22. rész

BaekHyun szemszöge

Egy kis undorral smároltam a lánnyal, akinek a nevét sem tudtam. De valahogy muszáj volt lehűtenem magamat, mivel teljesen felbosszantott Lienék látványa, meg a tudat, hogy kedvel engem, lehet többet is érez nem is beszélve rólam. Egy csodálatos estét töltöttünk el nem rég, tudom, hogy velem akar lenni, erre azt kell néznem, hogy Lay nyalogatja és bármikor letámadhatja. Elegem lett ebből. Nem akartam ezt csinálni, de el kellett terelni a gondolataimat és ez volt a legegyszerűbb most. Érzelemmentesen daráltam az iramot, igazából nem is foglalkoztam a lánnyal csak a gondolataimmal remélve, hogy valahogy kitörlődnek az agyamból.

Lihegve elszakadtam tőle, majd nagyujjammal letöröltem nedves ajkaimat. Hátrébb léptem, de ügyeltem, hogy ne nézzek rá. Oldalra pillantottam, de ekkor a levegő a tüdőmben akadt.

Egy kikerekedett szemű, ledöbbent Liennel találtam szemben magamat.

- Most menj el! –vetettem oda a csajnak, aki megvonta a vállát, majd távozott- Lien…

kezdtem volna, de azonnal közbeszólt.

- Én is ennyi lennék neked? Ha megunsz, akkor elküldesz?

- Dehogyis, ezt te is tudod, hogy nem így van. –mentem közelebb hozzá.

- Most dugtad le a nyelved egy csajnak a szájában és lefogadom, hogy azt sem tudod

ki ő. Nem hiszem el, hogy ennyire félreismertelek.

            - Nem ismertél félre, de azért nem csak én vagyok a bűnös. Az nem jut eszedbe, hogy nekem is rossz nézni, ahogyan faljátok egymást Layjel?

            - De hát a barátom, mit kéne tennem? –tárta szét a kezét tehetetlenül.

            - Azért vicces, hogy ennyire mondogatod ilyenkor, hogy így a barátod, meg nem teheted, de ahhoz képest jól elszórakozgatsz velem. –mondtam egy kicsit túlságosan is keményen, mert kövér könnycseppek gördültek le sima arcán.

            - És még hogy nem ismertelek félre? Te undorító seggfej. –sziszegte, majd elrohant.

            - Lien, én nem… -hiába folytattam volna, nem hallotta. Ott hagyott teljesen egyedül- Basszus! –ütöttem egyet a levegőbe, majd idegesen a hajamba túrtam. Tudtam, hogy oltári baromságot csináltam, de annyira feldühített, hogy más is hozzá ér, hogy nem bírtam magammal. Legszívesebben utána mentem volna, de úgysem érnék el semmit. Hozzám sem szól, látni se akar.

Lien szemszöge

Gyorsan elmentem a bárhoz, hogy magamba dönthessek valami tömény italt. Ki is kértem a megfelelő alkoholt, majd egy mozdulattal húztam le a sárgás folyadékot. El sem hiszem, hogy ezt mondta. Elvileg vele csalom meg Layt, vagyis csaltam. Soha többé hozzá sem érek, undorodom tőle. Most már tudom, hogy csak egy éjszakra kellettem. Még mindig nem tudom felfogni, hogy mennyire más igazából. Egy kedves, törődő, barátságos fiút ismertem meg, lehengerlő mosollyal és csodálatos személyiséggel. És most egy beképzelt, nagyképű, undorító személyt véltem fel benne. Lehajtott fejjel ültem hosszú ideig és próbáltam összetenni magamban a kirakó darabjait, hogy miért is engedtem neki? Teljesen elrontottam mindent. Hagytam, hogy birtokba vehesse az elmémet és elhitethesse velem, hogy nem szeretem Layt.

            - Miért ülsz itt egyedül? –huppant le mellém Kai- Mi történt? –kérdezte azonnal, ahogyan meglátta az arcomat.

            - Próbálom elfelejteni a rossz emlékeket. –sóhajtottam, miközben az üres poharamat forgattam a kezemben.

            - Mesélj! –nézett rám kíváncsi szemekkel.

            - Nem lehet.

            - Lien, én vagyok a legjobb barátod. Minden kis apró dolgot tudok rólad, olyat is, amit lehet nem kéne, és most azzal jössz, hogy nem lehet?

            - Egy szörnyű dolgot tettem. Nem akarok neveket mondani, de tényleg borzasztó. Félek, ha kiderül sosem bocsájtják meg nekem és most összetörtem belülről. Nem tudom, mit tehetnék, mivel gyűlölöm azt a valakit, de közben nem akarom teljesen elveszíteni.

            - Ez tényleg bonyolult. –motyogta.

            - Csak mondd meg, mit kéne tennem! –néztem rá könyörgő szemekkel.

            - Mivel nem ismerem a teljes sztorit és láthatólag nem mondod el, ami miatt próbálok nem megsértődni, csak annyit tudok mondani, hogy várj! Kell egy kis idő, amíg leülepszik, aztán te is tisztábban fogod látni a dolgokat. És nincs olyan dolog, amit neked nem lehetne megbocsájtani. –tette kezét a combomra, majd biztatóan elmosolyodott.

            - Köszönöm Kai. –viszonoztam kedves gesztusát. Benne bíztam meg a világon a legjobban és ha jobban belegondolok, akkor őt is átvertem. Lehet, hogy később elmondom neki ezt a kis kalandot, de még nem. Nem állok készen rá, először magammal kell elszámolnom. Lágyan simogatta a lábamat, miközben próbálta elterelni szomorú gondolataimat.

Hirtelen valaki megragadta Kai vállát és elfordította a székkel együtt. Én is hátrapillantottam és egy feldühödött Layt és Taot láttam meg.

            - Ti meg mit csináltok? –kérdeztem zavartan.

            - Csak nem akarod elvenni más barátnőjét? –sziszegte Lay.

            - Mi? Te hallod, amit mondasz? –hitetlenkedett Kai.

            - A legjobb barátok, mi? Így akartál bosszút állni rajtunk, igaz? –folytatta a kínai, mire felpattantam a székről és eltávolítottam barátom kezeit a rézbőrű fiúról.

            - Lay, állj le! Mi ütött beléd, ez ostobaság!

            - Láttam, ahogyan nyomult rád. –szinte tüzet hánytak a szemei.

            - Semmit nem láthattál, inkább menjünk haza, jó? –fogtam kezeim közé az arcát, mire lassan lenyugodott.

            - Vigyázz magadra! –vetette oda neki, majd visszament a többiekhez, hogy összeszedjék a cuccaikat.

            - Ne haragudj, ez hihetetlen volt. Annyira sajnálom. –fordultam Kaihoz.

            - Menjetek haza, majd beszélünk. Hívj, ha van bármi! –mosolygott, majd gyorsan megölelt, mielőtt bárki megláthatta volna. Az egész csapat hazament, majd hogy ne legyen nagy feszültség áthívtam Layt magamhoz aludni. Valahogy úgy érzem ennek még lesz visszhangja, bár ez egy oltári nagy félreértés. Nem is értettem a reakcióját, de hátha holnapra elfelejtik.

Másnap reggel még mindenki aludt, mikor kimentem és valami reggelit próbáltam előállítani. Teljesen belemerültem a gondolataimba, amíg két kar át nem kígyózódott rajtam.

            - Jó reggelt édes. –búgta a nyakamba.

            - Neked is. –motyogtam magam elé, míg vágtam a zöldségeket egy tányérra.

            - Jó volt a tegnapi buli és végre rájöttem, hogy miért utasítottál el egy időben. –folytatta, de nem engedett el, viszont erre a kijelentésére felkaptam a fejemet.

            - Mi?

            - Kai rád hajtott. Nem is értem eddig, hogy nem vettem észre, de tegnap összeállt a kép. Túl sokat találkoztatok mostanában és biztosan hátsószándékai voltak.

            - Te hallod, amit mondasz? Ez baromság, hogy jutott ilyen az eszedbe? –hitetlenkedtem, miközben felé fordultam.

            - Ugyan, biztosan nem vetted észre, mert olyan jóban vagytok, de lehet ezt akarta felhasználni. Mindegy, majd gondoskodom róla, hogy több ilyen ne forduljon elő.

            - Nem kell semmiről gondoskodnod! Kai a legjobb a barátom, most pedig egy csomó mindent beleképzelsz a dologba, ami lehetetlen és hülyeség.

            - Ugyan, ő is biztosan ezt akarja beadni.

            - Ugye tudod, hogy nem tilthatsz el tőle? -húztam fel a szemöldökömet.

            - Nem lesz szükség eltiltásra. –mosolyodott el sunyin, majd megcsókolt, aztán visszament a szobámba felöltözni. Pár percig még lehalva álltam a konyha közepén. A bacon hangos sercegése zökkentett ki, ami a tűzhelyen pattogott.

Teljesen össze voltam zavarodva. Mit akar Lay Kiajal? Fogalmam sincs, hogy mit vetett a fejébe, de biztosan valami rosszat. Ő csak megvigasztalt tegnap, semmi sem történt. És hogy Kai rám hajtana? Ez baromság, komolyan évek óta ismerjük egymást ez abnormális. Vajon BaekHyunnak van valami köze ehhez az egészhez?