41. rész

BaekHyun szemszöge

Az utóbbi időben nem is találkoztam Liennel. Napközben szinte egyáltalán nem látom, este pedig olyan fáradt, hogy a fürdéshez is alig van ereje. Ezért találtam ki egy kis meglepetést, amiben Kai és YoRin is segített.

            - Baek, kérlek áruld el! –kérlelt Lien negyed óra séta után.

            - Hamarosan meglátod édes. –kacsintottam rá, majd mentünk tovább. Már teljesen sötét volt, az emberek ilyenkor már nem igen járkálnak az utcákon. Lassan közeledünk, ezért hirtelen mögé lépek és kezeimmel eltakarom a szemét.

            - M-mit csinálsz? –remegett a hangja, de én csak óvatosan toltam előre. Pár lépés után megálltunk, füléhez hajoltam és halkan belesuttogtam.

            - Megérkeztünk kicsim. –és levettem a kezemet, hogy újra láthasson. Előttünk egy megterített asztal volt, gyertyával, két személyre. Tátott szájjal nézett rám, majd hatalmas mosoly jelent meg az arcán és a nyakamba vetette magát.

            - Istenem hihetetlen vagy.

            - Gondoltam felidézhetnénk a régi dolgokat. Itt találkoztunk először. Mikor egymásba botlottunk. –emlékeztem vissza.

            - És utána elég sokszor egymásba botlottunk. –kuncogott.

            - Aztán beléd estem. –bólogattam, mire egy édes csókot kaptam.

            - Aztán én is beléd. –suttogta a számba, az asztalhoz vezettem és nekikezdhettünk a vacsorához. Elmeséltük a történetünket, egyes dolgokon jót nevettünk. Hiszen eleinte Lien ki nem állhatott engem, de csak az enyém lett. Kellemesen telt az este, szükségünk volt már egy ilyen alkalomra. Egymást ölelve andalogtunk haza, nem elsietve a dolgot.

            - Köszönöm BaekHyun, ez fantasztikus volt. –nézett fel rám.

            - Én köszönöm. –pusziltam meg a homlokát, de ő elém lépett, átkarolta a nyakamat és lehúzott magához. Szenvedélyes csókban forrtunk össze, teljesen összeolvadtunk egymás karjaiban. Hosszú, nagyon hosszú percekig álltunk az út közepén, de egyikőnk sem akarta abbahagyni. Derekát ölelgettem vagy a hátát, néha kezeim fenekére vándoroltak. Aztán mintha beleláttunk volna egymás gondolatába, cseréltünk a helyzeten. Két oldalról fogtam szépséges arcát, nyakát, ujjaim már a hajában voltak, ő pedig szorosan ölelte a derekamat. Összhangban voltunk, nem is lehet elmondani mennyire. Végül levegőhiány miatt szakadtunk el és kapkodtuk a friss oxigént. Egymásra mosolyogtunk, majd folytattuk az utunkat összekulcsolt kezekkel.

Lien szemszöge

Mintha új erőre kaptam volna BaekHyuntól, mert sokkal nyugodtabb lett a kedvem. Hihetetlen gyorsasággal telnek a napok és elérkeztünk a selejtező előtti éjszakához. Holnap kilencre megyünk a helyszínre. Az enyhe kifejezés, hogy ideges vagyok. Nem bírok leülni, sétálgatok, átnézem a dolgaimat, mikor Baek jön be a szobámba.

            - Minden rendben? –kérdezi, majd karjaiba zár. Nekidőlök az asztalomnak, ő pedig a lábaim közé áll.

            - Nem tudom, mindjárt megesz az izgalom. –sóhajtok.

            - Ez természetes. –simogatja a karomat.

            - Mi lesz, ha történik valami? Vagy ha elrontom a számomat? Vagy ha..

            - Nem tudom mi lesz, de azt tudom, hogy fantasztikus leszel. Lien erre csak te vagy képes, hogy egy ilyen sérülésből ilyen hamar felállj. Nagyon ügyes leszel. –fogja kezei közé az arcomat, majd hosszan, őszintén megcsókol. Valahogy megnyugodtam és csak hagyom, hogy birtokba vegye párnáimat.

            - A végén még egymásba fulladtok. –nevet rajtunk Kai, aki az ajtónak támaszkodva néz minket. Dühösen rámeredünk, mire ártatlanul felemeli a kezét és elmegy.

            - Gyere, aludjunk! –húz az ágyam felé, de megtorpanok.

            - Én nem bírok most aludni.

            - Valahogy, majd segítünk ezen. –mosolyodik el kajánul és berak az ágyamba. Mellém mászik, egymás felé fordulunk, keze a csípőmön ír le kis köröket. Homlokunk szinte összeér, becsukom a szemem és élvezem az érintését.

            - Szép álmokat kicsim. –hallom még Baek szavait, majd a simogató kezei alatt elnyom az álom.

Reggel hirtelen pattantak ki a szemeim és azzal a lendülettel fel is ültem az ágyamban, ezzel ledobva magamról Baek karjait. Azonnal az órámra pillantottam, ami fél nyolcat mutatott.

            - Úristen. –ugrottam fel, Baekie pedig kómásan kelt fel utánam.

            - Lien, mi a baj? –dörzsölte álmos szemeit.

            - Fél nyolc! Nekem lassan mennem kell! –kapkodtam a dolgaimat, ezért észre se vettem, hogy barátom kikászálódik az ágyból, mögém áll, maga felé fordít és hevesen megcsókol. Úgy ahogy voltam lefagytam, még a szememet is elfelejtettem becsukni.

            - Kicsim, nem vagy elkésve és nyugodj meg! Minden rendben lesz. –simogatta az arcomat, mire kifújtam a levegőt.

            - Ne haragudj. –hatottam le a fejemet, de rögtön felemelte.

            - Rád nem tudnék. –mosolyodott el, majd újból megcsókolt- Csinálok valami reggelit.

Ezzel magamra hagyott, én pedig nyugodtan készülődhettem. Gyorsan felöltöztem, elpakoltam az edzős ruháimat, verseny ruhák, egyen melegítő és már mentem is ki. Meglepetésemre mindenki ébren volt.

Ahogy kiértem megszólalt a csengő és Suho már indult is, hogy ajtót nyisson.

            - Szép jó reggelt mindenkinek! –ujjongott NaeSang. Lekezelt mindenkivel, aztán felém jött és megölelt- Hogy vagy?

            - Idegesen. –markolgattam az ujjaimat.

            - Megértem, de minden jó lesz. Nekünk lassan indulnunk is kéne. –segített kivinni a táskáimat, majd távozott. Gyorsan elköszöntem a fiúktól, Baeknél viszont elakadtam. Szenvedélyes csókkal tartott fogva, de végül el tudtam szakadni tőle.

            - Hamarosan találkozunk. –súgta az arcomba. Bólintottam és az edzőm után indultam. Fél óra múlva már a csarnokban voltunk, sok szervezővel, tornászokkal. Fura volt, mert találkoztam a régi társaimmal, akik kínaiak, de én ugye már Korea nevében neveztem. Elmentem először is az öltözőnkbe, ahol a lányok fogadtak.

            - Lien, annyira örülünk, hogy itt lehetsz. Fantasztikus leszel és szurkolunk. –biztattak. Ebben a kategóriában most egyedül vagyok, mint egyéni versenyző. Csapatban ők indulnak, de nekem először ezen kell túl lennem. Átöltöztem egy szűk, tapadós rövidnadrágba, ami általában a tornászokon szokott lenni. Felvettem az egyen felsőnket, ami minden koreainak volt és elindultam a melegítőszőnyegre. Leültem és egyenlőre csak pihentem, még nagyon nem csináltam semmit. Vártam NaeSangra, aki nem sokkal később meg is érkezett, így lassan, alaposan mozogni kezdtem. Leült elém egy székre és onnan utasítgatott, viccelődött velem.

Éppen teljesen elmerültem a gondolataimban, mikor valaki eltakarta a szememet. Kíváncsian hátrapillantottam és BaekHyun mosolygós arcával találtam szemben magamat.

            - Megjöttetek! –pattantam fel és bújtam hozzá azonnal. Valahogy ha a karjaiban vagyok, akkor nyugodtabban érzem magam.

            - Ki nem hagynánk. –mosolygott kedvesen Suho. Mind a hatan vagyis heten előttem álltak. YoRin Kai mellett ácsorgott, egymás kezét fogva. Összetalálkozott a pillantásom barátnőmével és mindent értettem.

            - Hogy érzed magad? –húzott magához Baekie. Orrát a hajamba dugta és édesen bökdösött vele.

            - Jól, idegesen. –markolgattam a kezét, majd egy szűzies csókkal ajándékozott meg.

            - Srácok, dolgunk van! –szólt közbe NaeSang és a többiekre néztünk, akik mosolyogva vizslattak bennünket. Nehezen, de elszakadtunk egymástól, leültek nem messze tőlünk, én pedig folytattam a bemelegítést.

Pár perc múlva YoRin felkelt Kai mellől és leült mellém a földre, míg én a spárgámban ücsörögtem.

            - Úgy örülök, hogy itt vagy. –nézett rám kedvesen.

            - Én is. –bólogattam. Megtapogatta felkontyolt hajamat, ami kötelező előírás a versenyeken. Beszélgetni kezdtünk, kérdezgettem Kairól, de nem mondott semmi konkrétat. Azóta szinte mindig együtt vannak, de egyikük sem jelent ki semmit.

            - Hol voltatok legutóbb? –kérdezem.

            - Moziban és nagyon jó volt. Olyan figyelmes, meg aranyos. –mondja és látszik, hogy rózsaszín felhőben úszkál. Eszméletlen édes volt.

            - Hát ez a Kai csak ilyen. –rázom a fejem komolyan, de nem bírtuk sokáig, így nagy nevetésben törtünk ki, mire szinte mindenki felénk nézett.

            - Ugye tudod, ha bármi történik, én akarok lenni az első, aki megtudja! –mutogatok rá fenyegetően.

            - Igenis, ez csak természetes.

Jót beszélgettünk utána, segített is nekem a nyújtásban. Közben NaeSang is odajött néha, de neki sok dolga volt. A fiúk végig figyeltek, sokszor összenéztünk BaekHyunnal.

            - Hihetetlen, hogy mennyire összeilletek. –szólalt meg YoRin egy kis csend után.

            - Néha még én sem hiszem el. –ismertem be.

            - De szereted? –emelte fel a szemöldökét.

            - Persze, nagyon. –vágtam rá azonnal, majd elkuncogtam magam, mire megöleltük egymást. Mivel már teljesen le voltam nyújtva elkezdtem melegíteni az eszközeimmel. Kezdtem a karikával, aztán mentem át a szalagra, amit a legjobban szerettem. Sokkal könnyebben, lazábban tudtam bánni vele, mint bármelyik másik kellékemmel.

            - Melyik a kedvenced? –kérdezte Sehun, miközben az eszközöket vizslatta.

            - A szalag. –emeltem fentebb a kezemben lévő tárgyat.

            - Kis korodtól kezdve az áll hozzád legközelebb. –szólalt meg egy mély hang mögülem.