20. rész

Lien szemszöge

Egy hét telt el, amióta kibékéltünk Layjel, bár ez idő alatt számtalanszor találkoztam és beszéltem BaekHyunnal. Csúnya és rossz dolgot teszek ezzel, de nem bírom ellökni magamtól. Magamban még nem mondtam ki, hogy szeretem, pedig minden porcikámban ezt érzem. De mit tehetek, mikor ott van a barátom, akit szeretek, de BaekHyun egyre közelebb kerül hozzám. Egyre jobban megérint, egyre jobban megismer és levesz a lábamról.

            - Végre láthatlak. –mosolyodott el Baek, mikor egyik délután találkoztunk a parton.

            - Tegnap előtt találkoztunk. –kuncogtam rajta.

            - De hiányoztál. –biggyesztette le a száját, majd magához húzott és cirógatni kezdte a derekamat.

            - Te nem gondolsz rosszakat rólam, hogy veled vagyok, miközben barátom van? –bukott ki belőlem a kérdés, ami a kezdetektől nyomja a szívemet.

            - Hogy érted? –nézett rám ferdén.

            - BeakHyun barátom van, de itt vagyok. Veled találkozgatok, megcsókollak és ettől rossz embernek tartom magamat. Nem csak Layt csapom be, de a csapatot is, magamat is.

            - Lien, te ettől nem vagy rossz ember. Egyszerűen összezavarodtál és még nem tudod, mit is akarsz igazán. Persze én lennék a legboldogabb, ha egészében az enyém lehetnél, de ne merj ilyenekre gondolni, hogy rossz ember vagy! –magyarázta aranyosan, ami elmondhatatlanul jól esett a lelkemnek.

            - Köszönöm. –bújtam a mellkasába, ő pedig hátamat simogatta.

Ismét hetek napjait hagytuk magunk után. Egy táskába dobáltam bele pár ruhámat, fésűt meg minden olyan dolgot, amire egy lánynak szüksége van. Felszálltam a buszra és már indultam is a helyszínre. Ahogy bámultam ki az üveg ablakon, lejátszódott bennem, hogy is alakult ki ez a mai kiruccanás.

            „ –Ma az egyik barátnőmnél alszok. –mentem ki a konyhába, ahol éppen Tao főzött valamit Krisszel. 

            - Kinél? -nézett rám értetlenkedve. 

            - Az egyik lánynál, akivel egy suliba járok. -próbáltam nem túl sokat mondani.

            - Rendben, de honnan jött ez az ötlet ilyen hirtelen? –nézett rám értetlenkedve a bátyám.

            - Most beszéltünk telefonon és megkérdezte én pedig belementem. –magyaráztam.

            - Oké, de vigyázz magadra! Amúgy mikor indulsz? –kérdezte zöldség aprítás közben.

            - Nem sokára, úgyhogy megyek is készülődni. –ezzel magukra hagytam őket. Miután átöltöztem, felvittem egy leheletnyi sminket, felkaptam a táskámat és már úton is voltam.”

Izgatottan sétáltam a már ismert utcán, az ismert házhoz. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon csöngettem és vártam, hogy kinyissák az ajtót. Pár pillanat múlva egy szintén mosolygó alak lépett ki rajta engem nézve.

            - Végre ketten lehetünk. –búgta, majd azonnal ajkaimra tapadt. A Taonak való bejelentésem előtt ugyanis egy kicsit máshogy alakultak a dolgok.

            „Az ágyamon fekve lazítottam, mikor megcsörrent a telefonom. Ahogy megláttam a számot, gyorsan az ajtómra pillantottam, majd mikor láttam, hogy be van csukva, halkan felvettem.

            - Szia. –köszöntem lágyan.

            - Van egy jó hírem. Ma anyáéknál alszok, de kiderült, hogy nekik valamilyen bálba kell menniük, így egyedül leszek. Remélem, tudod, hogy mire gondolok? –vált pajkossá a hangja, ami nagyon tetszett.

            - Nem teljesen tudom eldönteni, hogy mit értesz ez alatt.

            - Lien, gyere át aludni!

            - Mi? Neked teljesen elment az eszed? Bárki rájöhet, ez túl kockázatos. Amúgy is, mit mondanék Taonak, hol éjszakázok?

            - Mondd azt, hogy az egyik barátnődnél! Név nem kell, így ő is megnyugszik. Kérlek, Lien, hiányzol és veled akarok lenni. Itt egy remek lehetőség.

            - Én félek BaekHyun.

            - Nem kell, nem lesz semmi gond. Hidd el, nem fogod megbánni!

            - Rendben. –egyeztem bele, majd már mentem is a konyhába, hogy minél hamarabb beavassam testvéremet a dolgokba.”

Így jutottunk el a jelenhez. Éppen egy nyelv simogatja az enyémet és jelen pillanatban, nincs bűntudatom.

            - Nem mehetnénk inkább be? –szakadtam el gyorsan, mielőtt bárki meglátna minket.

            - Dehogynem. –fűzte össze ujjainkat és már húzott is maga után- Gondoltam csinálhatnánk valami vacsit, aztán meg eldönthetnénk, mihez van kedvünk. –mondta huncutul, mire azonnal komoly lettem.

            - BaekHyun, én nem akarok ünneprontó lenni, de nem tudom megtenni. –mondtam halkan, mire azonnal közelebb jött.

            - Megértem és nem akarok tolakodó lenni, de annyira örülök, hogy végre együtt vagyunk, nincs itt senki csak mi. És végre veled aludhatok. Tudod te hányszor gondoltam már rád, mielőtt elalszok?

            - Én is sokat gondolok rád. –olvadtunk össze egy újabb csókban. Most senki sincs, aki megakadályozna minket, miénk az éjszaka.

Elkezdtünk zöldséges, csirkés tésztát csinálni, miközben végig beszélgettünk. Mindig volt témánk, sosem untattuk egymást.

Ahogy készen lettünk, leültünk a TV elé, miközben Baek berakott egy filmet. Jó ízűen falatoztunk, nevettünk a történeten. Miután megettük a vacsorát, BaekHyun kivette a kezemből a tálat és a sajátjával együtt az asztalra helyezte. Közelebb húzott magához, mellkasára hajtotta a fejemet, miközben az oldalamat kezdte el simogatni. Átöleltem a derekát és szorosan hozzábújtam. Finom illatát szívtam mélyen magamba és hallgattam egyenletes szívverését. Könnyen el tudtam volna aludni, de megéreztem, hogy a keze egyre jobban bekúszik a felsőm alá és ott a hasamat kezdi cirógatni. Nem reagáltam rá, vártam egy kicsit, hogy mi következik. Percekig nem lépett többet, az én figyelmem meg már el is kalandozott a filmen, mikor puha ajkai a fülem tövét vették célba. Lentebb csúszott, így a fejem a vállára helyezkedett, ezzel feltárva előtte pucér nyakamat. Nem is habozott, azonnal lentebb ment és minden egyes kis centire egy-egy csókot nyomott. Egy bizonyos pontos megállt, ahol jobban elidőzött. Mondhatni a mellkasán feküdtem ferdén, ő az egyik kezén könyökölt, a másikkal a felsőtestemet simogatta. Lehunyt szemekkel hagytam, hadd tegye, amit akar. Néha fogai közé vette vékony bőrömet és lágyan harapdálta, majd forró nyelvével nyalt végig rajta.

            - Hmm –engedtem ki egy élesebb sóhajt, mire felült, lefektetett a fehér kanapéra és rám nehezedett. Nyelve azonnal utat tört a számban, amit készségesen engedtem. Mélyen túrtam barna tincsei közé és szorítottam a lehető legjobban magamhoz. Pólómat feltolta a mellem aljáig, majd egyre lentebb ment. Kifeszített hasamon hagyott puszikat, mire egyre szaggatottabban kezdtem venni a levegőt.

            - BaekHyunhh –leheltem erőtlenül, majd visszahúztam magamhoz. Vad csókban forrtunk össze és hátát kezdtem simogatni a póló alatt, mire egy mély sóhaj hagyta el a száját.

Elszakadt párnáimtól és szám szélére nyomott forró csókokat, majd végig az állkapcsomon, le a nyakamra. Szépen lassan elhalványult bennem bűntudat és a tiltakozás. BaekHyun teljesen elvette az eszemet, akartam, vele akartam lenni és kihasználni az időt, hogy kettesben lehetünk. Visszahúztam magamhoz és türelmetlenül kezdtem falni édes párnáit, ami láthatólag tetszett neki. Ujjaim elvesztek barna szálai között, testünk teljesen összefonódott. A csókot meg nem szakítva ült fel engem is magával húzva, majd felálltunk. Mosolyogva elszakadt tőlem és végig simított az arcomon. Elindult fel a lépcsőn, majd elballagtunk a szobájába. Becsukta az ajtót és azonnal nekinyomott. Éhesen tapadt ajkaimra, miközben kezei lecsúsztak végig az oldalamon és lassan a fenekemre vándoroltak. Először csak pihentette rajta őket, majd lágyan és végül egyre erősebben kezdte markolgatni. Belehümmögtem a nyelvcsatánkba, ami belőle is kicsalt egy kusza sóhajt. Éreztem, ahogyan ujjai a pólóm aljához érnek és bizonytalanul markolgatja azt. Nehezen, de megtette a következő lépést és lassan lehúzta rólam. Ekkor belehasított az elmémbe Lay arca és kicsit eltoltam magamtól. Azonnal tudta, mi történt és lágy hangon suttogott nekem.

            - Ne félj! Nem lesz semmi baj. –cirógatta az arcomat és felemelte a fejemet, hogy szemembe tudjon nézni. Félve, de bólintottam egy aprót és óvatosan megcsókolt. Ezt a csókot nem is lehetett összehasonítani az előzőkkel. Óvatos volt és gyengéd. Pont olyan, hogy újra megkívánjam őt, amit egy mély, elégedett sóhajjal adtam tudatára. Azonnal vette a lapot és lassan kezdett átváltani a vadabb énjéhez. Ujjaival végigzongorázott a gerincemen és kezével egész felsőtestemet bejárta. Derekamnál fogva elhúzott az ajtótól és elaraszoltunk az ágyáig. Óvatosan ledöntött rá, míg lábai közé vette a csípőmet. Felegyenesedett és magát is megszabadította a felsőtestét borító textil darabtól. Valahova az ágy mellé dobta, majd fejem mellett megtámaszkodott és így nézett mélyen a szemembe. Felnyújtottam kezeimet és végig simítottam az oldalán, majd a hátán és lehúztam magamhoz, hogy újra érezhessem finom ajkait az enyémen. Halkan cuppogtunk, amíg csókjaival egyre lentebb nem ment. Mellkasomra hintett ajkaival lágy érintéseket, majd az egész hasamon végighúzta nedves párnáit. Bizseregni kezdtem és éreztem, ahogyan libabőrös lesz a karom. Úgy csókolta a csupasz bőrfelületet, mintha ajkaim lettek volna, miközben a nadrágom gombjával szórakozott. Lábaim közé ült és lassan húzta le rólam a szűk ruhadarabot, majd végigsimított szabaddá vált combjaimon, mire megemelkedett a mellkasom és egy éles hangszerű valami hagyta el számat. Magát is megszabadította a felesleges tényezőtől, majd megfogta a csuklómat, felhúzott magához és az ölébe ültetett. Keze a csípőmet fogta, míg én átöleltem a nyakát. Arcunkat pár centi választotta el, de nem siettünk sehova. Egymást kémleltük, majd mikor ő megunta ezt, közelebb hajolt és ajkai közé vette az enyémet. Rátért az alsó párnámra, amivel pajkosan eljátszadozott. Kezével fekete hajamba túrt és gyengéden hátrabillentette a fejemet, hogy kényelmesen hozzáférhessen pőre nyakamhoz. Megéreztem, hogy erősebben kezdi szívni a bőrömet, mire eltoltam magamtól.

            - Neh –lihegtem homályos tekintettel. Gyorsan megcsókolt és melltartóm kapcsával kezdett szórakozni, majd mikor sikeresen elbánt vele, ledobta az ágy mellé. Kezei azonnal rátértek pucér melleimre és masszírozni kezdte azokat. Nem sokkal később nyelvét is bevetette, majd mikor kellően kijátszotta magát, visszacsúsztatott az ágyra és befeküdt lábaim közé. Mindkettőnk számára megszűnt a külvilág csak mi voltunk. Lassan húzni kezdte le rólam az utolsó ruhadarabot, majd gyorsan magát is megszabadította az alsójától. Nőiességemnél megéreztem a már teljesen merev férfiasságát, de nem csinált semmit. Mélyen szemeimbe nézett, ahogyan fejem mellett könyökölt. Mintha engedélyt kért volna a továbbiakra, de szerintem szemeimben meg is látta, amit akart. A szemkontaktust meg nem szakítva csúsztatta belém merevségét, mire szorosabban fogtam a hátát. Továbbra is engem nézett, miközben egyre mélyebbre nyomta magát bennem. Egy elégedett, mély sóhaj hagyta el számat, mikor minden centijét megéreztem magamban. Nyögött egy kisebbet, ahogyan mozogni kezdett. Közepes tempót diktált végig, miközben hol ajkaimat, hol melleimet kényeztette.

            - BaekHyunhh uhh –szegeztem hátra fejemet, mikor egy bizonyos pontot eltalált bennem. Nem kellett konkrét dolgokat mondanunk, nem volt rá szükség. Csak az élvezetünknek adtunk hangokat. Ahogy közeledtünk a végéhez, úgy gyorsított és lettek egyre erősebbek a lökései. Gyomrom remegni kezdett, végtagjaim megfeszültek és pár mélyebb mozdulat múlva értem el a csúcsra, amit szinte azonnal ő is követett.

            - Baekhh BaekHyuhhn –mondtam hangosan a nevét, míg körmeit hátába vájtam.

            - Ahh Lienh –nyomta meg utoljára a csípőjét, majd lihegve nyakamba temette arcát és teljes testsúlyával rám nehezedett. Együtt kapkodtuk a levegőt és próbáltunk lenyugodni. A szívem majd kiugrott a helyéről, de ahogy éreztem neki is. Lassan felkelt rólam és mellém feküdt, mikor viszonylag lecsillapodott a zihálása. Én még mindig rózsaszín felhőt láttam és bizsergett mindenem, mikor egy meleg, puha anyag ért hozzám. Oldalra pillantottam és láttam, ahogyan BaekHyun egy takarót húz magunkra és mosolyogva figyel engem. Hajamat kezdte el simogatni és épp nyitotta volna száját, de ekkor a telefonom őrült zenélésbe csengett. Lehajoltam és a nadrágom zsebéből kiturkáltam az ordító készüléket, majd felültem a mellkasomhoz szorítva a puha anyagot. Mikor megláttam a képernyőn, hogy ki is hív, hirtelen hasított az elmémbe a tudat. Erőtlenül kiejtettem a kezemből a készüléket és könnyes szemekkel suttogtam magam elé.

            - Istenem, mit tettem?