21. rész

BaekHyun szemszöge

            - Istenem, mit tettem? –suttogta maga elé, majd pár könnycsepp gördült le az arcán. Közelebb ültem hozzá és átöleltem, de szinte azonnal lelökte magáról a karomat és felállt a takaróval maga körül.

            - Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Mit képzeltem? Undorító vagyok. –járkált idegesen, miközben szidta magát. Gyorsan kiültem az ágy szélére egy takaróval, ami az ölemen pihent, megfogtam Lien csuklóját és közvetlen magam elé húztam.

            - Hé, mindenhez két ember kell. Nem egyedül csináltad, nem vagy hibás. –magyaráztam nyugodtan.

            - De hibás vagyok. Most csaltam meg a barátomat, hazudtam neki és mindenkinek. Taonak, Kainak, az egész csapatnak. –folytatta.

            - Egy csodás hónapon vagyunk keresztül és ez a mai este volt a legjobb. Fontos vagy nekem, többet érzek irántad egyszerű kedvelésnél. Nem vagy rossz ember és imádok veled lenni. Nem bízol már bennem? –fontam át a derekát és néztem fel rá lágyan.

            - Dehogynem, de…

            - Nincsen de! Kedvelsz? –húztam egyre közelebb.

            - Igen.

            - Akkor nincs miről beszélni. –mosolyogtam, majd ledöntöttem az ágyra és fölé tornyosultam. Lassan ízlelgettem édes ajkait, majd mélyen szemébe néztem.

            - Ne félj, nem lesz gond! –suttogtam, majd nyomtam még egy puszit ajkaira. Ezután elhelyezkedtünk, szorosan öleltem a mellkasomhoz, majd elnyomott minket az álom.

Felemelő érzés volt a karjaim közt tartani őt. Elhiszem, hogy fél és hogy bizonytalan, de senki nem veheti el tőlem. És már a tudat, hogy lefeküdhettem vele egy álom volt. Teljesen feltöltött és boldognak éreztem magamat.

Másnap reggel álmosan nyitogattam pilláimat, mikor egy kellemes, jó illat csapta meg az orromat. Óvatosan kikeltem Lien mellől, majd úgy, ahogy voltam egy szál alsóban ballagtam le az emeletről. Egyből a konyhába mentem, ahol anya sürgött-forgott.

            - Jó reggelt! –köszöntem rekedtes hangon.

            - Szia drágám! Hogy aludtál? –kérdezte nekem háttal.

            - Nagyon jól. –mosolyodtam el, de ezt ő nem láthatta- Milyen volt a bál?

            - Fantasztikus, remekül ére….BaekHyun, menj fel és vegyél fel valamit! –utasított, mikor meglátott.

            - Miért? –néztem végig magamon.

            - Legalább egy nadrágot magadra kaphatnál. –tért vissza a tojásfőzéshez. Én csak megrántottam a vállamat és visszaballagtam Lienhez.

Még mindig nyugodtan aludt, miközben leültem mellé és kémlelni kezdtem az arcát. Olyan gyönyörű volt. Nem bírtam ki, ezért pici puszikkal kezdtem elhalmozni a vállát és a nyakát. Dörmögött párat és mocorgott, de nem ébredt fel. Kuncogtam párat, majd folytattam az előző tevékenységemet. Lassan felém fordult és kinyitotta sötét szemeit.

            - Jó reggelt! –suttogtam mosolyogva halkan, hogy senki meg ne hallja.

            - Neked is. Hány óra? –dörzsölgette álmos szemeit.

            - Mindjárt kilenc.

            - Úristen, nekem mennem kéne. –pattant ki gyorsan és sietősen kezdte felvenni a ruháit. Az ágyon fekve néztem végig a jelenetet, majd beharaptam alsó ajkamat.

            - Ne nézz már ennyire! –kuncogott, míg lehúzta a felsőjét a hasán.

            - De olyan szép vagy. –ültem fel nevetve. Már épp vette volna fel a táskáját, mikor ijedten megragadtam a csuklóját és leállítottam.

            - Nem mehetsz ki!

            - Miért? –nézett rám értetlenkedve.

            - Anyum lent van. Nem tudhatja, hogy itt aludtál. Kimegyek én először, elterelem a figyelmét és akkor ki tudsz surranni. –bólogatott párat, majd hosszan ajkaira tapadtam és adtam neki egy jó édes búcsúcsókot. Aranyosan kuncogott utána, magamra kaptam egy nadrágot, majd visszamentem anyához. Kitaláltam valamit, mire bement a spájzba, ekkor Lien halkan kiszaladt, intett nekem egyet, majd el is ment. Egész nap nem lehetett a mosolyt levakarni az arcomról, majd mikor visszamentem a fiúkhoz, rá is kérdeztek.

            - Mi történt, hogy ilyen boldog vagy megint? –szegezte nekem a kérdést Sehun.

            - Semmi, mégis mi történhetett volna anyáéknál?

            - Tudod, szerintem elhallgatsz valamit. –mondta határozottan ChanYeol.

            - Ti meg beképzeltek egy csomó mindent. –zártam le a témát azzal, hogy bementem a szobámba. Kíváncsi leszek a reakciókra, ha kiderül az igazság.

Lien szemszöge

            - Milyen volt? –kérdezte XiuMin, mikor átmentem az ő lakásukra.

            - Jó, nagyon jó volt végre csajos estét tartani. –huppantam le, Lay pedig azonnal átölelte a vállamat. Egyből rám tört a lelkiismeret fordulás, de elmondtam magamban BaekHyun szavait, amire megnyugodtam.

Öt nap telt el a bizonyos este óta. Ma éppen Kaihoz tartok, hogy együtt menjünk futni.

            - Mizu kislány? Régen láttalak. –ölelt meg az ajtóban, majd bentebb mentünk.

            - Semmi, sok volt a dolgom mostanában. –adtam meg egy egyszerű választ.

            - Jól sejtettem, hogy női hangot hallok. –jött ki Channie meg BaekHyun. Mikor az utóbbival összetalálkozott a tekintetünk, mindketten elmosolyodtunk. Gyorsan elkaptam a fejemet, hogy ne legyen feltűnő.

            - Mi akkor megyünk is. –vette fel a vizét Kai, majd elköszöntünk és indultunk is.

            - Neked bejön BaekHyun? –kérdezte hirtelen, miközben melegítettünk a futásra.

            - Mi? –böktem ki meglepetten. Egy pillanatra a vér is megállt bennem, de próbáltam leplezni az izgatottságomat.

            - Szerintem bejössz neki és csak érdekel, te mit gondolsz.

            - Semmit. Nagyon kedves, de ennyi. Miért gondolnék bármi mást? –daráltam egy levegővétellel.

            - Jól van, csak kérdeztem. –tette fel a kezét egy sunyi mosollyal, amiről azt következtettem, hogy átlátott rajtam. Szerencsére nem folytattuk tovább ezt a kínos eszmecserét, hanem nekiláttunk a folyópartnak.

Aznap este elmentünk egy klubba, kiereszteni a fáradt gőzt. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság, a zene. Jól szórakoztunk a fiúkkal, mikor Lay megragadta a kezemet és elhúzott a táncparkettre. Nem messze megláttam Sehunt, Kait, BaekHyunt és KyungSoot. A többiek láthatólag nem voltak itt. Egy darabig csak néztem Baeket, egyszerűen nem bírtam levenni róla a szememet. Egy szűkebb farmert viselt, egy divatos inggel, amit lazán gombolt be. Haja mesterségesen kócos volt, amit imádtam. Nem tagadom, megkívántam őt.

Lay csókja húzott vissza a rózsaszín felhők közül. Volt benne egy kis pia, így most sokkal nyomulósabban, érzékibben kezdett táncolni. Keze a hátamon járkált fel-le, néha lecsúszva a fenekemre vagy a combomra.

            - Olyan izgató vagy. –suttogta a fülembe, majd belecsókolt a nyakamba.

            - Lay, ne itt! –toltam el magamtól.

            - Miért? Nincs ebben semmi rossz, hogy két szerelmes kimutatja az érzéseit. –tért vissza ajkaimhoz, amit nem szívesen, de hagytam. Erősen marcangolta párnáimat, nem is volt fogható BaekHyun csókjához. Hihetetlen, hogy pár hét alatt idáig jutottam. Most hasonlítgatom a barátom csókját Baekéhoz, és az övé ezerszer jobb. Ahogy elszakadt tőlem, azonnal Kaiék felé pillantottam, ahol szembetaláltam magamat Baek szomorú arcával. Ami meglepett, hogy nem csak szomorúság, hanem düh, csalódottság és féltékenység is látszódott.

            - Pihenjünk egy kicsit. –kértem Layt, amibe bele is ment, majd visszaültünk a többiekhez. Kikértem magamnak egy koktélt, ami kicsit elterelte a gondolataimat. Jót beszélgettem Luhannal meg Chennel, ami után visszajött a jókedvem. Kimentem a mosdóba, hogy felfrissítsem magamat, kijavítottam a szemfestékemet, majd visszaindultam a többiekhez, de az egyik sarkon megtorpantam. Egy nagyon mini ruhás lányt nyomtak a falhoz és egy fiú turkált a nyelvével a torkában. Látszott a lányon, hogy semmi tartás nincs benne, minden este itt van és minden alkalommal más férfinek a társaságát keresi. A hányinger kerülgetett, ahogy láttam ezt a jelenetet. A csaj a fiú haját túrta és mély sóhajokat engedett ki magából, egyáltalán nem törődve senkivel, hogy hallja vagy nem. Könnyek szöktek a szemembe, mikor az agyam végleg felfogta, kit is nézek és keserűen ordította: BaekHyun.