BaekHyun szemszöge
Néztem távolodó alakját, ahogyan eltűnik a háztömbök között.
Nem tudom miért, de olyan kíváncsi vagyok ez a lány felől. Tudni akarom milyen
ő, az életét ismerni. Nem érdekel, hogy barátja van, közelebb fogok férkőzni hozzá,
bár ez így nehezebb lesz. De az legalább előnyöm, hogy Kai barátja, így sokat találkozunk
majd.
Pár óra alatt elintéztem a dolgaimat, majd visszaindultam a
lakásunkhoz. Otthon mindenki el volt foglalva a saját kis dolgával. Nem a saját
szobámba indultam, hanem a szembeni helységbe. Egyedül volt bent a számomra
keresett ember.
- Mi a pálya? –nézett fel rám.
- Nem sok. –huppantam le az
ágyra- Mióta ismered Lient? –váltottam témát, talán túl
gyorsan is.
- Miért
kérdezed? –nézett rám ferdén.
- Csak
érdekel. Láttam jól megvagytok, így gondolom sokat lesz itt. Szeretnék többet
megtudni róla. –magyaráztam egyszerűen.
- Hát,
kiskorunk óta jó barátok vagyunk. Szomszédok voltunk Kínában, így
összebarátkoztunk. Rengeteg időt töltöttünk együtt, nagyon a szívemhez nőtt.
–merengett vissza mosolyogva.
- Mint egy
megszállott, úgy beszélsz. –löktem meg nevetve.
- Sok
dolgon átmentünk és úgy megértenéd, miért kötődök ennyire hozzá. Fontos nekem
és nem akarom elveszíteni a bátyja miatt. –lett keserű a hangja.
- Ezt hogy
érted?
- Most
engem szidnak ott és nem hiszem, hogy Tao jó szemmel nézné, ha megtudná, hogy a
húga nálam volt. És nem most találkoztunk utoljára.
Bólogattam párat, majd felálltam, mert mára elég volt
ennyi infó. Szóval a testvére nehéz eset. Jobb lesz vigyázni vele, de ha Lien
itt van, akkor azt úgysem tudja senki.
KyungSooval összeütöttünk gyors egy kis vacsit, majd
szóltunk a többieknek. Mind leültünk az asztal köré és falatozni kezdtünk.
Egyszer hirtelen Kai telefonja megszólalt jelezve, hogy
SMS-e jött. Előkapta a készüléket, olvasgatott valamit, majd kuncogott egy aprót.
Pötyögni kezdett, majd folytatta az evést. Biztosan Lien írt neki, remélem
hamarosan láthatom majd.
Ezután mind nyugovóra tértünk, tanultunk, majd engem szépen
elnyomott az álom.
Lien szemszöge
Siettem haza, mert már így is késésben voltam és tudom, hogy
Tao nagyon mérges lesz rám. Tegnap amúgy is összekaptunk. Igazából csak most
jöttem rá, mennyire fáradt vagyok. Ahogy sétáltam haza, majdnem összeestem,
hogy én itt aludni fogok.
Nehezen felkecmeregtem a hatodik szintre és benyitottam a
lakásunkba.
- Végre itt
vagy. –könnyebbült meg a testvérem.
-
Túlságosan féltesz. –dobtam le a táskámat egy székre és ültem a kanapéra a
barátom mellé. Fejemet vállára hajtottam, mire simogatni kezdte a combomat.
- Nehéz
volt a suli? –kérdezte Chen.
- Ahham. –mormogtam
csukott szemmel. Éreztem, hogy Lay egy puszit nyom a fejemre. Valamit még
beszélgettek a fiúk, de aztán ők is elmentek. Bevonszoltam magamat a szobámba,
felkaptam a pizsamámat és befoglaltam a fürdőszobát. Megengedtem a tusolóban a
vizet, míg a ruháimat szedegettem le magamról. Felkötöttem a hajamat egy szál
fehérneműben, mikor két kar kígyózott át a felsőtestemen. Ugrottam egyet és ijedten
megfordultam.
- A
szívbajt hozod rám. –fogtam ziháló mellkasomat.
- Nem volt
szándékos. –simult hozzám közelebb a vendég, s lágyan harapdálni kezdte
ajkaimat. Nyugodtan hagytam, hadd szórakozzon párnáimmal. Nem sokkal később már
szenvedélyesen csókolóztunk. Ekkor vettem észre, hogy nincs rajta a nadrágja,
se a felsője. Hátamhoz nyúlt és könnyedén oldotta meg a kis kapocs gondot. A
többi ruhámhoz hajította a már felesleges ruhadarabot. Megfogtam alsója
korcát és lassan letoltam róla. Ezután én következtem, így hamarosan
mindketten meztelenül álltunk be a forró víz alá. Fáradt testemnek
elmondhatatlanul jól estek a könnyed cseppek és Lay érintései, simogatásai.
Szépen megmosdattuk egymást, miközben alig szakadtunk el egymástól. Becsavart
egy puha, fehér törülközőbe, majd maga köré is tekert egyet.
Miután felvettük a tiszta, alvós ruháinkat, bementünk a
szobámba. Pakolgattam még egy kicsit, mikor hirtelen Lay ledöntött az ágyra,
combjai közé vette a csípőmet, megtámaszkodott a fejem mellett és simogatni
kezdte ajkaimat az enyémmel. Hajába túrtam, mire még jobban elmélyítette a
csókunkat. Közben beférkőzött lábaim közé, teljes testsúlyával rám nehezedett.
Egyre vadabb lett, éreztem a vágyat benne. Tény, hogy nagyon régen voltunk már
együtt, még valamikor Kínában, hetekkel ezelőtt.
- Kívánlak
Lien. –suttogta a számba, majd a nyakamra tért rá.
- Én is
Lay, de olyan fáradt vagyok, hogy legszívesebben aludnék egy hétig. –állítottam
le, mire csalódottan rám nézett- Ne haragudj, kérlek. Nagyon vágyom már rád, de
nem lehetne holnap? –simogattam a vállát.
- Dehogy
haragszok, megértem, hogy fáradt vagy. –mosolygott, majd adott még egy nyelves
puszit.
- Ugye itt
alszol? –kérdeztem kíváncsian.
- Persze.
–kuncogott, majd elhelyezkedtünk. Szorosan ölelt hátulról, én pedig a kezét
simogattam, ami a hasamon pihent.
- Szeretlek
Lay. –mormogtam halkan.
- De
szeretem ezt hallani. És én is nagyon szeretlek. –puszilta meg a vállamat, majd
mindketten elaludtunk.
Egy hét telt el azóta. Én mindennap kifulladásig gyakorlok a
suliban, hol balettet, hol tornát, hol nyújtást vagy állóképességet. A fiúk
nagyban űzik az egyetemet és megtalálták az ő kis csapataikat. Tao a
harcművészetben, de van, aki a táncba, éneklésben vagy amihez a legjobban ért.
Titokban végig intenzíven tartom a kapcsolatot Kaijal. Nagyjából már mindenről
beszámoltam neki, ami abban a három évben történt. Kezdem lassan megismerni az
ő csapatát is, bár eddig csak a nevekkel vagyok valamennyire tisztában. Mai
délutánt Layjel töltöm. Meg sem tudom mondani, mikor voltunk csak így ketten
együtt. Azóta se feküdtünk le, mert sosem volt alkalmas. Egyszer majdnem
összejött, de megzavartak bennünket. Mindketten ki vagyunk éhezve egymásra.
Vágyunk a másikra, hogy együtt lehessünk. De ez természetes, hiszen két
szerelmesnek vannak szükségletei és ezt mi már nagyon régen teljesítettük.
A parkba mentünk egy kis sétára, közben vettünk valami
harapnivalót és csak ültünk, élveztük egymás társaságát. Alattunk folydogált a
Han-folyó, amit egy nagyon széles betonkorlát választott el. Arra ült fel Lay,
én pedig a lábánál foglaltam helyet. Hátam szorosan nekisimult a mellkasának,
egyik lába lefelé lógott, míg a másik az combomat tartotta. Kezeivel átölelt,
fejemet az övének hajtottam és néztük a tájat, miközben halkan beszélgettünk
különböző dolgokról.
BaekHyun szemszöge
Muszáj volt elszakadnom a tanulmányok hadai közül, így
elindultam, hogy kiszellőztessem a fejemet. Néztem a munkából hazatartó
embereket, párocskákat. Meg is akadt a szemem egy gyönyörű lányon, aki háttal
állt nekem. Nézegettem egy ideig a távolból, majd hirtelen felismertem az alak
tulajdonosát. Lien volt az, egy kis rövidnadrágban, laza felsővel és oldalra
fonott hajával. Olyan vékony, törékeny teste volt, hogyha az enyém lenne,
mindentől védeném. Már éppen megindultam felé, mikor valaki megragadta a
csuklómat. Értetlenkedve néztem hátra és láttam meg a barátomat, Kait.
- Ne tedd!
Nem szabad. –mondta komolyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése