3. rész

Lien szemszöge

Valamikor éjfél után értünk a lakásunkhoz. Az egész csapatnak jó kedve volt, nagyjából mindenen nevettünk.

            - Lay te nem jössz? –kérdezte őt XiuMin, mikor ketten elindultunk a mi lakásunk felé.

            - Ma itt alszok. –válaszolta egyszerűen.

            - Tényleg? –tette keresztbe karjait testvérem.

            - Ugyan Tao, csak nem hagyod, hogy az első estét egyedül töltse. –magyarázta viccesen a barátom, mire halkan nevetni kezdtem.

            - Ebből rendszert akartok csinálni? –kuncogott Chen.

            - Ezt most úgy mondjátok, mintha most aludnánk először együtt. –állt ki mellettünk Lay. Lassan két éve vagyunk együtt, de még mindig megszólják az ilyen dolgokat.

            - Szerintem hagyjuk őket, majd holnap találkozunk. –zárta le Tao. Így mi hárman hozzánk mentünk, a többiek pedig a szemben lévő lakásba.

Egyből a szobámba mentünk és a bátyám is így tett. Gyorsan átöltöztem a pizsamámba, Lay levette a pólóját meg a nadrágját és befeküdt mellém.

Egyik kezével átölelt, fejemet nyakához tettem és próbáltunk elaludni.

            - Olyan nyomott a hangulatod. Biztos minden rendben van? –simogatta a karomat.

            - Igen, csak félek a gimitől. Mi van, ha nem bírom a tempót? –motyogtam a nyakába.

            - Hogyne bírnád? Lien, te profi tornász vagy, menni fog. –nyomott egy puszit a fejemre. Olyan jól estek a szavai, nagyon édes volt.

            - Köszönöm Lay. –leheltem egy lágy csókot ajkaira, amit azonnal elmélyített. Halkan cuppogtunk, majd nehezen elváltunk egymástól.

            - Jó éjt kicsim. –suttogta, miközben fejemet a mellkasára húzta.

            - Neked is. –motyogtam álmosan, majd szépen mindketten elaludtunk.

Reggel időben kellett kelnem, mert nekem ma kezdődik az iskola, míg a fiúknak csak holnap. Csendben kisurrantam Lay mellől, majd egyenesen a fürdőbe vettem az irányt.

Egy frissítő zuhany után, felöltöztem és valami emberi külsőt próbáltam magamra erőltetni. Mikor már készen kiléptem a fürdőből, egyből a konyhába mentem, ahol meglepetésemre az egész csapat ott volt. Megtorpantam és értetlenkedve néztem rájuk.

            - Csak hogy ne kelljen egyedül elfogyasztanod a reggelidet. –válaszolt a kimondatlan kérdésemre Kris.

            - Isteniek vagytok. –mosolyodtam el, majd leültem közéjük. Gyorsan elfogyasztottam a müzlimet, majd indultam is.

            - Gyerünk húgi, te is tudod, hogy menni fog. –ölelt meg Tao, mire bólogattam párat. Ezután barátom húzott magához és csókolt meg szenvedélyesen.

            - Ügyes leszel. –suttogta közel ajkaimhoz, majd nyomott még egy csókot a számra. Integettem a többieknek és már indultam is első iskolai napomra.

Mikor megérkeztem egyből arra a folyosóra tértem, amit tegnap mutattak nekem. Félve nyitottam be az egyik öltözőbe, ahol vagy tíz felnőtt tornásszal találtam szemben magamat.

            - Heló! –hajoltam meg, majd kíváncsian pillantottam fel.

            - Te lennél ShuLien? –jött oda az egyik kedves nő.

            - Igen.

            - Sokat hallottunk rólad, vártuk már, hogy találkozzunk veled. Néztük a versenyeidet és nagyon jó vagy. Mi ajánlottuk elsősorban, hogy hozzánk tegyenek. –pillantott csapattársaira, akik bőszen bólogattak.

            - Komolyan? –lepődtem meg. Azért ezt nem gondoltam volna.

           - Igen, most viszont öltözz gyorsan! Várunk a teremben és ma egy kis felmérő lesz, aztán elkezdjük a tanulást. –mosolygott, majd mind kimentek. Fújtam egy hatalmasat, majd elsétáltam egy szekrényhez, átöltöztem, megcsináltam a kontyomat és elindultam a nagy terem felé, ahol minden el fog dőlni a közeljövőben.  

            - Kezdj el melegíteni, aztán közösen kezdünk! –mondta kedvesen az előbbi hölgy.

            - Elnézést, de megkérdezhetném a nevét? –szóltam utána félénken.

            - HaNa vagyok, de nyugodtan tegezz minket!

            - Köszönöm. –bólintottam mosolyogva, majd elkezdtem a melegítést szépen alaposan. Kínában a pontosságra neveltek minket, amit soha nem tudnék elfelejteni. Úgy húsz perc múlva álltam készen az igazi edzésre.

            - Kezdhetnénk a hajlításokkal, bógnikkal és az egyéb lazasági elemekkel, majd rátérhetünk az ugrásokra. –jött vissza HaNa.

Bólintottam és elkezdtem csinálni, amiket ő mondott. Közben észrevettem, hogy a többiek kíváncsian figyelnek kettőnket, de legfőbbképp engem. Úgy egy óra alatt átnéztünk minden változatot, sasszés ugrást és egyéb nehézségi elemet. Ki is merültem kissé, ezért leültem a földre és nagyokat szippantottam friss levegő után.

            - Ez remek volt. Látszik, hogy milyen taníttatást kaptál Kínában. Voltunk ott edzeni és teljesen más volt. A pontosság, a fegyelem és a precizitás elhanyagolhatatlan. Tökéletesen tükrözi ezt a te mozgásod és tartásod. Nagyon jó vagy ShuLien. –dicsértek.

            - Lien, hívjatok csak Liennek! –mondtam gyorsan.

            - Rendben. Most húsz perc szünet, aztán folytatjuk. Átnézzük a nagy ugrásokat, délután pedig lesz egy balett óránk. Holnap pedig felmérjük, hogy a szerekkel, hogy bánsz. –sorolták, majd mind elmentek. Felkaptam egy üveg vizet és kimentem az utcára levegőzni egy picit. Leültem a gimnázium előtti padra és csak relaxáltam. Egyszer csak azt vettem észre, hogy árnyék lepi el az arcomat, így óvatosan kinyitottam pilláimat.

            - Szia! –ült le mellém az ismerős idegen. Először fel sem fogtam ki ő, honnan ismerem, de aztán összeállt a kép.

            - Öhmm heló. –motyogtam vissza, mivel eléggé furcsának találtam a helyzetet.

            - Te vagy az a lány, akibe tegnap botlottam. Érdekes, hogy most is találkozunk. –pillantott rám sejtelmesen.

            - Igen. –mondtam nehezen. Nem jöttek szavak a nyelvemre, nem tudtam mit mondhatnék neki- Nekem mennem kell. –pattantam fel és már indultam is, de gyorsabb volt.

            - Várj, ne menj el! A nevedet sem tudom. –kiáltotta utánam, de én meg sem álltam a hatalmas kapuig. Ahogy becsuktam magam után az ajtót, fújtam egy hatalmasat. Sok időm nem volt agyalni a dolgokon, mert már kezdődött is a balett órám.

Három órán keresztül javítgatták a tartásunkat, a spiccünket és lazítottak minket. A végére teljesen elfáradtam. Mint akinek leszívták minden erejét és ez csak az első nap. Mi lesz holnap, mi lesz egész évben? Átöltöztem és hazafelé vettem az irányt. Már délután volt, olyan négy óra körül, de legszívesebben aludtam volna egész nap. Meglátszik, hogy több mint egy hete nem edzettem semmit. Iskolán kívül is el kell kezdenem fejleszteni az állóképességemet, főleg ha beindul a verseny szezon.

Napközben kaptam egy SMS-t, hogyha végeztem menjek a fiúk lakására; így is tettem.

            - Lien, milyen volt az első napod? –kérdezte kíváncsian Luhan.

            - Fárasztó. Nem vagyok formában és így elég nehéz. –ültem le fáradtan a kanapéra. Lay azonnal helyet foglalt mellettem, fejemet vállára hajtotta és simogatni kezdte a lábamat. Elmeséltem nekik mi volt ma, amit türelmesen végig hallgattak.

Suho szemszöge

Ma volt az utolsó szabad napunk. Teljesen berendeztük a lakást, napközben felmentünk a városba, ahol elütöttük az időt. Időben haza mentünk és készültünk a másnapra, az egyetemre. Mind a média iparban szeretnék dolgozni majd, bár mindenkinek meg van a saját területe, ami felé szakosodik. Újságíró, operatőr, fotós és megannyi más lehetőség.

Reggel egyszerre keltünk az ébresztő fülsüketítő hangjára, ami végleg kitörölte az álmosságot szemeinkből. Kómásan készülődtünk, haraptunk valamit, majd elindultunk az első napunkra. Voltak közös óráink, de nagyrészt szétszóródva voltunk egész nap.

Órákról órákra jártunk, néhány szünettel keresztezve. Délben volt egy kis szabadidőm, így elmentem a városba kifújni magamat. Megettem az ebédemet, majd lassan visszaindultam, hogy elérjem az előadásomat.

Késő délután estem haza kimerülten. A csapat nagy része már otthon volt, csak pár ember hiányzott.

            - Hol vannak a többiek? –kérdeztem, amikor beértem a nappaliba.

            - Sehun mindjárt itt lesz, Kai pedig edzeni ment. –válaszolta Baekhyun. Letelepedtem mellé és mindketten bambultunk magunk elé.

            - Milyen volt a napod? –törtem meg a csendet.

            - Jó, kedves a csoportunk és legalább Kaival együtt vagyunk. –mesélte. Most jutott eszembe, hogy nekik a legtöbb órájuk közös.  

            - Az jó. Kéne csinálni valamit, ami felrázz minket, mint régen. –néztem rá.

            - Egyetértek. Mehetnénk a klubunkba. –vetette fel az ötletet, ami nagyon tetszett.

            - Igen, ez isteni lenne. Ha mindenki itthon lesz, beavatjuk a többieket.

Nem sokkal később mindenki megérkezett és elmondtuk nekik a tervünket. Nem csalódtam bennünk, azonnal belementek. Átöltöztünk, elkészültünk, majd elindultunk a megfelelő helyre, ami tömérdek emléket őriz magában és gondolataim szerint még több lesz ezek után.