44. rész

BaekHyun szemszöge

Fogai erősen szántották fel a bőrömet, keze bejárta az egész felsőtestemet. Tenyerem a combjára csúszott, onnan pedig fel a fenekére, amibe jól belemarkoltam.

            - Csak nem beindultál? –nézett rám kuncogva.

            - Lien, nem vagy tudatába mit csinálsz –lihegtem. Magamban egyáltalán nem akartam, hogy leálljon, de tudom, hogy nem lenne helyes.

            - Ó, dehogynem. Kitisztult a fejem és nagyon kívánlak –nyalt végig a kulcscsontomtól az államig, amiket édes csókokkal lepett el

            - Lienh –martam bele a karjába, de ő egy mozdulattal nyomta kezeimet a matracba a fejem két oldalán. Fogalmam sincs, hogy honnan volt ennyi ereje, de még jobban beindított, hogy ő irányított. Végre érezhettem ajkait az enyémen, amit egy jóleső sóhajjal jutalmaztam. Nyelveink kétségbeesetten kapaszkodtak egymásba.

            - Ohh BakHyun –nyögte, miközben kis csókokkal haladt egyre lentebb. Végig a mellkasomon, a hasamon, míg el nem érte csípőmet. Forró, nedves izmával írt le kis köröket, majd csak azt vettem észre, hogy elengedte a kezeimet szorításából és nadrágomat hámozza le rólam. Egy alsóban feküdtem alatta, de sejtéseim szerint az sem lesz sokáig rajtam. Felé akartam nyúlni, de hirtelen felült.

            - Ne mozdítsd el a kezeidet! Ha hozzám érsz, itt hagylak! –mondta keményen.

            - Ezt te sem gondolhatod komolyan? Hogy tarthatnám itt, érezni akarlak!

            - Türelemjáték édes –mászott vissza az arcomhoz, majd újból megcsókolt. Áttért a fülem rágcsálására, majd a nyakamat szívogatta, harapdálta. Egyre nagyobb sóhajok törtek fel belőlem, ki voltam éhezve rá. Főleg, ahogy éreztem, amint egyre több vér tódul az alfelembe, ami felett ott lebegett kerek feneke. Az alsóm kezdett egyre szorosabb lenni, amit ő is megérzett. Ajkammal játszadozott, miközben észrevétlenül lement a keze és jó erősen rámarkolt a már nem kis dudoromra.

            - Uhh –adtam hangot a hirtelen érzésnek.

            - Kezdesz éledezni –kuncogott közel az arcomhoz.

            - Lien, kérlek, hadd szeretkezzek veled! –hangom halk volt és vágyakozó.

            - Nem. Előbb még játszok egy kicsit –nevetett édesen.

Szépen lassan lehúzta az alsómat, ami még jobban az őrületbe kergetett. Egyre szaporábban vettem a levegőt, pedig még csak hozzám sem ért.

            - Miért van rajtad ennyi ruha? –lihegtem, felkönyökölve.

            - Mindjárt segítünk a problémádon –mosolygott huncutul, majd a csípőm felé térdelt és egy mozdulattal megszabadult a felsőjétől. Szemeim csak úgy itták a látványt. Szép, formás mellei, feszes hasa, törékeny felsőteste. Felé akartam nyúlni, de kezeimre csapott.

            - Vissza az ágyra! Ha hozzám érsz, abbahagyom! –intett rendre.

Visszaejtettem fejemet a puha matracra, majd újból megéreztem ajkait a hasamon. Kezei oldalamat cirógatták és halk cuppogó hangok törték meg a szoba csendjét, a sóhajaim mellett.

Aztán abbamaradt a kényeztetés és csak vártam. Vártam. Ekkor csapott le rám, ott. A legbecsesebb tagomon. Megfeszült a hátam és tüdőmbe akadt a levegő, majd rám nézett.

            - Emlékszel, hogy legutóbb nem engedtem, hogy velem ilyeneket tegyél? Most már bármit megtehetsz velem BaekHyun –nyomott egy csókot a mellkasomra- Mert szeretlek. És ezt fogom most tenni veled –kuncogott és már szájában is voltam. Megmarkoltam az ágyneműt, hogy véletlenül se érjek hozzá.

            - Uhh bébi –nyögtem.

Kezeivel tartotta a csípőmet. Teljesen kiörült a fejem, csak rá koncentráltam és az érzésre. Arra az érzésre, amit ő nyújtott nekem. Az a lány, akit mindennél jobban szerettem és mindenét birtokolhatom innentől. Hangosan felnyögtem és kezdtem érezni, hogy nem sok kell az élvezethez.

            - Lienhh, el fogok menni –nyöszörögtem halkan- Kérlek, hagyd abbahh!

Csak nem maradt abba a kényeztetés, így én sem bírtam már magammal. Felültem, megragadtam a vállát, felhúztam magamhoz és már a szájába is törtem nyelvemmel. Az agyamat mintha elborította volna egy ködfelhő. Nem bírtam magamnak parancsolni, akartam. Mindennél jobban vágytam rá.

            - Benned akarok elmenni –daráltam és lenyomtam az ágyra. Combja mellé térdeltem, hogy gyorsabban megszabadíthassam a nadrágjától. Ahogy leráncigáltam, eldobtam valahova a szoba egyik távoli pontjára. A bugyiját is lehúztam, majd a melltartója is a földön végezte. Kapkodta alattam a levegőt, visszamásztam és szemeibe néztem.

            - Kérlek Baekie –karolta át a vállamat. Egy érzéki, tüzes csókkal jutalmaztam, majd egy határozott mozdulattal belé csapódtam. Hangosan nyögött a számba, ami valamennyire elnyelte a magas hangokat.

            - Istenehhm, hiányoztál –lihegte csukott szemekkel.

            - Te ish kicsim –hörögtem, miközben gyors tempóban mozogtam benne. Most nem a lassú, szeretkezésnek volt itt az ideje. Mindketten felhevült állapotban voltunk, vágytunk a másik érintésére. Megállás nélkül hajtottam magunkat a gyönyör felé. Erősebb, mélyebb lökéseimnél, körmei a hátamba mélyedtek, de egyáltalán nem foglalkoztam velük.

            - Ahh Lien –ziháltam.

            - Baek hmm BaekHyunhh –hajtotta hátra a fejét, így azonnal betámadtam pucér nyakát. Egy kisebb, nem túl látványos kiszívást hagytam ott. Ő az enyém, senki másé. Egyre hangosabb hangok törtek fel belőle, ahogyan épült fel bennünk az orgazmus. Ajkaira tapadtam, hogy megpróbáljam elfojtani ezeket a nyögéseket. Közben veszett jó érzés volt hallani őket, mert ezt én váltom ki belőle.

            - Gyerünk kicsim, élvezz el! –lihegtem a szájába.

Több sem kellett neki. Teste megfeszült alattam, körmei a hátamat karistolták és csukott szemmel érte el a gyönyört. Hangosan mondogatta a nevemet, miközben egész testében remegni kezdett. Villámcsapásként ért el engem is az orgazmus, így megtöltöttem forró nedvemmel. A nevét mondogatva élveztem el. Löktem pár utolsót a csípőmmel, majd fáradtan estem zilált testére. Mindkettőnknek nedves tincsek tapadtak az arcunkra és hosszú percekig kapkodtuk a levegőt. Lábai leestek a derekamról, fejem a nyakában, miközben elterültem rajta. Mellkasa fel-le járkált és minden egyes levegővételkor az enyémnek nyomódott.

            - Ez már nagyon hiányzott –mondta ki nehezen.

Valamennyire már sikeresen lenyugodtunk, de egyikünknek sem volt ereje megmozdulni.

            - Nekem is. Valami fergetegesen jó volt –válaszoltam még mindig kábán.

            - Szerintem is –kuncogott.

Minden tartalékolt energiámat összeszedve könyököltem fel és néztem csillogó szemeibe. Kipirult, sugárzó arccal és szeretett teljes tekintettel fürkészett engem.

            - Nagyon szeretlek Lien és köszönöm, hogy bízol bennem –suttogtam őszintén.

            - Persze, hogy bízom. Akkor még korai volt, de már nem. Én is szeretlek és veled akarok lenni. –ismerte be szerényen. Fel se fogtam, hogy alig tíz perce milyen vadmacska volt. Bár mind a kettő tetszett és az ilyen szexet meg bírnám szokni.

            - Meg volt az ünnepi hancúr? –mosolyodtam el.

            - Az biztos –bólintott elismerően.

Ásított egy nagyot, és láttam, hogy erősen ellenkezik lecsukódni készülő pillái ellen.

            - Hosszú nap volt, aludjunk kicsim! –húztam magunkra a takarót, mivel eszem ágában sem volt leszállni róla. Nyomtam egy puszit még a hajába, de ekkor már édesen aludt alattam. Arcának döntöttem az enyémet és hagytam, hogy elragadjon a fáradtság.

Lien szemszöge

Haloványan érzek valami lágy simogatást a vállamon, arcélemen, hajamon. Aztán két puha ajkat a bőrömön és megcsap egy ismerős illat. Az illat, ami megnyugtat, és ami elvarázsol. BaekHyun. Nyöszörgök párat jelezve, hogy testi funkcióim kezdenek életre kelni.

            - Jó reggelt szépség! –fúrja bele orrát a hajamba.

            - Hmm –mormogom, mire kuncogni kezd.

Lassan kinyitom a szememet és szembetalálom magam mosolygós arcával. Pár centi van közöttünk, ekkor veszem észre, hogy még mindig rajtam fekszik, bár nem is akarom, hogy felkeljen.

            - Hogy aludtál? –piszkálgatta az egyik tincsemet.

            - Jól és te? –nyújtottam ki elgémberedett végtagjaimat.

            - Istenien, főleg a kis akciód után –mosolyodott el kajánul, mire elfordítottam fejemet.

            - Ne haragudj –sütöttem le szemeimet.

Nem erősen, de határozottan megfogta az államat és kényszerített, hogy csokoládé barna szemeibe nézzek.

            - Ugye ezt te sem gondolod komolyan? Lien, annyira szükségem volt már rád, hogy azt el sem tudom mondani

            - Nekem is rád –öleltem át széles hátát, majd egy jó hosszú reggeli csókban forrtunk össze.

            - Ma elmegyek anyáékhoz, mert mér régen láttam őket –szakította meg nyelvcsatánkat- És szeretnélek bemutatni nekik –jelentette ki egyszerűen, bennem viszont hirtelen megnőtt a pánik érzet.