elkísért Yorin is, visszamentünk a fiúkhoz, de meglepődtem, mikor az utcán Baek a másik irányba indult el velem.Kai csak sejtelmesen mosolygott, én pedig teljesen összezavarodtam. 

            - Hova viszel? -torpantam meg.

            - Majd meglátod. –kacsintott és már húzott is.