42. rész

Lien szemszöge

Kikerekedett szemekkel néztem magam mögé, majd az állam, hatalmasat koppant a padlón.

- T-ti? –dadogtam össze-vissza.

- Szerinted kihagynám a hugicám egyik legfontosabb versenyét? –mosolygott Tao. Nem tudtam, mit mondani ezért csak cselekedtem. Kuncogva a nyakába ugrottam és szorosan öleltem, amit rögtön viszonzott is.

- Köszönöm. –álltam vissza a talajra és néztem rá, meg a többiekre.

- Ez neked is fontos és nekünk is. –lépett mellém Luhan, majd ő is a karjaiba zárt. Végül Tao átnézett felettem és már majdnem kedvesen köszönt a fiúknak. Meg is lepődtem, de nagyon örültem, hogy kezdenek megbékélni egymással. Ők is helyet foglaltak pár méterrel a csapatom mellett és onnan figyeltek. Teltek az órák, egyre idegesebb lettem, majd elértünk ebédig. Semmi étvágyam nem volt, az utolsó dolog, amit ebben a pillanatban csinálni akartam az az evés. NaeSang viszont dühösen meredt rám, mikor kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó falatozni.

- Lien, muszáj lesz! –mondta határozottan és keményen.

- De nem bírok, majd eszek utána. –próbáltam alkut kötni vele, de nem ment.

- Az este lesz, szóval nem! Most eszel és kész! –nehezen elvettem tőle egy kis dobozt, ami tele volt feldarabolt gyümölcsökkel. Jó, lehet ezzel meg tudok birkózni. Taoék elmentek valamerre, így leültem BaekHyunékhoz. Barátom mellé ültem, szorosan hozzábújtam, ő pedig lábaimat megfogta és az ölébe húzta. Vádlimon pihentette kézfejét és megnyugtatóan mosolygott rám. ChanYeolék szokásosan hozták a formájukat, így szinte megfulladtunk a nevetéstől. Közben elmajszolgattam a gyümölcs darabokat és be kell látnom, hogy jól estek.

- Lien, lassan ugrani is kellene. –jött oda NaeSang.

- Megyek, egy perc! –még visszanéztem a többiekre, Baek megfogta az államat és szorosan tartotta a fejemet, amíg egy hosszú, édes csókot nyomott ajkaimra. Kuncogva váltam el, majd nyomtam egy gyors puszit a szájára és már mentem is vissza a szőnyegre. Egy alapos átmozgató bemelegítés után, neki kezdtem a kisebb ugrásoknak és haladtam a nagyobbak felé.

Minden jól ment, átmentem fejben az összes gyakorlatomon, a nehezebb elemeket többször átgyakoroltam és már jöttek is a lányok, hogy ideje átöltöznöm.

Még egyszer visszamentem a többiekhez; először Taoékhoz. Szorosan megöleltem testvéremet, majd Luhant is, meg mindenki mást.

            - Gyerünk hugi, meg tudod csinálni! –karolt át bátyám.

            - Köszönöm és köszi, hogy eljöttetek. Ez sokat jelent. –néztem végig rajtuk, majd átmentem a másik csapatomhoz. Channie azonnal felkapott és megpörgetett, majd nevetve letett. Kaihoz fordultam, aki magához húzott, majd YoRin is, és a többiek. Utoljára BaekHyun maradt, aki azonnal megragadta a derekamat és a nyelve már a számban. Nem akartam nagyon túlfűtött csókot, mert nem messze tőlünk Layék figyeltek és még kicsit kínos ez az egész helyzet. Óvatosan eltoltam magamtól, ő pedig végig simított az arcomon.

            - Fantasztikus leszel Lien. Gyönyörű vagy. –suttogta közel hozzám.

            - Köszönöm Baekie, szeretlek.

            - Én is téged. –egy szűzies csókot lehelt még ajkaimra, majd elmentem HaNaékkal öltözni. Fél óra múlva teljesen készen, szorítóval a lábamon, idegesen álldogáltam abban a teremben, ahova már csak a versenyzők és az edzők mehettek. Kiláttam a lelátóra és láttam, ahogyan ott ülnek a fiúk, egymástól némi távolságra. Szőnyegre hívták az előttem lévő lányt, az agyam pedig teljesen kikapcsolta a külvilágot. Csak a verseny számított.

BaekHyun szemszöge

Hamarosan Lien jön, mi pedig felültünk a lelátóra. Egyik oldalamon YoRin ült, aki mellett Kai, így legalább egy hozzáértő kommentálhatta nekünk a versenyt.

            - Mit kell tudnunk? –kérdezte Sehun a mellettem ülő lányt.

            - Hát ez bonyolult. A lényeg, hogy a kellék használata nem törhet meg. Ha elejted, elrepül vagy megszakad a sor, akkor az pontlevonás. –magyarázta. Ekkor viszont bejelentették Lient, így mindenki a szőnyegre meredt. Hatalmas mosollyal az arcán lépdelt ki, majd beállt egy számomra lehetetlennek tűnő pózba. Gyönyörűen nézett ki, csak úgy ittam a látványát. Megszólalt valami sípszerű hang, ő pedig mozogni kezdett. Az állam a padlón hevert, de ha jól láttam a többieknek is, kivéve YoRinnek, aki boldogan bólogatott mellettem.  Eszméletlen, hogy miket tud, fel sem fogom.

            - Eddig nagyon jó. –szólalt meg a szakértő mellettem, de le nem vettük a tekintetünket a barátnőmről. Karikával kezdett és tökéletesen bánt vele. Legalábbis én így vettem észre, nem tudom, hogy voltak-e hibái vagy rontott-e, de számomra tökéletes volt. Vége lett a számnak, ő pedig integetve ment le a szőnyegről. Nem sokára megint ő jön. Most meg kell várnunk, míg vége a négy számának és csak akkor mehetünk le hozzá.

            - Milyen volt? –fordultam azonnal YoRinhoz.

            - Én nem láttam benne hibát, folyamatos volt és precíz. Ki tudja, a bírok, hogy látják? De jó kezdés. –biztatott kedvesen. Láttam, ahogyan Kai megfogja a kezét, mire a lány elpirulva néz rá. Már mindenki tudja, hogy mi folyik kettőjük között, igazán kijelenthetnék.

Nem telt bele negyed órába és megint Lien lépett a színpadra, ezúttal buzogánnyal. Ez a szer nem, tartozott a kedvencei közé, de azt tudom, hogy a labdát utálta a legjobban. Egy másik ruha volt rajta és ismét csak tátott szájjal néztem a műsort. Hihetetlen, hogy ez a gyönyörű lány az én barátnőm.

A második száma is jól sikerült, most viszont jön a nehéz terep. Ugyanis nem sokára labdával lép a szőnyegre. Mikor harmadjára is megjelent a szőnyegen, éreztem, ahogyan mellettem a fiatal lány megfeszül. Ő is ideges volt a szerelmem miatt, nem csak én. Elkezdődött a zene, ő pedig lassan mozogni kezdett. Eddig csak gyors ütemekre táncolt, most viszont egy komolyabb, lassabb hang csendült fel. A széles mosoly helyett most erős, koncentráló arcot láthattam rajta. Szinte éreztem, hogy ő mennyire izgul, hiszen ettől félt a legjobban. Oldalra pillantottam a testvérére, aki a szája előtt összekulcsolt kezekkel bámulta a szőnyeget. Láttam mennyire izgul a húgáért. Pár másodperc maradt hátra a számból és látványosan észrevehető volt Lienen a megkönnyebbülés, mikor már csak a végső pár mozdulat maradt hátra, majd elhalkult a zene. Hatalmas tapsvihar és barátnőm boldog arca. Tartotta a feszes testtartás, míg lesétált a szőnyegről, de aztán szinte szökdécselve ugrott NaeSang nyakába. Annyira profi volt eddig és csak a szalag maradt hátra, amiben a legjobb.

            - Innentől ez gyerekjáték. –tette a lábamra kezét YoRin.

            - Rontott? –fordult hátra KyungSoo, aki előttünk ült Suhoval.

            - Egyszer kicsúszott a kezéből a labda, de alig volt észrevehető. Biztosan vonnak le tőle, de az semmiség. –magyarázta- A szalagban viszont verhetetlen. Néztük a régebbi eredményeit, pontszámait és senki nem tudtam még legyőzni ebben.

Büszkeséggel töltött el, amit hallottam. És tényleg az voltam. Liennek csodálatos eredményei voltak és lesznek. Örülök, hogy részese lehetek a sikereinek.

Az utolsó gyakorlatával lépett a szőnyegre. Megkönnyebbült, őszinte mosoly látszódott rajta. Tudtam, hogy nem izgul, ami engem is megnyugtatott egy kicsit. Ismét egy vidám zenét hallhattunk, majd barátnőm kecses mozdulatai tűntek fel. Olyan profin bánt a szalaggal, ezt még én is láttam, pedig nem vagyok szakértő. A többi versenyző meg sem közelíti ezt a számot. Mintha a kelléke és ő egy test lenne, teljes összhangban voltak. Olyan szép ugrásokat csinált, olyan könnyedén, lazán, hogy csak ámultam. Tökéletes befejezés és a stadion egyszerűen megőrült. Azt vettem észre, hogy Liennek elég nagy híre van ebben a sportban, sok embert hallottam róla beszélni. Ahogy lement a szőnyegről, azonnal elindultunk, hogy találkozhassunk vele. A sor hátulján maradtam, de mikor láttam Taoék kicsit szomorkás pillantást, feléjük sétáltam.

            - Nem jöttök le? –kérdeztem a bátyától kedvesen.

            - De, mindjárt megyünk. –mosolyodott el, mire bólintottam és a fiúk után siettem.

Láttam, ahogyan Lien Kai nyakába ugrik és boldogan ölelgetik egymást. Megvártam, míg mindenki mond pár szót neki, majd felé indultam. Ahogy észrevett, azonnal elmosolyodott és ugrálva csapódott a mellkasomnak. Szája máris az enyémen és boldogan csókoltam vissza.

            - Eszméletlen voltál kicsim. –suttogtam közel szépséges archoz. Ekkor viszont megérkeztek a többiek, így Lien intézett felém egy bocsánatkérő pillantást, majd szépen megölelgetett ott is mindenkit. Beszélgettünk még egy kicsit, ő is elmondta, hogy miket rontott, aztán nekünk vissza kellett menni, mert kezdődött az eredményhirdetés. Aki itt nyer az tovább jut a világbajnokságra, aztán még egy válogató és innen kerülnek ki az olimpiára. Tudom, hogy Liennek az a célja és szerintem elég esélyes is rá.

A nevesebb emberek ott állnak a dobogó mellett, lent a folyosón pedig Lienék tartózkodnak. Kihirdették a harmadik helyet, a másodikat és jött a mindent eldöntő pillanat. Szorítottam YoRin kezét, ő Kaiét és így egy szép láncot alkottunk.

            - Az első hely pedig Huang ShuLien, Koreából. –hallottuk meg a hangosbemondó gépies hangját, majd a kivetítőn Lien szárnyaló arcát.