38. rész

Lien szemszöge

Kezdett oldódni a hangulat a többiek között is. Ők is sokat meséltek nekem, én is mondtam pár dolgot, de kellemesen telt az idő, majd átterelődött a téma a lábamra.

            - Fáj még? Vagy mi történt pontosan? –kérdezte Chen kíváncsian, majd mindenki rám meredt.

            - Rosszul érkeztem egy ugrásból, mert nem figyeltem oda a fáradtság miatt. A lábam magam alá csavarodott. Az edzőim azonnal odajöttek, de nem bírtam megmozdítani. Hívtak mentőt, amit már nem hallottam, meg nem fogtam fel, aztán képszakadás. –néztem rájuk- A következő emlékem már a kórházban van.

            - Már edzel vele? –szólalt meg Luhan kedvesen.

            - Igen. Egy hónapja kezdtem el, de csak külön edzésre járok és alapozok az edzőmmel.

            - Nem kéne még pihentetned? –szűkítette össze a szemeit testvérem.

            - Két hónapom van, hogy felkészüljek a selejtezőre.

            - Selejtező? Nem korai? –szólalt meg először Lay. Hangja mély, de aggódó is volt.

            - Nem, azt hittem ki kell hagynom az egész szezont emiatt- mutattam a lábamra- De nem fogom! Jól vagyok, csak még szoknom kell, de menni fog. –mondtam határozottan.

            - Ebben nem kételkedem. –kuncogott Tao, majd a többiek is, végül én is megadtam magamat. Úgy negyed óra múlva még mindig a nappaliban ücsörögtünk, mikor megszólalt a telefonom.

            - Szia! –köszöntem vidáman.

            - Hol vagy? Minden rendben? –hadarta Baek.

            - Persze, semmi bajom. –kuncogtam a reakcióján.

            - Csak aggódtam. Már besötétedett, elmenjek érted? –vált nyugodtabbá a hangja.

            - Nem kell, mindjárt megyek.

            - Rendben, vigyázz magadra! –búgta halkan.

            - Oké, szia! –tettem le.

            - Menned kell? –kérdezte XiuMin.

            - Igen, a fiúk aggódnak. –álltam fel, ahogyan ők is.

            - Örülök, hogy itt voltál. –mondta nekem Tao, majd szorosan megöleltük egymást.

            - Végre, szent a béke. –ölelt át minket a maradék öt fiú is, majd végül eljöttem tőlük.

Öt nap telt el. Pár óra múlva indulunk megünnepelni a szilvesztert, az újévet. Nagyon várom már, izgatott vagyok az este miatt. YoRin is ott lesz, most mutatom majd be őt a fiúknak. Két óra múlva indulunk, én pedig már kezdtem is a készülődést. Letusoltam, megmostam a hajamat, majd magam köré csavartam egy törülközőt és a szobámban válogattam a ruhák közül, mikor BaekHyun zavart meg.

            - Máris készülődsz? De hát még több mint egy óránk van.

            - Ami éppen elég. Lány vagyok, nem fiú, akinek elég húsz perc.

            - Akkor nincs időd, hogy szakíts a barátodra pár percet? –fonta át a derekamat és húzott magához.

            - Nem, nincsen. –ráztam a fejemet.

            - Rossz válasz. –búgta szinte az ajkaim közé, majd a következő pillanatban már a nyelvével támadta be a számat. Teljesen összeolvadtunk, marcangoltuk egymást. Kezdett eldurvulni, nekitolt az asztalnak, kezei a törölköző alatt járkáltak, vizes combjaimat markolászták, mikor sikeresen leállítottam.

            - Baekkie komolyan el fogok késni. –toltam el magamtól.

            - Rendben, de este csak az enyém leszel.

            - Mindig a tiéd vagyok. –mosolyodtam el, majd folytattam a készülődésemet ott, ahol abbahagytam. Sikeresen kiválasztottam a ruhámat és a cipőmet is hozzá. Egy nagyon mély kék ruhát választottam, aminek a háta majdnem egészében nyitott volt. Nem tartozott a hosszú darabok közé, de nem is volt ki belőle mindenem. Az ujja a könyökömig ért, és a szélénél kövek díszítették. Az egész ruha tapadt, így teljesen kiadta az alakomat. Hozzá egy szintén kék magas sarkú. Hajamat begöndörítettem, megcsináltam a sminkemet, meg mindent és készen is láttam. Persze a fiúk már mind kint vártak rám, de azt hiszem jó munkát végeztem magammal. Utoljára szemügyre vettem a külsőmet a tükörben, majd kimentem a nappaliba. Ahogy meghallották a cipőm kopogását, felém kapták a fejüket és hat kikerekedett szemű fiú meredt rám. Kérdőn tettem fel a kezemet, hogy mondjanak is valamit.

            - Hát..ez nem semmi. –nyögte ki ChanYeol.

            - Azt hiszem ezt vehetem bóknak. –nevettem rajta.

            - Mindenképpen. –bólogatott Suho, majd észhez tértek és felpattantak. Ők is eszméletlen dögösek voltak, jó este lesz. Felvettük a kabátokat, majd el is indultunk.

            - Nem fogom kibírni az este végéig. –búgta a fülembe BaekHyun, ahogyan mentünk ki.

            - Próbáld meg! –nevettem rajta, majd a többiek után siettünk.

Fél óra múlva már a szórakozóhely bejáratán mentünk be. Itt voltunk halloweenkor is; fura így visszaemlékezni. Rengeteg fiatal, mind tombol. A hely a fiúk egyik barátjáé, így természetes volt, hogy jöttünk. Fent az emeleten volt nekünk egy asztal, amit rögtön be is támadtunk. Suho mindenkinek rendelt egy kör felest kezdésnek.

            - Az év utolsó napjára! –emelte fel a kis poharát, majd mindannyian magasba tartottuk a tömény italt és egyszerre lehúztuk. Jó erős kezdés volt, az ital csak úgy marta a torkomat, de megbirkóztam vele. Ezután egy darabig még ott álldogáltunk, néztük a tömeget és még csak szoktattuk magunkat az estéhez.

Baek hátulról ölelte a derekamat és lágyan ringatta a csípőmet. Feje a vállamon pihent és így társalogtunk a többiekkel. Megéreztem telefonom rezgését a kis táskámban. Előre tudtam, hogy YoRin lesz az, mert így beszéltük meg még tegnap.

            - Kimegyek a barátnőmért, mindjárt jövök. –súgtam oda a barátomnak.

            - Rendben, de utána jössz egy tánccal! –puszilta meg a számat.

            - Kettővel is. –kacsintottam, majd visszamentem a bejárathoz. A barátnőm ott várt rám, de egy pillanatra meghökkentem, mikor megláttam. Ezer éve nem találkoztunk és eszméletlen jól nézett ki. Egy extra mini ruha volt rajta, ami flitteres anyagként ölelte körbe az alakját. Haja teljesen kiegyenesítve, csuklóján szép kiegészítők.

            - Lien, istenem annyira hiányoztál! –ugrott a nyakamba nevetve.

            - Te is nekem, fantasztikusan nézel ki. –toltam el, hogy láthassuk egymás arcát.

            - Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz.

            - Gyere, bemutatlak a barátaimnak! –fogtam meg a kezét, majd húzni kezdtem az emeletre. Mind a hatan még ott voltak, majd mikor odaértünk hozzájuk egyszerre néztek ránk.

            - Srácok, ő itt YoRin. –húztam magam mellé, ő pedig félénken intett egyet. Éreztem, hogy zavarban volt, de megértettem. Hat fiú áll előtte és mind nagyon jól néznek ki. Emellett pedig elég feltűnően méregették szegényt. 

           - Nagyon örülünk, hogy megismerhetünk. –szólalt meg végre Suho. Mivel láttam, hogy beszélgetni kezdenek, és hogy oldódik a hangulat, így nyugodtan foglalkozhattam BaekHyunnal. Szorosan hozzábújtam, ő pedig átölelte a derekamat.

            - Végre visszakaptalak. –mormogta a nyakamba és nyomott egy csókot rá.

            - Az este további részében senki nem fog elvenni. –motyogtam és már hajoltam is volna, hogy megcsókoljam, de ekkor Kai trappolt oda hozzánk.

            - Beszélnünk kell! –mondta nekem és szó szerint kitépett Baekie karjai közül. Szúrósan néztem rá, ahogyan a barátom is- Mi van? Bármikor falhatjátok egymást. –rángatott el onnan, majd levitt a bárhoz.

            - Mi volt ilyen sürgős? –sóhajtottam.

            - Miért csak most mutatod be nekünk YoRint? –kért számon.

            - Hogy mi van? Ez most hogy jön ide? –esett le az állam.

            - Hát csak tök jól kijön a csapattal és ez megtörténhetett volna hamarabb is.

            - Neked bejön. –mosolyodtam el.

            - Dehogyis, ugyan. –pufogott, de engem nem tud átverni.

            - Kai, olyan rosszul hazudsz- nevettem ki- Látszik és ennek örülök. Nagyon aranyos és jó fej lány. Szép és édes, úgyhogy hajrá. –kacsintottam.

            - Ne éld bele magad! Csak annyit mondok, hogy nem rossz. –mosolyodott el huncutul. Ekkor két kar ölelte át a derekamat, majd egy puha ajkat éreztem meg a nyakhajlatomon.

            - Most már az enyém vagy? –mormogta Baekie.

            - Teljes egészében. –fordultam felé és már a nyelve a számban munkálkodott. Ez sem tartott sokáig, mivel Kai hangja zavart meg ismét minket.

            - Társaságot kaptunk. –szűrte fogai között, mire BaekHyun dühösen felsóhajtott.

            - Hányszor zavarnak meg minket még ma este? –motyogta magában, ekkor viszont megláttam, hogy ki is a társaságunk. Lay dühösen méregette Baeket, miközben szorosan ölelt magához. Ennek nem lesz jó vége.