4. rész

Kai szemszöge

Egyből jobb lett a hangulatom, miután hallottam Suho és BaekHyun ötletét. Szerettem velük menni bulizni, és ez most jól is fog jönni. Mind elkészültünk, majd nekivágtunk az éjszakának.

Volt egy hely, ami az évek során a törzshelyünké vált. Tömérdek élmény köt ide minket, itt ismertem meg a fiúkat.

            - Rámásztál a csajomra? –jött nekem egy nálam jóval idősebb srác. Szemei szikrákat szórtak, kezei megfeszültek.

            - Csak táncoltunk, nem tudtam, hogy foglalt. –védtem magamat. Amúgy is a kis csaj kezdeményezett, én meg nem utasítok vissza semmi jót.

            - Higgyem is el? –jött közelebb ördögi nézéssel. Már vártam, mikor esik nekem és ver addig, amíg mozgok, de nem így történt.

            - A fiú nem csinált semmi rosszat, így nem hiszem, hogy drámát kéne csinálni. Ha bármi baj van, rendezzétek le kint, de ne itt! Vagy szóljak a biztonságiaknak? –lépett közbe egy nagyjából velem egyidős fiú. Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen határozott tud le és kemény. Az izom állat egyből lecsillapodott és elviharzott a barátnőjével együtt.

            - Köszi haver. –fújtam egy nagyot és fordultam az idegen srác felé.

            - Ugyan, itt nem szeretjük a balhét. Amúgy Suho vagyok, téged viszont még nem láttalak itt. –kezdett el beszélgetni velem.

            - Nem rég jöttem Koreába és még nem igen ismerem az itteni szokásokat. –húztam a számat és utaltam az előző jelenetre.

            - Értem. A barátaimmal vagyok itt, gyere, bemutatlak nekik és mesélhetsz még többet. –mondta kedvesen, majd el is indult. Gyorsan utánamentem egy asztalhoz, ahol négy különböző fiú ült, mindegyiknek más stílusa volt. 

Bemutatkoztunk egymásnak és attól a naptól kezdve, mindent együtt csináltunk és én is a csapat részese lehettem.

Leültünk az asztalunkhoz, rendeltünk egy kezdő kört, majd kezdődhetett a buli. Nagy vonalakban: ittunk, táncoltunk, ismerkedtünk, flörtöltünk, elvoltunk.

Éppen egy újabb kört húztunk le a fiúkkal, mikor kiszúrtam egy nagyon szép lányt a tömegben. Néztem egy darabig, szépen kielemeztem minden szegletét. Beharaptam az alsó ajkamat és már indultam is, hogy bevessem magamat.

            - Miért ül egy ilyen gyönyörű lány egyedül? –pattantam le mellé a bárpulthoz.

            - Nem vagyok egyedül. –nézett rám. Ahogy tekintetünk összetalálkozott, furcsa érzés fogott el. Mintha láttam volna már valahol, de nem emlékszem hol. Pedig olyan ismerősnek tűnt. Ettől még jobban hajt a kíváncsiság.

            - Persze, hiszen már itt vagyok. –mosolyogtam kajánul. Fintorgott egyet és már indulni is készült, de természetesen nem hagytam. Ki kell derítenem ki is ő.

            - Olyan ismerős vagy nekem. Találkoztunk már? –fogtam meg a kezét, hogy ne menjen el.

            - Ennél jobb szöveget nem tudsz mondani? –vágta rá.

            - Kicsim, nem is tudod, mit tudok, de ezt most komolyan kérdeztem. Láttalak már valahol. –merengtem el az arcán.

            - Nekem erre nincs időm, szia. –hagyott ott. Néztem, ahogyan eltűnik törékeny alakja a tömegben, majd teljesen elvesztettem.

Lien szemszöge

Mivel ez a fiúk utolsó napja, így megbeszéltek egy bulit mára. Addig győzködtek, míg beadtam a derekamat, bár semmi kedvem nem volt szórakozni.

Úgy másfél óra alatt sikerült valami normális külsőt varázsolnom magamra és indulhattunk is. Már mikor útnak eredtünk sötét volt, de ennek ellenére az utcákon rengeteg ember mászkált.

            - Gyönyörű vagy. –súgta hirtelen a fülembe Lay, miközben sétáltunk.

            - Köszönöm, te is nagyon jól nézel ki. –néztem rá mosolyogva. Közelebb hajolt és lágy csókkal jutalmazta ajkaimat.

            - Még oda sem értünk. –jegyezte meg mögülünk Tao viccesen. Nevetve szétváltunk és folytattuk az utunkat. Én nem igazán tudtam, hova is tartunk éppen, de a fiúk állítása szerint van egy nagyon jó hely itt a közelben. Pár perc múlva már bent élvezhettük a hangos zene ritmusát és a tomboló fiatalok pattogását. Tényleg szép hely volt, vagyis első ránézésre szimpatikus. Elmentünk az egyik sarokba, indítottunk egy felessel, majd átadtuk magunkat az éjszakának. Eleinte nem történt semmi, majd hirtelen elvesztettem a fiúkat, így elmentem a bárhoz. Pillanatokon belül egy magas, barna bőrű srác ült le mellém.

            - Miért ül egy ilyen gyönyörű lány egyedül? –kérdezte pajkosan.

            - Nem vagyok egyedül. –vágtam rá azonnal, miközben szemeibe néztem. Nem tudom miért, de meglepődöttséget láttam tekintetében.

            - Persze, hiszen már itt vagyok. –mosolygott kajánul, mire elfintorodtam. Nem volt kedvem tovább folytatni ezt a beszélgetésnek nem nevezhető társalgást, így sietősre fogtam, de azonnal előttem termett.

            - Olyan ismerős vagy. Találkoztunk már? –ragadta meg a karomat.

            - Ennél jobb szöveget nem tudsz mondani?

            - Kicsim, nem is tudod, mit tudok, de ezt most komolyan kérdeztem. Láttalak már valahol. –bámulta az arcomat. Kezdtem kínosan érezni magamat.

            - Nekem erre nincs időm, szia. –jöttem el gyorsan, majd visszamentem az asztalunkhoz. Kicsit ideges lettem, mert fura volt nekem ez a fiú. Ami még jobban meglepett, hogy nekem is ismerős volt az arca. Fogalmam sincs, hogy honnan, de találkoztam már vele.

            - Minden rendben van? –zökkentett ki Luhan a gondolkodásomból.

            - Igen persze, nem tudod, hol vannak a többiek? –váltottam témát.

            - Nem, majd meglesznek. Nincs kedved táncolni? –ajánlotta fel spontán.

            - De, menjünk. –egyeztem bele mosolyogva, majd már indultunk is a táncparkett felé.

Jó ütemes számokat játszottak, amire elkezdtünk mozogni. Nagyon jól éreztem magamat Luhannal, szerettem vele lenni. Nem tudom mennyi idő telhetett el, amíg ott táncoltunk, de megéreztem egy kezet, ami átsiklott a derekamon. Ijedten hátrapillantottam és megláttam Lay mosolygós arcát. Egyből egy gyors, de szenvedélyes csókot váltottunk, majd folytattuk a táncot. Mikor összetalálkozott a tekintetem Luhanéval, csalódottságot és fájdalmat láttam benne. Hirtelen nem értettem a reakcióját, hiszen számtalanszor láttak már minket csókolózni. Vagy esetleg eszébe jutott volna a múlt? Azt kétlem, megbeszéltük, hogy az nem jelentett semmit.

            - Kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök. –mondtam a barátomnak és ezzel el is tűntem. Bent a hatalmas tükör előtt kijavítottam a sminkemet, felfrissítettem magamat. Elindultam vissza a hosszú folyosón, ami elválasztotta a hangos zenétől dübörgő termet és a csendes mosdókat, meg privát helyeket. A kis táskámban kutattam, mikor nekiütköztem valakinek.

            - A sors valahogy mindig azt akarja, hogy egymásba botoljunk. –mondta az idegen, akit látásból már nagyon is jól ismertem.

            - Miért vagy mindig ott, ahol én? –kérdeztem vissza, mert kezdtem unni ezt a játékot.

            - Nem vagyok ott mindig, de ezt most úgy mondod, mintha nem örülnél nekem.

            - Mert örülnöm kéne? Nem is ismerlek. –léptem el tőle.

            - Ismerkedjünk meg. –mosolygott édesen.

            - Na szia. –indultam el gyorsan, de megragadta a csuklómat és visszarántott.

            - Ne félj, nem bántalak, csak kíváncsivá tettél. Beszélgetünk egy kicsit, ezt sem szabad? –emelte fel az egyik szemöldökét.

            - Nekem barátom van. –böktem ki gyorsan, hátha elenged.

            - Ezt sajnálattal hallom, de amit nem tudnak, az nem fáj. –mosolygott huncutul, majd közeledni kezdett. Kezemet mellkasának szorítottam és ellöktem magamtól.

            - Észnél vagy? Hagyj békén! –akadtam ki teljesen jogosan. Mit képzel, ki ő?

            - Már mindenhol kerestelek, végre megvagy. –jött oda egy másik fiú. Pontosabban az, aki a bárnál próbálkozott be nálam. Mi történik itt? Kezdek nagyon ideges lenni.

            - Mindjárt megyek. –mondta a fiú, aki meg akart csókolni, közben végig szemeivel pásztázta az arcomat. A másik srác nem fordult vissza, hanem odajött hozzánk. Mikor meglátott kajánul elmosolyodott.

            - Ismét találkozunk. –mondta nekem vigyorogva.

            - Találkoztatok már? –döbbent le a társa.

            - Oké, ebből elegem van. –szóltam közbe és újból megpróbáltam elmenni, de az egyik megint elkapta a kezemet.

            - Engedj el, mondtam, hogy barátom van. –szóltam rá határozottan.

            - Akkor ezért utasítottál vissza. –döbbent le a bárpultos srác.

            - Lien, mi folyik itt? –ért oda hozzánk a barátom, mire kicsit megnyugodtam.

            - Lien? Te vagy az? –nézett rám kikerekedett szemekkel az egyik srác.

            - Kai? –torpant meg a barátom.

            - Lay? –nézett rá lehalva.